Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-08-25 / 4. szám
40 S Z E M E S Z E T 1889. 4. sz. A nagyobb és kisebb tengely egymáshoz való viszonyára nézve H és E szemek színlátótereit összehasonlítva: A B E Hm Különbség E Hm Különbség 136 123 13 109 97 12 127 100 27 96 77 19 110 96 14 87 72 15 . 71 62 9 63 48 15 A mint már látható e viszonyszámok igen hasonlók azokhoz, melyeket a myopiás szemek színes látótereinél találtunk s ennélfogva csak a myopiás szemek látótereinél talált viszonyokra utalok. Az egyes schemák áttekintésénél fel fog tűnni, hogy egy szem színes látóterei sem olyanok, mint a milyen a középértékben nyert színes látóterek, hanem attól többé-kevésbbé eltérők. Az összes 157 szem között nem található kettő, melynek színlátóterei megegyezők volnának, sőt néha egy és ugyanazon egyénnél a két szem színlátótereire igen eltérők lehetnek (2. és 3. schema). Quot capita tot sententiae; és hasonlóképen azt mondanám, a hány szem annyiféle színes látótér. Már ezen körülmény mutatja, hogy midőn a kóros színlátóterek megítélésében épéleti mértéket akarunk meghatározni, igen óvatosan kell eljárnunk. Az épéleti mérték már meg van adva a középértékben nyert színes látótereknél (1. schema), de hiányzik az összekötő kapocs, mely lehetővé tegye azt, hogy az épéleti látótereket a kóros látóterek megítélésében mintegy mértékül használjuk s ezen kapocs a bírálat. A legközelebbi feladat tehát kideríteni, hogy mi az oka ezen különféle alakú és kiterjedésű látótereknek. Vizsgálataim közben meggyőződést szereztem arról, hogy a színes látóterek alakja és nagysága igen sok és különféle tényezőktől függ, úgy hogy a nagy eltérések csak ezen tényezők természetes folyományaként tekinthetők. Igen nagy befolyással vau a színes látóterek kiterjedésére maga a vizsgálat módja. Campimeterrel történő vizsgálatnál a színes lapok folyton kisebbedő látszöggel jutnak észlelésre, és mivel a színes felület nagysága a látótér nagyságára befolyással van, ez számbavehető különbséget ad. Itt még azon körülmény is jár hozzá, hogy a színes felület ilyenkor nem párhuzamos a cornea illető tangensével, hanem azzal szöget képez és így a fénysugarak szétszóratnak. A színes látóterek vizsgálatánál sokkal alkalmasabb a perimeter, de az eddig szerkesztett eszközök közül egy sem kifogástalan. A Förster-féle perimeter alkalmazásánál a vizsgálandó már előre tudja, hogy melyik meridianusban fog a papiroslap a centrum felé haladni. Ez már bizonyos mértékben oda irányítja a figyelmet s elég sokszor hibás eredmények létrejöttére ad alkalmat. Még rosszabb e tekintetben a Carterféle, mert míg a Förster-féle perimeteren 2 oldalról vihetjük be a papírlapot, ez a Carter-félénél csak egy oldalon lehetséges. A hiba mindössze nem nagy: nem nagyobb, mint azon különbség, melyet kapunk, ha a vizsgálati tárgyat centripetal vagy centrifugai mozgatjuk. De egyrészt oly szempontból, hogy a vizsgálat módjában egységet létrehozzunk, másrészt hogy minden elkerülhető hibát elmellőzzünk, szükséges annak számbavétele. Azonkívül van még egy körülmény, melyre a perimetriával foglalkozók figyelmét irányítani jónak találom. Minthogy a retina peripherikus részén a látás nem oly éles, ott a tárgyak egymás melletti elrendeződését sem látjuk oly tisztán, mintha a sárga folttal nézzük azokat, lehet, hogy a vizsgálat alatt álló szem nem a mozgó tárgyat jelzi, de egy másikat, mely a perimeter közelében áll. Különben is zavarólag hatnak a többi tárgyak, melyeket a retina peripherikus részeivel látunk, még akkor is, ha azok nyugodtan egy helyben vannak. A retina egyes részei inkább képesek új féuybenyomásokat percipiálni, ha a környék csak gyenge fénybenyomást kap. A mikor a retina egyes peripherikus részei színes fény behatásának vannak kitéve, a környék sokkal érzékenyebb lesz a kiegészítő szín iránt. E tekintetben tehát ugyanazt tapasztaltam mint Becker. Hogy a környék zavaró befolyása ne jusson érvényre, ajánlatosabb különösen a színlátótér vizsgálatoknál a Scherk-féle perimetert használni. Ha azonban vizsgálat közben a félgömb egyes szárnyait kinyitjuk, ismét azon baj áll elő, hogy más tárgyak zavarólag hatnak; s azért, hogy a félgömb belfelületét jobban megvilágíthassuk, más módot kell alkalmazni. Ajánlanám a Scherkféle perimetert következőleg módosítani. A fejrögzítő készülék tengelye körül forgatható legyen és oldalrögzítőkkel bírjon, hogy a fej rögzítése tökéletes legyen és az egyén vizsgálat közben a fej állását ne változtassa. A félgömb közepén likkal bírjon, hogy a szem ne legyen kénytelen az egész vizsgálat tartama alatt a közeire accomodálni, mert ez sok szemet fáraszt. A félgömbre rajzoljuk fel az egyik szemre vonatkozó legnagyobb látóteret és a félgömbnek az ezen látótéren kívül eső részét mint feleslegeset távolítsuk el, végül, hogy az ily módon létrejött perimeter mindkét szem vizsgálatára alkalmazható legyen, szükséges, hogy a perimeter úgy legyen az oszlophoz erősítve, hogy saját középpontja körül forgatható legyen. A perimeter belfeliilete így jól lesz megvilágítva; hogy ellenben a perimeter felső része is elegendőképen legyen megvilágítva, azt úgy eszközöljük, hogy azon ablak párkányára, mely előtt
