Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-08-25 / 4. szám
11 1889. 4. sz. S Z EM ESZ E T 45 esősen be van csukva, a szem megtekintése csak cocain-oklat ismételt becsepegtetése után lehetséges, a midőn csekélyebb fokú conjunctivalis és intensiv ciliaris belöveltség látható. A szaruhártyában a vízszintes déllő alatt, a merőleges déllőtől kissé kifelé egy mintegy gombostűfej nagyságú szürkés homályt találunk, a mely fölött a cornea epithelje hiányzik ; a szivárványhártya vérbő, a láta szűk, a mellső csarnokban keskeny hypopion. A fájdalmak állítólag igen erősek. Therapia: meleg borogatások a szemre, Arlt-félc homlokkenőcs, atropin-becsepegtetések napjában háromszor. Márczius 1-jén. A fénykerülés és a fájdalmasság nem csökkent. Az eredeti homályból kiiudulólag bárom vonalszerű körülbelül OT—0 2 inni. széles subepithelialis homály látható, melyek közül az egyik majdnem directe felfelé, a második be- és felfelé, a harmadik be- és lefelé halad. Ezen főágakból apró mellékágacskák indulnak ki, különböző irányban. A mellékágak részben tetemesen megvékonyodva, részben bifurcálva végződnek. A fő- valamint a mellékágak szélei telítettebi) szürke szintieknek látszanak, mint közepük. A láta nem tágult, a hypopion változatlan. Márczius 2-dikán. A felfelé irányuló ágból egy újabb mellékág indul ki, fel- és kifelé való iránynyal (lásd 1. ábra); eredeti homály változatlan maradt. Therapia: atropin-,jodoformbehiutések. Márczius 10—12. A feltisztulás és regeneratio tart. Márczius 14-dikén, Homály már csak egy nagy gombostűfejnagyságban a baj kiinduló helyén áll fenn. a regenerativ folyamat itt is kezdetét veszi. Márczius 16-dikán. Parenchymás homály a cornea centrumától ki- és lefelé; négy hátsó synechia. Therapia : száraz atropin. Márczius 31-dikén. Status exitus: a szem izgatási tünetektől teljesen ment, három hátsó synechia, gombostűfej nagyságú parenchymás homálv a keratitis dentritica kiindulási helyén. v= «/„. A másik két eset, a mint már említettem, úgyszólván azonos volt lefolyásában és tartamában. E három esetből levonható consequentiákat a következőkben foglalhatom röviden össze: A keratitis dentriticánál az izgatási tünetek mindig felette erősek és a fájdalmak nagyok. Az elsődleges elváltozás, felhámhiánynyal járó elliomályosodása a szaruhártyának, A kezdetleges homály tehát nem subepithelialis, a mint azt Emmert állítja, csakis az eredeti homályból kiinduló homályok subepithelialisak kezdetben. fölötte, valamint a többi ágak felett is az epithel érintetlen. Felhámhiány épen csak az eredeti homály fölött észlelhető. A fénykerülés és fájdalmasság nem csökkent; az iris erősen elszínesedett, a láta egyaránt szűk maradt, a hypopion nem változott. A szemteke rendes feszélyű. Therapia: meleg borogatások, morphiumbefecskendezés, atropiu-becsepegtetések napjában ötször. Márczius 4-dikén. A főágak felett az epithel lekopott, úgy hogy ott keskeny és sekély barázdák állanak már most fenn; a barázdák körül epitheliális homályok láthatók. A fájdalmasság éjjel állítólag sokkal nagyobb volt, mint az előbbi napokban. A szivárványhártya pupilláris széle 4 apró synechia által a mellső leucsetokhoz van tapasztva és azért egyenlőtlenül tágult. A ciliaris belöveltség és a fénykerülés nem apadt, a hypopion azonban teljesen felszívódott. (Hogy a felhámkikopást nagyobb mérvű fájdalmak kisérik, arról az előbbi beteg is panaszkodott.) Márczius 6-dikán. A finom ágszerű rajz tisztán már nem látható, miután az ágak mentében előállott homályok egyes helyeken egymással összefolynak, úgy hogy már most egy rendetlen alakú, fogazott, csipkés szélű homály látható, mely a szaruhártyát legnagyobb kiterjedésében ellepi és mely homály felett az epithel egyes helyeken hiányzik (lásd 2. ábra). A synechiák fennállanak, a fájdalmasság valamivel, a fénykerülés alig apadt. Márczius 7-dikén. Változatlan állapot. Jodoform-behintést, mely nekem az előbbi esetben igen jó szolgálatot tett, ma alkalmaztam csak először, hogy meggyőződjem arról, vájjon a jodoformnak tényleg specificus befolyása van-e ezen kórra, mi által annak mycotikus jellege valószínűbbé válnék. A jodoform por, melyet naponként kétszer hintettem a szembe, ezúttal is (épen úgy, mint a most nemrég kezelt 3-dik esetben is) igen jó hatásúnak bizonyult, mert már másodnapra márczius 8-dikán a fénykerülés és fájdalmasság alábbhagyott és márczius 9-dikén a feltisztulása a finomabb ágaknak, valamint a felhám regeneratiója a fő ágak felett, a kezdetleges homálytól legmesszebb eső helyeken megkezdődött; az A homályos ágak szélei telítettebb szürke színt mutatnak, mint közepi részük, úgy a mint azt Emmerttel ellentétben Hansen Grut is találta. A felhámkikopás az ágak felett 4—6-od napra a betegség kezdete után indul meg. A legfinomabb ágak, illetve homályok, felszívódhatnak és feltisztulhatnak anélkül, hogy hámkikopás történt volna. A feltisztulás centripetal irányban történik, azaz a kerülethez legközelebb fekvő ágak tűnnek el először. Felhámkikopás után, a barázdák mentében előálló egyenlőtlen kiterjedésű epithelialis homályok folytán, a kór elveszíti jellegzetes képét. A keratitis dentritica heves iritissel szeret összeszövődni, mely hátsó synechiák képződésére igen hajlandó. A megbetegedésre tuberculosis vagy scrophulosis nem képezhet praedisponáló momentumot, a mint azt Emmert állítja. Valószínű, de nem bizonyos, hogy a baj mycotikus természetű és azért Emmerttől származó elnevezése, mint keratitis dentritica exulcerans mycotica nem egészen jogosult, egyelőre csakis a keratitis dentritica exulcerans név illeti azt meg. A baj lefolyása 4—6 hetet vesz igénybe. A gyógykezelés meleg borogatások alkalmazásában, atropinnak napjában 3—5- szöri becsepegtetésébeu és morphiumnak bőr alá való fec-skendezésében (ha a fájdalmak igen erősek), főleg azonban jodoformnak behintésében áll, mely utóbbi talán képes a bajnak kifejlődését is megakadályozni. SZEMELVÉNYEK. — A párisi szemorvosok egyesületének f. é. márczius és április havában tartott ülésein megbeszélt tárgyak közül a következőket emeljük ki: (ralezowski a retinaleválás gyógykezeléséről tart előadást, llgy a baj pathalogiájában, mint therapiájában még nagy zaT'
