Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
64 SZEMESZET 1889. 6. sz. jobbak, mint a múlt évek alatt dívott eljárás eredményei, úgy a kalium-hypermanganicumot — egyelőre legalább, míg még jobb szerre akadunk — a heveny blennorrhoea ellen használt szerek legelső sorába kell helyeznünk. Végül meg kell említenem a blennorrhoea lefolyása közben leggyakrabban beálló súlyosabb complicatiót, a szaruhártya fekélyződését. Ez főleg kétféle alakban szokott előállani Vagy súlyos esetekben már a baj legelső napjaiban, mikor a chemosis kemény, az egész cornea infiltrált, vagy a midőn a chemosis már laza petyhüdt s csak a cornea széli részei elszürkültek. A cornea ezen utóbbi alakjánál a fekélyződés leginkább úgy szokott kezdődni, bogy a cornea széli részei elszürkülnek, infiltrálódnak, a petyhüdt chemotikus conjunctiva ezen infiltrált részeket takarja s a két hámfelület között genyes váladék van. Ezen váladék folyton duzzaztja és maeerálja a hámsejteket, azok azután lefoszlanak és a maceráló folyamat további következménye, hogy fekélyek keletkeznek a corneán, melyek gyakran a chemotikus conjunctivának megfelelőleg gyürüalakban körülveszik a cornea közepi tiszta részét. Mi több esetben ezen chemotikus conjunctivát Issekutz tr. ajánlatára levagdaltuk s a fekélyek a legtöbb esetben rohamosan tisztultak. Ezen conjunctiva-lemetszés annál is inkább ajánlható, mert annak jó hatása gyakran, míg rósz hatása sohasem mutatkozott, A heidelberqi szemésztársaság 1889. évi gyűlésének tárgyalásai. Zehender tanár szeptember 13-dikán nyitotta meg a gyűlést és miután megemlítette Donders, mint az egyesület egyik alapítójának halálát, áttért a gyűlés legelső tárgyára, a Graefeféle díj kiosztására. Ezen díjat ezúttal Deutschmaun hamburgi tanár a Sympathikus megbetegedés pathogenesiséről írt munkájának ítélték oda, míg Uthoffuak „a chronikus alkoholismus befolyásáról az emberi szervezetre“ ezímű dolgozata dicséretet nyert. Ezután Knies tartott előadást, a látóideg sorvadásánál előálló színlátási zavarokról. Három esetet említ, melyek közül az egyikben teljes látás s a látótér felső-belső részének szűkülete mellett részleges zöldszínvakság volt jelen. A második esetben a látás 73-ra szállott le, a beteg a sárga színt narancs-színűnek látta, látótere pedig egyenletesen szűkülve volt. A harmadik esetben a zöld szín észrevevése a látótér centrumában hiányzott, míg erős fény mellett a zöld szín látása rendes volt. Ezek után Knies azt hiszi, hogy a színérzés székhelye nem az ideghártyában, hanem az agykéregben van. A discussióban Meyer kifejezi azon gyanúját, hogy az említett esetekben talán a fényérzés csökkent volt, mire Förster ' arra figyelmeztet, hogy látóidegsorvadás eseteiben a fényérzés nem változik. Utlioff szemizombénulásokról szól. 0 sclerosis multiplex 100 esetét vizsgálta, melyek közül 17 °/0-nál szemizombénulást talált. Ezen bénulások között volt 6 abducens, 3 oculomotorius, 3 internus bénulás és kétszer ophthalmoplegia externa. A bénulások többnyire mindkét oldalon fordulnak elő, centrális eredetűek és a betegség későbbi szakában állanak elő. Tabesnél a szerző szerint gyakoribb a szemizombénulás. 26°/n-nál volt teljes oculomotorius bénulás és 12°/0-nál abducens bénulás, míg ophthalmoplegia externa tabesnél ritkább. A sclerosisnál gyakran fordul elő nystagmus, mely utóbbi különösen fontos diagnostikus tünet a disseminált sclerosisnál. A sclerosisnál a bénulások nystagmusszerű rángásokkal, tabesnél reflectorikus pupillamerevséggel vannak párosulva. Fischer szól egy keratitis alakról, melyet Fiidchen keratitisnek nevez. Szerinte ezen keratitisnek három alakja van. Az első alaknál apró hólyagcsák képződnek a cornea felszínén, a másodiknál apró homályok, végre a harmadiknál apró fonálszerű képletek láthatók a corneán, melyek pontszerű homályokból indulnak ki. A szerző azt hiszi, hogy ezen fonalszerű képletek a cornea szövetéből eredt rostonya-alvadékok, hasonlók a Curschmann-féle bronchus spirillumokhoz. Leber azt hiszi, hogy ezen czafatok rostonya-alvadékok ugyan, de azok nem a cornea, hanem a conjunctivából eredtek. Uthoff Fischer véleményét helyesli. Valude ajánlja a prismákat elhajlitási szögleteik szerint jelölni. Hess szól a színérzésről indirect látás mellett. 0 szerinte a zöld és vörös szín látótere normális szemen teljesen egyenlő, s a látható különbség csak látszólagos, a mit egy Hering által szerkesztett eszköz segítségével be is lehet bizonyítani. Wagemann szól az üvegtestnek műtét után maradt hege; désekből és synechiákból kiinduló genyes beszűrődéséről. 0 18 esetet vizsgált, melyeknél operatio után üvegtesti genyes beszűrődés állott elő. Minden esetben volt kimutatható, hogy a fertőzés a hegedősből indult ki. A fertőzésre különösen hajlamos a cystoid hegedés, mely a folytonos kitágulás következtében mindinkább vékonyodik, s a bacteriumok által átjárhatóvá válik. A fertőzés az operatio után napok, hónapok, sőt évtizedek múlva is állhat elő. A véredények minden esetben bacteriummentesek voltak. A szerző egy esetben a staphylococcust oltás által is kimutatta. Meyer arra figyelmeztet, hogy a fertőzés endogen infectio által is jöhet létre, mit Leber tagad. Schmidt-Kimpler osztja Meyer nézetét, annál is inkább, mert a szem genyes infectióját gyakran a közérzet rosszabbodása előzi meg. Fick szól az ideghártya idüléséről. Szerinte a kifáradt ideghártya idülésére és pihentetésére szolgálnak a szemmozgások, a pislogatás és az alkalmazkodás változatossága, mely utóbbi a belszemnyomást változtatva, a vérkeringést javítja és élénkíti. Becker megjegyzi, hogy a belszemnyomás változása különösen a pigment-sejtekre hat, s így a látáshoz szükséges anyag képződésére bir fontossággal Snellen azt hiszi, hogy a ködös látás a corneán levő könyfolyadék és porszemcsék által okoztattik és onnan volna a pislogatás és szemmozgásnak olyan jó hatása. Leber ezt helyesli, de kiemeli a retinalis képek helyváltozásának fontosságát. Weiss számos koponyákon végzett vizsgálatainak eredményeit adja elő. Wicherkiewicz egy sötét szemkamara mintáját mutatja be. Schön szól a rövidlátó szem egy új vongálási tüneményéről. Fejtegeti a musculus ciliaris és a canalis Schlemmii elvál tozásait a myopiás szemen. Ha egy myopiás szemet a vízszintes síkban átmetszünk és rajta egy vízszintes érintőt húzunk, láthatjuk, hogy a canalis Schlemmii a temporalis oldalon az érintő mögött, a nasalis oldalon pedig eléje fog jutni. Ennek következtében Schön szerint az összetérítésnél a musc. internus nemcsak a tapadási helyét, hanem a szomszéd sclerát és corneát is fogja vongálni s azokat mintegy a corpus ciliare felett elhúzni igyekszik. Knies és Stilling nem helyeslik ezen feltevést. Mayweg szól recidiváló üvegtesti vérzésekről. A szerző esetében egy fiatal ember az egyik szemén üvegtesti vérzések miatt megvakult. Miután a másik szemen is oly nagy iivegtesti vérzés állott elő, hogy a látás kézmozgás észrevételére szállott le, a szerző a carotist kötötte alá. A vérzés nem újult meg és a látás a műtét után egy évvel 20:40 volt. Nieden tartózkodásra int ily mélyen beható operatiótól és inkább belső szerelést ajánl. Snellen pkilliaemiánál minden operativ eljárást ellenez. Menacho szól a jequirity használatáról a conjunctiva és cornea bántalmainál. A szerző a jequirytit cornea sclerosisnál és mindenféle pannusnál használja, akár van trachoma jelen akár nincs; ő a jequirity finom porát használja, melyet a kifordított szemhéjak kötőhártyájára hinti. Sattler szerint a jequirity csak a trachoma bizonyos alakjainál van indicálva, Pagenstecher és Guning pedig a jequirityt nagyon megbízhatlan szernek mondják. Kamocki a kötőhártya hyalinszerű degeneratiójáról szólva, számos általa vizsgált idevágó esetek górcsövi készítményeit mutatja be. Schweigger szól a szem fénytörésének objectiv diagnosisáról; különösen fejtegeti az objectiv refractiónak árnyékképek
