Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
1 hártyaszerű izzadmány vau, mely az iris lapjával függ össze. A szem rendes feszülést!, tapintásra fáj, látása jó fény érzésre szorítkozik. A mikor kórházi orvoslásunk első hete végén a pupilla atropintól kitágult s területéből a kártyás izzadmány eltisztult, a lencse mögül sárgás izzadmány tűnt elő. Márczius 20-dikán történt elbocsátásakor 2 méternyiről volt fényérzése, látótere a centrumig szűkült. Szeme lágy volt. hegedőse kissé behúzódott, de nagyobb mértékben nem kisebbedéit meg a szemteke. Az izzadmány állapotáról márczius 26-dikáról azt jegyeztem fel. hogy a közepesen tág pupillából sárgálló konkav felszinű tömeg alsó felét halaványvörös öv fogja körül, mely úgy látszik, finom erecskékből áll. Április 8-diki feljegyzésem szerint az izzadmány szélének vörös öve eltűnt, helyette a konkav felszín közepén van 3 milliméter terjedelmű vörös korong. Április 23-dikán ez is eltűnt,, csupán egy-két vörös csík maradt a sárgás izzadmányban. Utolsó feljegyzésem május 26-dikáról szól, a mikor a szem békés volt, T—3, egy keveset megkisebbedett, irise atropliiás, a szaruhártya hegedőse helyével szemben a lencsén homály látszik, mely nagyítóval nézve a lencsetok ránczozottságának bizonyul. Az ilyen eseteket mint a szemteke fertőzött sebzéséből kiinduló gyuladásokat, természetesen nem szabad a chorioiditis suppurativa sorából kivenni, habár izzadmányuk plastikus tömeggé vált. A pupilláit közti távolság egyik mérési módjáról. Dr. Crainicean tanártól Bukarestben. Történt egyszer, hogy egy szőtthátú szék likain keresztül nézve, majd az egyik, majd a másik szemet behunytam s mozdulatlan fejnél egy távolabbi tárgyat rögzítettem. Ekkor mi sem volt természetesebb, minthogy a két lik, melyen át felváltva néztem, a pupillák közti távolságnak megfeleljen. Ezen elven tettem következő méréseket. Vettem egy mérő-pálczát s egyik végén stenopaeikus likat rögzítettem a 0 pontnak megfelelőleg, míg a 60-as milliméterek táján egy másik likas lemezt nyargaltattam hosszirányban, azaz a 0 ponthoz közelebben vagy attól távolabbau. Minthogy e likas lemezeket a szemüvegek szokott helyén tartottam, a likakon át rögzített tárgynak jó nagynak úgy mint ablaknak s fokozatosan kisebbedé alkatrészeinek kellett lenni, megfelelőleg a nagyobb s fokozatosan kisebbedé látótérnek. Ekként találtam: 1890. 1. sz. A pupillák közti távolság : 010 m.-iiyi távolságban = 51 mm 1 9 mm. különbség 0-25 77 77 = 60 „ 1 O'őO 77 77 = 63 „ l / 3 77 77 0'75 77 77 = Ód1/,,, \ / 17* 77 77 1 77 V = 65 7, „ i / 1 77 77 2 77 77 — 66 „ ] 3 7) 77 = 66 4/2 „ 1 i 7, 77 77 4 77 77 = 67 „ 1 Ezen számokból kitűnik, hogy különböző czélokra nézve, úgy mint közönséges olvasásra, kóták olvasására, távolnézésre, a szemüvegek egymástóli távolának más-más hosszmérték kell hogy megfeleljen. Ezen mérési módszer jó szolgálatot tesz kanosatoknál is, ha elég értelmes s mindkét szemmel jól látó egyénnel van dolgunk, mert úgyis az eddig szokásban levő mérési módszernél, t. i. a külső szemzúgtól a belsőig, nincs dolgunk symmetrikus pontokkal s ezért a mérés nehézkes, nem élesen demarkált. Megjegyzendő, hogy a mérési módszerhez nem kell külön eszköz, hanem két stenopaeikus lemezzel s egy távolítható meg közelíthető pápaszemkerettel is beérjük. Ilyen keret az Armaignac-féle vagy a Carter-féle, mely a strabismus mérésére szolgál. Méréseimet csak vízszintes, egyenes irányban tettem. Iritis syphilitica. Közli: Frank József dr. cs. és k. ezredorvos. A szem lobos állapotát a régiek, a szerint, hogy a külsőleg látható, vagy pedig a szaruhártya mögötti részek voltak gyuladt állapotban, csak az általános: ophthalmia externa és — interna név alatt ismerték. Schmidt J. Ádám1 volt az első, ki a hályogműtétek után a pupilla területét elfoglaló hártyás képletre kimondta azt. hogy az nemcsak a lencsének visszamaradt részei által képeztetik, hanem sok esetben lobos terménye a szivárványhártyának. Munkájában nemcsak hogy ismeri az iritis tüneteit s gyógyítja a belladonna leveleinek forrázatával.3 hanem igyekszik már a különféle aetiologikus momentumok szerint is osztályozni a bánfáimat s a többek közt az iritist: a luesnak már gyakori nyilváuulásának tekinti, mely ellen hatalmas fegyvere volt a belladonnán kívül a higanyban. Walther Feren.cz4 már az iritis syphiliticának külön fejezetet ad s felemlíti többek közt jellegző tünet gyanánt a pupillának be- s felfelé való elhúzódását, az misnek condylomaszerű vérdús duzzadását s az éjnek idején fellépő fájdalmakat. Saunders Cunningham5 legnagyobb érdeme, hogy az extr. belladonnát helyileg a syuechiak keletkezésének megakadályozása czéljából nagyon melegen ajánlja. Beer József" a pupillának be- s felfelé való elhúzódásán kívül elhanyagolt vagy rosszul kezelt eseteknél az iritis syphiliticára jellegzőnek találta az általa condylomáknak nevezett barnás-vörös csomók megjelenését, melyek esetleg az egész csarnokot occupálhatják. Alig kezdett az iritis syphiliticának biztos alapon nyugvó tana terjedni, már is meg akarta azt ingatni: Travers Benjamin,7 mondván azt, hogy az iritis syphilitica csak a higany használata folytán lép fel s ezzel megkezdődött az „iritis mercnrialis“ téves tana. Lawrence William8 korának legjobb megfigyelő szemésze az iritis tüueteit kitünően ismeri, de a specifikus jelleget sem a pupillának be- s felfelé való elhúzódásából, sem Beer condylomáinak fellépéséből nem diagnostisálja biztosan, ha csak azonkívül a luesnek más tünetei nincsenek jelen. Az iritis mercurialist tagadja s bizonyítására eseteket hoz fel, hol higany használata nélkül is fellépett lues mellett az iritis. Az iritis syphiliticának felismerésével karöltve járt a többi minden csak képzelhető oki beosztása a bántalomnak s annyira mentek a túlzásban, hogy Buete9 az egyszerű Kitekintéssel a legkülönfélébb kórképből a megfelelő kórokra akar következtetni. Hasner10 volt az első, ki szakított a régi iskolával, annak nedv-theoriájával s a kóros viszonyokat boncztani alapon igyekezett megmagyarázni. Az iritis syphiliticára jellegző tünetet nem fogad el, melyhez hasonló szellemben nyilatkoztak Stellwag s Jaeger.11 Arit,12 Schweigger13 s Förster14 már nem tagadják oly mereven az iritis syphiliticára való jellegző tünetet, a gummát, mely, ha a syphilis más tüneteivel egyidejűleg lép fel, bizo-1 „Ueber Nachstaar und Iritis nach Staaroperationen.“ Wien, 1801. 2 Carl Himly: „Ophtha!mologische Beobachtungen und Untersuchungen etc.“ Bremen, 1801. 3 „Prolegomena zur Syphilidoklinik.“ Wien, 1803. 4 „Abhandlungen aus dem Gebiete der practisclien Medicin, besonders der Chirurgie u. Augenheilk.“ Landshut, 1810. 5 „A trestise on some practical points relating to the diseases of the eye.“ London, 1811. 3 „Lehre von den Augenkrankheiten.“ Wien, 1813 7 „Chirurgische Abhandlungen und Versuche von Cooper und Travers Chirurg. Handbibliotb.“ Weimar, 1821. 8 „Ueber die venerische Krankheiten des Auges.“ Weimar, 1831. 9 „Lehrbuch der Ophthalmologie“ 1845. 10 „Entwurf einer anatomischen Begründung der Augenkrankheiten.“ 1847. 11 „Die Ophthalmologie vom naturwissenschaftlichen Standpunkt aus bearbeitet.“ 12 „Krankheiten des Auges.“ 1853. 18 „Handbuch der Augenheilk.“ 1875. 14 Graefe-Saemisch gyűjtőmunka 7. kötet 1877. 3 SZEMESZET
