Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
66 SZEMÉSZET 1889. 6. sz. kórházunkba felvettük, a szemhéjak párnaszerű kidagadást mutattak. A szemrés erőszakos kinyílásakor az orbitából bő genyár ürült ki. A conjuncti vált erősen fel voltak dagadva, kivörösödöttek, a palpebrális conjunctivák helyenként lepedékesek voltak. A bal szem é]) volt, és ezt a rögtön alkalmazott hermetikus befedéssel épen meg is tartottunk. A nálunk dívó gyógykezelés megindítása után, vártunk, míg a lepedékek megfogynak és az erős lobosodás daczára 2% arg. nitricum-oldattal való ecsetelésre határoztuk el magunkat, mert az esetet ily irányban kívántuk értékesíteni, mit veszély nélkül tehettünk, hiszen szemteke nem volt és így az esetleges rosszabbodásnak maradandó káros következményei sem lehettek. A baj megindulása után már nyolczad napra ecseteltünk és pedig erősen, minek folytán a váladék gyorsan fogyott és a conjunctivák is kezdettek lohadni. A beteg augusztus 16-dikán távozott el, midőn váladék már nem volt, a palpebralis conjunctivák alig voltak dagadtak, de kissé bársonyos kinézésűeknek látszottak. III. Angioma conjunctivae bulbi. Issekutz László tr.-tól. W. E. 15 éves tanuló azon panaszszal jelentkezett az egyetemi szemkórházban, hogy bal szemén már régóta, állítólag 8 év óta van egy vörös folt, mely lassan növekedve most már kis daganatot képez. A bal szemteke belső részében, a caruncula alatt mintegy kibújva, de némileg vele is összefüggve egy hosszúkás, sötétpiros daganat állott ki, melynek haránt átmérője 5 mm, magassága pedig mintegy 10 mm. volt. A daganat széles alapon ült fel, és a conjunctivára folytatódott, de a sclerával semminemű összeköttetésben nem volt. Az egész daganat a bulbaris conj unctivával szabadon mozgott, és a szemtekének befelé forgását igen kis fokban gátolta. A daganat felszíne kissé egyenetlen volt, rajta tágult erek is voltak láthatók és nyomásra elhalaványult, kisebbedett, míg a nyomás megszűnésekor ismét előbbi színét és alakját vette fel. A daganatot kiirtottuk, midőn kissé erősebb vérzés mutatkozott. Az angiomák a szemen egyáltalán nem gyakran fordulnak elő és rendesen veleszületett daganatot képeznek, mely azután lassan nő. A bulbaris conjunctiván előjövök közt azonban aránytalanul a legnagyobb számot azok teszik ki, melyek a carunculából vagy a belső szemvidék conj uncti vájából, a plica semilunarisból indulnak ki (Eversbusch, Ficano, Bampoldi, Steffan stb.). KÖNYVISMERTETÉS. Lehrbuch der Augenheilkunde von Dr. Ernst Fuchs o. ö. Professor der Augenheilkunde an der Universität zu Wien ; bei Deuticke, Leipzig u. Wien, 1889. 790 oldal, ára 9 írt. A tankönyvekben dús német irodalom a szemészet terén ismét egygyel szaporodott, Fuchs tanár nem régiben megjelent, a fenti czímet viselő könyvével. A 790 nagy octav oldalra terjedő, vaskos kötetet képező, mű megírásánál a szerzőt kettős czél vezette. Először, hogy tanítványait felmentse a tüzetes jegyzésekkel járó nehézségektől és a különféle könyvekből való kapkodó tanulástól és bogy megmentse a hibás jegyzetekből merített bizonytalan tudás káros következményeitől. Nem kis igazság rejlik Fuchs tanár azon véleményében is, hogy majdan a gyakorlat terére lépő orvos is egy a tanárának szellemében Írott könyv után jobban képes magát adott esetben tájékozni, mert az abban feltalálható ismeretes rendszer és okoskodás a hallgató korabeli klinikai észlelés és eljárás emlékét kelti fel. Az egész mű 4 nagy részre van beosztva, melyekben az egyes részek különböző terjedelemben vannak tárgyalva, kezdve a szemvizsgálatával. Ezután áttér a szem hártyáit érő betegségek megbeszélésére, majd a refractiót és accommodatiót, az izombajokat öleli fel és végre egy külön fejezetet szentel a szemészeti műtevéseknek. Fuchs tanár művében Arit tanár ritka tapintatos paedagogiai modorát és elveit kívánta értékesíteni, midőn a betegségek leírásában a klinikai kórképek érzéldtésére helyez fősűlyt, hogy a látott esetek önkénytelenül és az elolvasottakat elevenítsék fel, mi a diagnosis helyes megtételében nem kis részben folyik be. A szövettani, élettani és historikus részek, hogy zavaró hatással ne legyenek a klinikai kórfolyamatok megtanulásában, az egyes fejezetek után külön választva apróbb betűkkel vannak nyomtatva. Fuchs tanár egy szóval a praxis emberének szánta könyvét. Sikerült is ez mondhatni kifogástalanul mindaddig, míg a szem lényeges részét kitevő látóideg és különösen retina betegségeinek tárgyalásáig nem jutott. Ezen részlet áttekintésénél egyszerre nagy ürességet érez az olvasó, a mennyiben hozzá szokva az előbbeni részek elég kimerítő tárgyalásához, itt majdnem csak a betegségek száraz felsorolásával találkozik. így a retinát physiologikus, pathologikus állapotával és bajainak klinikus vázolásával, therapiájával együtt 21 oldalon tárgyalja, melyből az anatómiának 41j2 oldal jut, míg a retina összes megbetegedéseinek a pathologia-anatomiával együtt 16 V2 oldal van szánva, pedig ebben még némi historikus rész is van. A retinalis bajoknak szánt ezen kevés hely azután eredményezi azt, hogy pl. a retinitis diabetikáról csak az vau említve, hogy a diabetes ritka complicatióját képezi, a retinitis albuminuricához hasonló. A retinitis syphiliticának ma már elég jól ismert összes alakjai pedig mintegy 30—-35 sorban vannak tárgyalva, ha a chorioidealis megbetegedéseknél tárgyalt Förster-féle chorio retinitis specifikát is ide számítjuk. Ugyanez mondható a retinitis albuminucáról és a többiekről. Majdnem hasonló rövidséggel vannak tárgyalva a nervus optikus bajai is, jóllehet ezek, eltekintve hogy a szem fontos részét teszik ki, az orvosi tudomány más ágaihoz való viszonyuk tekintetéből is bővebb tárgyalásra tarthatnának igényt. Némi aránytalansággal vádolható tehát e könyv, holott tankönyvnek épen az anyag arányos feltüntetésére és feldolgozására kell törekedni, mert azon tudományágat dióhéjban ugyan, de mégis megtanítani lehet csak czélja. Menthető azonban ezen hiba a Bécsben uralkodó azon szokással, miszerint a szemtükrözést mellékesnek tekintik és különösen a rigorosumok alkalmával a tükri esetek teljesen döntő befolyással a vizsgálati eredményre nincsenek. Szépen van előadva a refractióról és az izombánta]makrói szóló fejezet, hol mellőzve a tévesztőbe vivő sok theoretikus okoskodást, praktikus, kézzelfogható módon érteti meg a rejtélyesnek látszó dolgokat, hogy úgy a belőle értékesíthető is nagyobb legyen Nagy érdeme a munkának az, hogy a tankönyvek szokásaitól eítérőleg a műtéti részt nem szétszórva, az egyes bajoknál adja elő, hanem egy külön fejezetben vannak azok összegezve. Az indicatiók, a műtét végzése, az utókezelés egy tankönyv keretébe illő terjedelemmel vannak tárgyalva. —tz. SZEMELVÉNYEK. — A párisi szemorvosok egyesületében tartott előadások közül kiemeljük a következőket: Despagnet a luxált lencse extractiójáról szól. A legtöbb szemorvos szerinte egyetért abban, hogy a hátrafelé luxált lencse eltávolítása csak akkor indikált, ha gyuladást vagy glaucoma secnndariumot okoz. Legfeljebb az iridectomia az, mit különben megengedhetőnek tartanak. Az eredmény azonban legtöbbször nem kielégítő. Előadónál egy 45 éves ember jelentkezett, kinek szemei lü év előtt kezdtek romlani. Előbb ködösen, majd kettősen látott, járás közhen olykor teljesen
