Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-08-25 / 4. szám

'v-:'- -vs—'.v-!■"—- ■ -■ = ■ "

—

12

SZEMÉSZEI1

1889. 4. sz.

lést mutatják és a szem különben ép, azon következtetést kell vonni, hogy a látóidegben előzőleg- lobos folyamat ment vég-be, melynek következtében a látóidegelemek azon helyeken tönkrementek (6. sz. schema).

Szűkülések, melyek igen jelentékenyek lehetnek, előfordulhatnak hysteriában szenvedőknél.

Accommodálásnál a látóterek valamivel szűkebbek, a különbség csekély, a peripheriában különben is az accommodatio nem oly pontos, mint a macula luteaban. Myopiánál és hypermetropiáuál a színes látótereket általában szőkébbeknek találtam és nem, mint az előbbi vizsgálók közül egy (32) nagyobbnak. 11a igaz is az, hogy szórókörök keletkezése folytán a színes lapok nagyobb terjedelemben ingerük az illető peripherikus részletet, mégis az egy pontra eső fénysugár nem bír oly nagy fénynyel (intensitás), mert ugyanazon fénymennyiség nagyobb területen oszlik el és egy-egy pontra kevesebb fény jut el. Mivel azonban a fénymennyiség nagyobb befolyással bír a színes látóterek nagyságára, mint a színes felület nagysága, következik, hogy ametropia esetében a színes látótereknek szőkébbeknek kellene lenniük.

Azonban nem találtam, hogy a szűkülés az ametropia fokával párhuzamosan haladna, a mennyiben igen nagyfokú ametropia esetében is oly színlátótereket találtam, melyek igen közel állanak az emmetrop szemeknek átlagos értékben nyert színes látótereihez. Ellenben kisfokú ametropia esetében is igen szűk színes látótereket találtam.

Mint már említettem, egy és ugyanazon egyénnél a két szem színes látóterei egymástól eltérők. Több esetben azt találtam, hogy az egyik (rendesen a bal) szem színes látóterei 2—5 fokkal nagyobbak, mint a másik (jobb) szem színlátóterei s ezt azon tapasztalati ténynyel találom összefüggésben, hogy az egyik testfél jobban van kifejlődve, mint a másik.

A legtöbb egyén, kinek mindkét szeme emmetrop, azt állítja, hogy az egyik szemével jobban lát, mint a másikkal ; azon szemen, melyről az illető azt állította, hogy vele jobban lát, azon egyszersmind a színes látóterek is nagyobbak voltak, mint a másikon. A szőkébb látóterek igen sokszor rossz centrális visussal is vannak egybekapcsolva, azonban rossz centrális látás mellett is elégszer találunk normalis kiterjedésű látótereket és megfordítva, jó centrális látás mellett szőkébb látótereket.

Amblyopia ex anopsia egy esetében is majdnem normalis kiterjedésű színes látótereket láttam.

Hypermetropia esetében fellépő asthenopia accommodativát is három szemnél volt alkalmam látni. A színes látóterek rendkívül szőkék.

Egyes déllőkben létező szűkülések felléphetnek mint anomáliák is. (2. schema.)

Míg az egyes színes látóterek (egyszeri vizsgálatnál) határai egymásba folynak, rendetlen szűküléseket stb. mutatnak, addig azon öv külső határa, melyben a szín másnak mutatkozik, állandó, rendes alakkal bír s mintegy megmutatja azon határt, melyben az illető színlátótér határának kellene lenni. Ez elég feltűnő körülmény.

A mi különben azon övalakú részeket illeti, melyben a színek megváltozottakuak tűnnek fel, azok legkisebb kiterjedésűek a kék színnél (2°), legnagyobbak (átlag 10°) a zöld színnél, a sárga és piros színnél középkiterjedésű (átlag 5°).

Ha már egészséges szemeknél a színes látóterek pontos meghatározása oly sok nehézséggel jár, fokozott mértékben kell figyelmünket kiterjeszteni mindazon tényezőkre, melyek a színlátóterek kiterjedésére befolyással vannak; különösen akkor, midőn a beteg szemeket vizsgálunk és mikor a beteg szem állapotára következtetni akarunk. Midőn oly betegeket vizsgálunk, kik sötét szobában tartózkodnak a vizsgálat előtt, arra kell figyelemmel lennünk, hogy csak akkor kezdjük meg a vizsgálást, midőn a beteg a világossághoz már hozzászokott.

Kóros színlátóterek megítélésénél figyelemmel kell tehát lennünk mindazokra, miket fentebb elmondottam; hogy azonban mégis tájékozódást szerezhessünk a felől, hogy a szűkülés mily fokánál mondhatjuk az illető színlátóteret kórosnak, a következőkben azon határokat állapítom meg, melyek a színlátóterekre nézve az épéleti minimális értéket képezik.

Ezekről már előbb is volt szó, a mikor t. i. azon övalakú területet határoztam meg, melyen belül az emmetrop szemek színes látóterei (92%) vannak. Ezeknek értékét azonban a refractio számbavétele szempontjából még 5—5°-kal reducálni kell.

Kórosoknak azon szűkült látóterek mondandók, melyek-