Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
1890. 1. sz. SZEMESZET 11 delt.1 Az atropinoldatnak (1:120) becsepegtetése után 5—10 perczczel heves orrvérzés állott elő, mely körülbelül */* óráig tartott. A pupillák kitágultak, de atropinmérgezés tünetei nem voltak. Az atropin beesepegtetését két napig folytatva, az orrvérzés minden csepegtetés után újra beállott s a beteg már gyengeségről panaszkodott. Az atropin kihagyásával az orrvérzés is elmaradt, üuboisin-oldat becsepegtetésére az orrvérzés ismétlődött, habár csekély fokban. Zinkoldat (1:200) becsepegtetése orrvérzést nem okozott. A használt atropinoldat más ember szemébe csepegtetve, csak pupillatágulást okozott orrvérzés nélkül. Atropinozás után a visus e/86-ról %4,-re emelkedett. A szerző az atropinnak ezen ritka hatásmódját bizonyítékul állítja fel Haussmann és Grand azon állítása ellen, hogy az atropinnak véredényszükítő hatása volna. (Centralbl. f. Augenheilk. 1889. 4. f.) Neupmer dr. — Microphthalmus egy esete, a membrana pupillaris maradványaival a macula lutea és nervus opticus colobomájával. Michaélsen tr.-tól. — Egy 20 éves festő bal szemén microphthalmus volt, míg a jobb szeme teljesen ép volt. Vizsgálatnál a bal szem állandóan befelé tér, pupillája alsó felében a membrana pupillaris maradványai láthatók. A papilla, valamint a macula lutea táján egy nagy fehér bemélyeclő és festenygyűrűvel körülvett egy-egy. folt látható, melyeket csupán egy keskeny chorioidea-részlet választ el. A papilla helyén levő folt 4—5-ször oly nagy mint egy ép papilla, nagyjában egy függőleges oválist képez, mely felülről lefelé mindinkább bemélyed, úgy hogy legfelső része convex 2'5 dioptriával, a legalsó része pedig csak concav 7'0 dioptriával látható tisztán. A retinalis edények ezen ovalis folt több pontjából indulnak ki; egy részük hátsó ciliaris edény. A macula lutea helyén levő folt kevésbé bemélyedt, rajta két apró bemélyedés látható, melyekből részben csavaralakú apró véredények indulnak ki. Ezen bal szemmel 8 cm.-re olvas ujjakat, látótere a függőleges átmérőben 10—12 fokkal szűkült, míg oldalt rendes kiterjedésű. A látótér centrumában egy ovalis scotoma van, mely a macularis foltnak felel meg. A szerző azt hiszi, hogy ezen eset inkább a retinalis hasadék hiányos záródásából, mint intrauterin chorioiditisből magyarázandó. (Cen tralblatt f. Augenheilkunde, 1889. 4. füzet.) Neupauer dr. — Hályogműtét után előállott ideghártyaleválás két esete spontan gyógyulással. Groenomv A. clr.-tól — A szerző egy általa és egy Förster tnr. által észlelt esetet ír le, melyekben öregségi hályog műtété után ablatio állott elő. Az egyik esetben egy 63 éves nő egyik szemén 3 év óta, másik szemén 12 év óta nem látott öregségi hályog miatt. Az első szemen a hályogműtét Graefe módja szerint történt, rendes lefolyású volt s az elért visus 1/8 volt. A másik szemen a hályogműtét után 14 napra a szemfenék alsó-belső részében egy sárga-vörös daganat mutatkozott, melynek sima felületén retinalis erek voltak láthatók. Körülbelül 7 hét múlva a daganat teljesen eltűnt, a visus 20/70 volt. A másik esetben egy 64 éves férfiú egyik szemén 30 év előtt lefolyt chorioiditis centralis miatt rosszul látott. Ezen szemén a túlérett hályogot rendes lefolyású műtét által eltávolították. Műtét után 20 nappal a szemfenék alsó-külső negyedében egy vöröslő chorioidealis daganat, a macula lutea táján pedig egy papillányi fehér pigment rögökkel övezett folt volt látható. 14 nap múlva a chorioidealis daganatnak nyoma se volt. Ezen esetekben oly szemteke-daganatra lehetett gondolni, mely az ideghártyát és az érhártyát egyszerre leválasztotta. Azonban a daganat sima redőnélküli felülete, a retinalis erek egyenes lefutása, de még inkább a chorioidealis festeny áttünése valószínűvé tették, hogy itt oly ideghártya- és érhártyaleválás van jelen, mely vagy vér- vagy savógytilem által okoztatok. A daganatnak rövid idő alatti eltűnése e felvételt megerősítette. Minthogy azonban ezen esetekben üvegtest nem folyt el, másrészt pedig, mivel gyakran az oly szemeken sem látható ily érhártyaleválás, melyeknél műtét közben üvegtest folyt el, valószínű a szerző azon nézete, hogy a leválás oka a lencse gyors eltávolításán kívül lappangó chorioiditisben keresendő. (Knapp Archiv f. Augenheilkunde XX. 1. és 2. füzet.) Neupauer dr. — Egy atypikus kyklopsról ír Bock Emil dr. — Az egyébként jól fejlett magzat fején és nyakán egész sorozat rendellenesség van. Az orr, a száj, az alsó állkapocs, az oesophagus hiányzanak. A fül is igen mélyen esik. A szem alatt 3 centiméterre egy bőrredő emelkedik ki, melyet mint a felső ajk durványát lehetett felismerni, de a mely mellett semmi nyílás nem volt. A koponya kicsiny, alacsony, a koponyaalap asymmetriás. A jobb fele kisebb, mélyebben áll. A mellső koponyaárkok egygyé olvadtak s ennek a fenekét képezi az orbita felső része, mely közepén nem csontosodott el, hanem membranosus maradt. Orbita csak egy volt, az arcz középvonalában, ott hol normálisán az orrgyök lenni szokott, 28 millimeter horizontalis és 25 millimeter verticalis átmérővel. Az orbita egész alakja, főként a hátsó fala azt mutatja, hogy két orbitából van összeolvadva. Az alap, mint az újszülötteknél általában horizontalis, az oldalfalak hátrafelé convergálnak 90° alatt. A tetőt a homlokcsont membranás része képezi. A csontos alapján az orbitának a két felső állcsont egyesülését egy vonal jelzi, mely vonalon a csonthártya leválasztliatlanul tapad. A mindkét oldali fissura orbitalisok megvannak az orbita hátsó részén. Foramen opticum csak egy van, a baloldali hiányzik. Szemteke egy van s normalis alakú. A szem tengelye 12'5 mm., a cornea haránt elliptikus, 9 mm. 7 mm. átmérővel. A csarnok igen sekély. A pupilla szűk, kerek. A teke belsejében sem makroskoposan, sem mikroskoposan pathologikus viszony nem észlelhető; az egyes hártyák normálisak. Nervus optikus egy vau. A szemizmok feltűnően erősek, egymáshoz nyomottak, úgy hogy nem választhatók szét, legfeljebb az egyenes izmokat lehet isolálni, az obliquusokat nem lehet megkülönböztetni. A szemrés rhombus alakú, 21 mm. hosszú s 15 mm. magas. Meglehet különbeztetni a felső és alsó szemhéjakat, a mint azok összeolvadtak. A két felső szemhéj egyesülésén van egy kis ívalakú bemetszés, melyen pillaszőrök nincsenek. Az alsó szemhéjak hegyes szögletben találkoznak s ebben a szögletben van egy caruncula. Könypontok csak a két alsó, pillaszőrök mindenik szemhéjon vannak. A felső szemhéj alig észrevehetően folytatódik a homlokbőréből. Ezen kyklops atypicussága feltűnik, ha más kyklopsszal hasonlítjuk össze. Eddig ismert kyklopsoknál csak látszólagos volt az egyszeműség, mert az tényleg két bulbusból van összeforrva s megtalálható a két szemnek összeforradási helye a szemhártyákban, a nervus optikusban. Itt csak egy szem volt, a másik tehát teljesen hiányzott. A koponya első harmadának hiányos fejlődése engedi magyarázni, hogy csak az egyik szem maradt meg, a másik a fejlődés legkezd étén ment tönkre s a hiányzó szemnek legkülső függelékei csak azután később fejlődtek ki. Gyuladási processus, az előagy vidékében és az első agyhólyagban, a 3—4-ik héten az embryonalis életnek okozhatta ezen hiányos fejlődést (Kiin. Monatsbl. 1889. deczember f.) Kocsis dr. — A szem és szemhéjak tuberculosisának egy esetét Írja le Spangenberg A. — Egy 14 éves gyenge fiú 1887 augusztusban a marburgi egyetemi szemklinikára vétette fel magát. A jobb szem mindkét szemhéja vörös volt, gümősen infiltrált és fekélyesedett. A bulbus dudorzatos barnavörös daganattá változott. A cornea különösen sok gombostűfejnyi barnavörös gümőkkel volt borítva. A sclera mérsékelten vörös, kocsonyás szövettel volt bevonva s nagy terjedelemben az alsó szemhéjjal összenőve. A szervekben tuberculosis nem található. A beteg szemhéjrészek s a bulbus novemberben eltávolíttattak s a patiens gyógyultan távozott. A szem és a szemhéjak daganataiban tuberculosis bacillusok voltak s kis daganatdarabbal oltás tétetett nyúl mellső csarnokába s azután a szemgolyó átvágásánál az iris és cornea össze voltak nőve, a chorioideában egy gümő volt. (Kiin. Monatsbl. 1889. deczember^f.) Kocsis dr. — A conjunctiva granulatiói-ról. Malgat -7.-től. — A déli vidékeken a conjunctiva granulatiói valóságos járványt képeznek, mely majdnem kizárólagosan a szegényebb néposztályt sújtja. Ellentétben az uralkodó nézettel nem hiszi, hogy a ragályozás lenne keletkezésük egyedüli oka, hanem sok esetben scrophulás eredetűeknek tartja. Nemcsak a betegek I
