Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-06-30 / 3. szám
1889. 3. sz. 32 SZEMÉSZET hiszem, hogy igenis van. Ismeretes ugyanis, a collateralis vérbőség létezése. Ha tehát az iris hiánya által egy hatalmas területtel kevesebb van, az elülső ciliaris erekből eredő cornealis hálózat több vért kap s épen ezen vérbőség gátolhatja meg visszafejlődésüket. Mondanom sem kell, hogy e magyarázat csupán a jobb cornea elváltozására illik, míg a bal szaruhártya foltja eredetét nem fejti meg. A cornea complicatiója aránylag gyakori irideremiánál. Lewrentjeff’ szerint minden negyedik esetben jelen van. Már Mackenzie6 7 is említi s azóta Schröter,8 Laskievicz-Friedenwald,9 Henner és Harlau is leírták. Érdekes, hogy a régi irók a természet jótékony hatásának tulajdonították a káprázás csökkentése czéljából. A többi complicatiók valamennyien a második csoporthoz tartoznak, t. i. olyanok, melyek utólagosan, már az embryonalis életen kivid keletkeztek. Ezek közt először a nystagmus ötlik szemünkbe. A mily gyakran szokott előfordulni gyermekkoruk óta rosszul látó egyéneknél, épen olyan bizonytalan a magyarázata. Hogy a szemtekék felfelé fordulnak, az egyszerűen czélszerűségből történik, ekkor kerül ugyanis a szemrésbe a lencse által szabadon hagyott félhold alakú terület, melyen át még némi látás lehető. Kissé bajosabb eldönteni, hogy a lencsék elváltozása veleszületett-e, vagy csak később keletkezett. Nem annyira az objectiv lelet, mint inkább az előzmények az utóbbi eshetőség mellett szólnak. A környezet, valamint a beteg előadásából kiderül, hogy látása két év előtt elég jó volt, sőt megtanult írni és olvasni is. Csak ez idő óta romlanak szemei s ez idő óta vesznek észre valami fehéret szeme feketéjében. Lehetséges ugyan, hogy a lencse már születéskor tartalmazhatott kisebb homályokat, de jelenlegi helyzete s állapota kétségkívül későbbi eredetű. Ismerve a befolyást, melyet az uvealis tractus a lencse táplálkozási viszonyaira gyakorol, nem csudálható, hogy az iris hiánya mellett a lencsében is találunk elváltozásokat, melyek annak függesztő szalagjára is kiterjeszkednek. Épen ez utóbbi tökéletlen fejlődése lehetett oka a lencse utólagos Fixálásának. Hirschbergnek10 11 szemei előtt fejlődött ki egy ízben a luxatio. 0 4 hónapos irideremiás gyermeknél a lencsét helyén találta s később felfelé luxálódtak. Müller11 esetében is 10 éves korban mozdult ki helyéből a lencse, míg Klein12 13 * egy ízben a zonula Zinii teljes hiányát konstatálta, úgy hogy a lencse felső szélével egyenesen a szemteke falához volt nőve. Viszont Van Duyse esetében a helyzetváltozás daczára sem szakadt el teljesen a függesztő szalag, hanem finoman ránczolódott. Az én esetemben egy részt a zonulának léteznie kellett, de alul teljesen elszakadt, mert különben nem végezhetett volna olyan nagy kitéréseket a lenese. Bár irideremiás szemen minden feltétel meg van, hogy a ciliaris nyújtványokat látni lehessen, mégis csak a legritkábban sikerül. Lewrentjeff szerint csak 8-szor láttak irideremiás szemen, ezek között Laskievicz-Friedenwald mozgásukat is észlelte, a mint alkalmazkodásnál megduzzadnak s egymáshoz közelednek. Valószínű, hogy legtöbb esetben az iris hiányos fejlődése mellett ezek is satnyák maradnak, bár nem hagyható szó nélkül, hogy a legpontosabban készített iridectomia után is igen ritkán láthatók, míg iridodyalisises szemen magam is láttam. Lehetséges tehát, hogy az iris legcsekélyebb szegélye már elégséges a ciliaris nyújtványok el1 fedésére. Pagenstecher1S tényleg konstatálta is e szegély jelenlétét irideremiás szem mikroskopikus metszetén. Ritkább complicatio a byalitis. Hajlandó vagyok a lencse libegésének tulajdonítani keletkezését s közvetve ugyanennek az ablatio 6 Irideremia congenita completa o. u. Centralblatt, für Augenheilkunde. 1886. 10. 7 Traité pratique des maladies de l’oeil II. 523. 1857. 8 Ein Fall von vererbter Iridereinie. Klin. Monatsblätter für Augenheilkunde IY. 100. 1866. 9 Angeborener Irismangel. Klin. Monatsblätter für Augenheilkunde XV. 319. 1877. Angeborener Irismangel, Centralblatt für Augenheilkunde 1888. Januar. 11 Archiv für Ophtalmologie II. 2. 158. 1856. 12 Ein Fall seltener Missbildung. Klin. Monatsblätter für Augenheilkunde XV. 21. 1877. 13 Pathologisch-anatomische Mittheilungen. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. IX. 427. 1871. retinae-t. Ha u. i. a lencse helyzetváltozása következtében az üveg-test elhígul s benne zavarok keletkeznek, nem képes többé a látó hártyát helyén tartani, hanem az utóbbi leválik. Mindezeknél azonban meglepőbb elváltozás a látóidegfő üstszerű lemélyedése, mely, ha nem is volt jelen ez esetben, mégis legalább röviden megemlítem. Az első, ki részletesen ismertette, Klein volt, de ő azon nézetének adott kifejezést, hogy nem glaucomás természetű. Wurst,14 De Benedetti,1 ’’ Samuelsohn18 és Knapp17 is láttak hasonló excavatiót. De hogy tensio-emelkedésből származik s nem világrahozott ano malia, azt csak Hirschberg közlése óta tudjuk, kinek már előbb említett esetében szemei előtt fejlődött ki a glaucoma. A fi éves koráig többször vizsgált gyermeknél nyoma sem volt a kiváj ulásnak s mikor 10 éves korában újra látta, mély üstszerű excavatiót talált tensio-emelkedéssel. Mindezen súlyos elváltozások nagyban emelik az irideremia jelentőségét. A magában véve ártatlannak látszó fejlődési hiány súlyos bajoknak lehet kútforrása. Szerencsére a ritkaságok közé tartozik. Az irodalom még most sem mutat fel többet 100 pontosan leírt esetnél; ezek közül kettőt’8 a Szemészet is ismertetett. Két kivétellel mindannyiszor mind a két szemen hiányzott az iris. Ezeket Morison és Brunhuber19 írták le, utóbbi esetben hydroptbalmussal párosult. Keletkezésére nézve még ma sincsenek egészen tisztában. A jelenleg uralkodó nézet a Manzé,20 ki a lencsének a corneához való fekvését okolja, hogy az iris nem fejlődhetett ki, míg Brunhuber a tensio-emelkedés következtében beálló utólagos sorvadásnak is szerepet tulajdonít. Nagyban támogatja az előbbi nézetet az, hogy Ammon 8 hónapos irideremiás foetus-on a lencsét a corneához tapadva találta. Mindenesetre azonban az iris hiányának eredetét a fejlődés korai.időszakára kell helyezni. Tudvalevő dolog, hogy az irisnek első nyomai a 2-ik hó végén, illetve a 3-ik hó elején vehetők észre. Ilyenkor u. i. a tunica vasculosa oculiuak a sclero-cornealis határnál fekvő része megvastagodik s itt gyűrű keletkezik, mely úgy vele, mint az üvegtesttel és a membrana pupillaris-sal szorosan összefüggve lassankint laposodik s előre nő. Ez képezi majd az iris tulajdonképeni szövetét, míg a pigmentes réteget a másodlagos agyhólyag lemezei szolgáltatják. Az iris tehát nem a membrana pupillaris maradványa, s ezzel meg van czáfolva az irideremia keletkezésének egy régibb theoriája,21 mely szerint éjien e hártya teljes felszívódásában rejlenék az ok. Különben, hogy az irishiány megakadályozott fejlődés következménye, azt jól bizonyítják az átmeneti22 alakok s azon körülmény, hogy teljes irishiányban szenvedőnek gyermeke részleges28 hiányt is örökölhet. Kevésbé biztos, hogy épen a lencsének a corneához való fekvése a hátráltató ok. Hiszen embernél már a 4-ik hétben lefűződött a lencse, míg az iris fejlődése csak a 8-ik hétben indul meg, nem lehetne-e talán a visszamaradást úgy magyarázni, hogy a membrana pupillaris szoros összefüggése a lencsével képezi az akadályt? Támogatja e felfogást Kölliker” rajza, mely egy 18 napos házi nyúl szemét tünteti fel s világosan látható, hogy a már képződött elülső csarnok mellett a lencséhez szorosan odafekvő membrana pupillaris alá tolakodik mintegy az irist képező szövet első nyoma.25 Ami az irideremia aetiologiáját illeti, feltűnő az öröklés rendkívüli nagy szerepe. Az e tárgygyal foglalkozó monographiák 14 Beiderseits angebor. Irideremie. Przglad. lekarski 38. 1877. 15 Irideremia tot. congen. Annali di ottalm. XV. 184. 18 Angeborene Aniridie. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XV. 189. 1877. 17 Augenärztliche Reisenotizen. 13 Csapodi. Aniridia congenita. 1885. 57. és Ottava Irideremia et ectopia lentis. 1885. 12. 19 Einseitige totale Irideremie. Klin. Monatsblätter XV. 104. 1877. 20 Graefe u. Saemisch. Handbuch der ges. Augenheilkunde II. 87. 21 Fano, Traité pratique des maladies des yeux. II. 130. 22 Vossius, Congenitale Anomalien des iris. Klinische Monatsblätter XXI. 233. 1883. 23 Henner. Die Irideremie. 1880. 24 Idézett munkája 262. o. 25 lieber die Irideremia totalis congenita v. Paul Tockuss, 1888.
