Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-04-26 / 2. szám
1 1890. 2. sz. S Z E M haddá téve, hal mutatóujjunkkal előre haladva tudomást kívántunk szerezni a szemmögötti daganat helyzetéről és a szem, valamint az orbitához való viszonyáról; midőn is észrevettük, hogy közvetlen a szemteke után jövő tömött tapintatú daganat az orbita-falakkal szorosan összekapaszkodva, legalább itt elől, nincs. Miután a daganatot még jobban szabaddá tettük és most a mélyből való kiszabadítására indultunk, egy ollócsapás után erős folyadék-kiáramlás keletkezett, mely első pillanatra vérnek látszott. Egy kis ideig várva csakhamar tisztában voltunk, hogy itt nem valami véredénydús daganattal vagy plane angiomával van dolgunk, mert az előbbi locscsanás után nem folytatódott erősebb vérzés, mint minőt exenteratiónál megszoktunk. Nem gondolhattunk tehát most másra, mint hogy itt egy cysta volt, melynek falát bevágva, tartalma kiürült, a mely az operatio által előidézett bő vérzéshez csatlakozva, egészben vérnek ttint fel. Megerősítette gondolkozásunk helyességét azon lelet, hogy az ujjunkkal az orbitába hatolva azt most majdnem üresnek találtuk, a hólyag tartalmának kiömlése után, csakis közvetlen a bulbus mögött az operatio elején is érzett ellenálló tömeget éreztük. A műtétet ezután a lágyrészek lehető kímélésével, vendégszem későbben hordása érdekéből, enucleatióra fordítottuk. A műtét alkalmával a hólyag vékony falának csak egy részét hozhattuk ki, mert az erős vérzés miatt a tájékozás nehéz volt A későbbi napokban azonban a fecskendezés alkalmával, két darabban az egész fehér, összegöngyölődő hólyagfal kiürült. Az ebből készült microskopiai metszeten typikusan lehetett felismerni az ecchinococcus falára jellegző, fentebb leírt képet. Az ecchinococcus hólyag az izomtölcséren belülfészkelt, növekedése alkalmával azt egészen kitöltötte, a nervus opticus pedig mintegy oldalról belé volt nyomulva. Az erős lobosodás igen vaskos, mintegy 4—5 mm. vastag tömött kötőszöveti burokképzésre vezetett, mely főképen elől volt erősen kifejezve, mit a műtét elején a bulbus mögött éreztünk, és ez akadályozta, hogy hullámzást kimutathassunk. Jelen eset emlékezetembe idézi Zehendernek a „Kiin. Monatsblätter“-ben megjelent, illetve többek által összegyűjtött anyag felhasználásával levont okoskodását, melylyel a Mecklenburgban feltűnő sok számban előjövő ecchinococcusok eseteit megfejteni igyekszik. A kutyákat mint direkt átszármaztatóit a bajnak ott egyenesen gyanúsítani nem lehet, mert más államokhoz viszonyítva számuk nem feltűnő, úgy hogy Mecklenburgban, más helyekkel nagyjában megegyezőleg, 18 emberre jut egy kutya. Zehender tehát az okot nem is itt találta, hanem a birkák rendkívüli nagy számában (100 lakosra 164'4 birka esik) vélte azt felfedezni, kiknek keringő betegségüket egyrészt az az ecchinococcus képezi.1 Az ily bajban elhullott állatokat, agyvelejét is, a kutyák felfalják, ily módon taeniát kapnak, honnan azután több kutyának lévén ezen baja, az emberek is gyakrabban fertőződnek. Jelen esetben a szóban levő kis leányka juhász-számadónak a gyermeke és mint utólag értesültem azon nyájban sok birka szenved keringős betegségben, úgy hogy Zehender magyarázata jól reá illik. ,1 hötöhártya twberculosisáról. Közli Neupauer Gusztáv dr. A szem kötőhártyája tudvalevőleg igen számos kóros elváltozásnak van alávetve, melyeknek legnagyobb részük úgyszólva minden nap folyik le szemünk előtt, míg kisebb részük csak elvétve jut észlelésünk alá. Ilyen conjunctivalis megbetegedések a conjunctiva fekélyei is, melyek daczára sokféleségüknek még a tankönyvekben is alig méltattatnak említésre. Egy részük gyakran, más részük igen ritkán fordul elő. Aránylag leggyakoribb a papulosus phlyctaenák szétesése által keletkezett conjunctivalis fekély. A conjunctivába beékelődő idegen testek helyén szintén fekélyek keletkeznek, melyek különösen a 1 Általánosabban a coenurus cerebri az, mely a birkák keringő betegségét okozza. szemhéji conjunctiván a szemhéjszél alatti illetőleg feletti sekély árokban szoktak előfordulni. Nem ritkán a félhold képű redőn vagy a pinguecula corneae széli részén is találunk apró fekélyt, melyet a könnyáram által odavitt s ott megakadt idegen test okozott. A pinguecula szélén levő ezen fekély gyakran a corneára terjed s a conjunctiva lazasága mellett pterygium képződéséhez vezet (Schulek). Elég gyakran látunk a conjunctiván kisebb-nagyobb fekélyeket vegyi szerek behatása után pl. savak vagy lúgok szembejutásánál. Már ritkábbak azon conjunctivalis fekélyek, melyek a conjunctiva diphtheriás megbetegedésénél vagy conjunctivalis újképletek szétesésénél keletkeznek. Azonban aránylag legritkábban találkozunk a conjunctiva tuberculosus vagy lupusos fekélyződésével. Hogy a szemen is előfordul tuberculosus megbetegedés, ezt különben csak 1878 óta tudjuk, a midőn t. i. Peris tuberculosus eredetű iridocyclitis esetét irta le. Hasonlóan ritkán fordul elő a szemen a lupus is, annál is inkább, mert maga a lupus is ritkábban fordul elő, úgy hogy Schwimmer túr. szerint bőrbetegeinek csak 2°/o'ában fordult elő. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha tuberculosus vagy lupusos conjunctiva megbetegedést a szaklapokban is aránylag ritkán találunk közölve. A „Szemészet“ múlt évi 3-dik számában Csapodi dr. közöl két idevágó conjunctivalis megbetegedést, melyek közül az egyiknél a szemhéji conjunctiván nagyobb fekély, a másiknál erős hypertrophia volt jelen. Csapodi az egyik esetet tuberculosus, a másik esetet pedig lupusos eredetűnek tartja. A véletlen játéka rövid időközben két az előbbiekhez, részben hasonló esetet juttatott észlelésünk alá az egyetemi szemkórházban, melyeknek úgy érdekességük, valamint ritkaságuk is eléggé indokolja közlésüket. Úgy a kötőhártya-tuberculosis, valamint lupusos megbetegedése főleg 20—30 éves egyéneken észlelhető, gyakran csak egy szemet, de többnyire mind a két szemet támadja meg. Az esetek legnagyobb részében az arcz bőréről terjed a folyamat a szemhéjra s innen a kötőhártyára. Kivételesek azon esetek, melyekben a bántalom mint a conjunctiva elsődleges megbetegedése fejlődik ki. Ha a fekélyedéssel járó folyamat az arcz bőréről terjed a szemre, úgy az arczon többnyire a jellemző lupusos illetőleg tuberculosus elváltozásokat találjuk; nem ritkán a bőrbántalom különböző stádiumainak egész sorozatát látjuk az arczon: beszűrődött bőrrészletet fekélyes és hegedéses bőrrészletek között. Más esetekben ismét a roncsoló folyamat már az orr, garat vagy száj nyákhártyájára is átterjed, vagy talán ott is már nagyobb pusztulásokat okozott. A szemre való átterjedés rendesen a szemhéj bőrének elroncsolása illetőleg elhegedése által előztetik meg, mi által az alsó szemhéjon ectropium jön létre, mely némely esetben oly nagy, hogy a szemhéjnál az arczbőr síkjába lehuzatik s csak a pillaszőrök mutatják helyét, mint ez az egyik alább leírandó esetünkben is volt. A szemhéj bőréről a bántalom a szemhéjszél egy keskeny részére terjed, míg legnagyobb részét változatlanul hagyja. A megtámadott kis részlet kivörösödik, duzzadt lesz, s rajta halványvörös, gyakran felhám-pikkelyekkel fedett néhány göbcse fejlődik. Ugyanekkor már a szomszédos szemhéji conjunctiva is belövelt és duzzadt lesz s míg a szemhéjszéli göbcsék fekélyesedtek vagy még talán annakelőtte már a szemhéji conjunctiván is apró sárgásvörös gyengén kiemelkedő csomócskák mutatkoznak. Erre a szemhéji conjunctiva többi része is mindinkább belevonatik a kóros elváltozásba, kivörösödik, duzzadt lesz, majd apró sárgás göbcsék mutatkoznak rajta, melyek azután szétesve apró fekélyeket alkotnak. A fekélyek közötti conjunctiva gyakran sárgás szalonnás kinézésű, erősen vastagodott, polyp, gomba vagy taréjszerű kiemelkedéseket mutat, míg más esetekben a kis fekélyek összefolyva egy nagy fekélyt képeznek, mely piszkos-szürke dudorzatos alappal és egyenetlen felhányt szélekkel bir. E fekély szélein vagy alapján szintén találhatunk apró sárgás göbcséket. Ilyen nagy fekélyek rendesen a szemhéji conjunctiván fordulnak elő, gyakrabban a felső szemhéjon. Ilyen állapotban maradhat a szem sok hónapokon át minden fájdalom nélkül s a nélkül, hogy a bántalom SZÉT__ ___ 15 T f
