Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-12-22 / 6. szám
1889. 6. az. SZEMÉSZET Gl és kissé genyes volt. A therapia bórvizes borogatás és 1:4000 arányban sublimat-mosásokból állott. Miután néhány nap múlva a lobos tünetek engedtek, a conjunctivák lelohadtak, előtűntek az átmeneti redőből nehány göbcsék, mi mellett különösen a felső palpebralis conjunctiván tisztán látható szemölcsösödés volt. A gyógykezelést ekkor a bajnak megfelelően indítottuk meg, 1 °/0 argentum nitricumoldattal való ecseteléseket végeztünk. November 20-án a tünetek már mérsékeltebb fokban voltak meg, de a szemölcsösödés még mindig tartotta magát és minthogy a család elutazott és tovább orvosi felügyelet alatt nem lehetett, cuprum sulfuricum szemvíz használatát (1:500) ajánlottuk. Kétségtelen, hogy a jelen esetben az infectio a beteggyermek szeméről a fürdővíz közvetítésével vitetett át az említett családra, mely tény ellene látszik szólni Piringer azon állításának, hogy a blennorrhoeás váladék 300-szoros hígításban már nem ragályozó, mert a fürdővíz, melyben egy gyermeket fiirösztenek, mégis nagy quantumnak kell hogy legyen, mi mellett a gyermek szeméből már csak mérsékelt genyes váladék ürült ki, vaginalis kifolyása pedig nem volt. Hasonló eseteket találunk Hirschberg által is feljegyezve, de ezekben az átvitel csak egy-egy egyénre történt, míg ily tömeges beoltásra az irodalom felületes kutatásánál nem akadtam. Hirschberg leírja, hogy egy blennorrhoea neonatiban szenvedő gyermek szemét anyja egy szivacscsal megmosta, melylyel azután másik gyermekét is megmosta és az blennorrhoea acutát kapott. Majd ismét egy anyáról tesz említést, ki úgy kapott heveny szem-blennorrhoeát, hogy blennorrhoea neonatiban szenvedő gyermekének szemét chamomilla-teával borogatta és ezzel saját szemeit is megmosta. Esetünk érdekesen igazolja azt, hogy még a későbbi, majdnem a teljes kiapadási stádiumban levő blennorrhoea acutás szem váladéka még mindig virulens és heveny bajt okozhat. Azon tényt, hogy a kórházba felvett és ápolt gyermek csak egy szemére betegedett meg, azt csupán véletlennek tarthatjuk, t. i. hogy a fertőzött víz oda valamiképen nem jutott be, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a többi 4 egyén mindkét szeme megbetegedett. Még egy körülmény van, melyre feleletet adni nem könnyű, de a melylyel mégis le kell számolni, és ez az, hogy míg az 5 fertőzött egyén közül kettő teljesen kifejezett acut blennorrhoeát kapott, addig háromnál mintegy subacut módon kisfokú blennorrhoea chronica fejlődött ki. Lehetetlen itt azon tényre figyelemmel nem lenni, hogy a blennorrhoea acutát a két legfiatalabb kapta meg, míg az öregebbek a jelzett bajon estek csak át, mi azon gondolatot ébreszti, hogy talán a fiatalabb gyermekek fogékonyabbak a fertőzés iránt, mint a felnőttebbek. Hogy vájjon nem szerepel-e itt azon körülmény is, miszerint talán a két kis gyermeket anyja mosdatta meg, midőn a fertőzött folyadék nagyobb mérvben és szabadabban juthatott a szembe ? egyelőre megmondani nem tudjuk. A szaruhártya érhálózatáról. Csapodi István dr.-tól. A „Szemészet“ 5. számában Grósz Emil dr. kétségbe vonta Goldzieher Vilmos dr. egyetemi docens magyarázata helyességét, mely egy az orvosegyesületben bemutatott és a „ Wiener medizinische Wochenschrift“ mult évi 31-diki számában közölt esetre vonatkozik. Goldzieher docens úr a „ Gyógyászat“ 45-diki számában védekezik s elhárítja magáról annak a látszatát, mintha ő a kérdéses esetben „praecornealis“ érhálózatot értett volna, mert hiszen „úgynevezett“ jelzőt tett eléje. Az esetet én is ismerem és vizsgáltam, szabadjon tehát a vitatkozásba nekem is teljes tárgyilagossággal beleszólanom. Az orvosegyesületben történt bemutatáskor későn jöttem a gyűlésbe, úgy hogy nem hallhattam az esetről mondottakat. De Goldzieher docens úr szíves volt engem a még a szomszéd szobában többektől vizsgált fiatal emberhez hívni s nekem az érdekes kórképet demonstrálni. Csakugyan meglepő volt a kép, melyet sík tükörrel való világításkor a tág pupillában láttam, mintha összenyiló ágakból szerkesztődött dús hálózat szőtte volna be a pupilla területét. Goldzieher docens úr arra is figyelmeztetett, hogy lencsével gyűjtött fényben a hálózat nem látható. Én akkor elismertem, hogy ez a meglepő kép nekem egészen új, mert szemtükörrel ilyesmit még nem láttam, leírva sem olvastam. De azt is mondottam, hogy nekem igen jól látó (v=5/4) myopiás szemem van, azért hát gyűjtött fényben is engedje megvizsgálnom. Csakugyan láttam is és figyelmeztettem is rá Goldzieher docens urat, hogy a limbusról a szaruhártya felszínére nyomuló erekből lesz a szaruhártya érhálózata. Azt is mondottam ennek alapján, hogy az én felfogásom szerint az érhálózat határozottan kóros eredésit, keratitisból származó. Azonban már akkor a gyűlés más tárgyakra tért át s az esethez nyilvánosan hozzá szólnom nem lehetett. Annál inkább meglepett a „ Wiener medizinische Wochenschrift“-ben megjelent közlemény, melynek figyelmes elolvasása még ma is azt a véleményt kelti bennem, hogy a docens úr a Hyrtl-féle embryonalis hálózattal való egyezésnek legalább is akkora valószínűséget tulajdonított, mint a kóros eredetnek. Csakis a czikk toldalékéban jegyzi meg, hogy azóta olvasta Hirschberg közlését s annak magyarázatához csatlakozik ő is. Magának csak azt az érdemet tartja meg, hogy Hirschbergtől függetlenül hítta föl a figyelmet egy kórtani tekintetben olyan fontos leletre, mely eddig a szemorvosok figyelmét elkerülte volt. Még mielőtt Goldzieher közleménye megjelent volna, t. i. múlt évi junius 28-dikán, az egyetemi szemkórházba jött ugyanaz a St. Arnold nevű fiatal ember, kit Goldzieher az orvosegyesületben bemutatott volt. Én akkor a Zehender-féle binocularis corneai microskoppal vizsgáltam meg mind a két szemét és a mit láttam, annak egy részét lehetőleg híven le is rajzoltam. Rajzolatomat ide mellékelem. Sajnálom, Jobb szem. Bal szem. hogy részletesebben nem rajzoltam le az egész kórképet, de akkor még nem szántam közlésre, azóta pedig azt az embert nem láttam. A rajzolaton nincsenek tehát meg az összes látható erecskék, de megvan néhány főbb törzsök elágazódása, mely az eszköz egy bizonyos igazításával látható. Annyit azonban ez a rajzolat is határozottan bizonyít, hogy a Goldzieher közölte rajzolat tévedésen alapszik. Igaza van a közlőnek, tükörrel nézve csakugyan úgy látszott, mintha az összes látott ágacskák csupa egyforma szálak összenyilásából szerkesztett egyetlen hálózatot alkotnának. De a corneai microskop felbontja az érhálózatot; a csupa anastomosisból egymás mellett és egymáson elhaladó különböző finomságú érágak lesznek. A mit a szemtükör mutat, az csak olyan látszat, mint mikor szaruhártyai és lenesei homályokat az első átvilágításkor egy síkban képzelünk, míg a parallaxisos eltolódás tévedésünkről fel nem világosít; vagy durva hasonlattal élve, olyan látszat, mint mikor egymásra tett két kezünk kiterjesztett ujjait összetartozóknak képzeljük. A corneai microskop az érhálózatnak igen plastikus képét mutatja és határozottan kórosnak tünteti fel a hálózatot, még pedig nem is a Hirschberg-féle értelemben, mintha syphilis hereditaria tarda alapján fejlődött keratitis interstitialis erezése
