Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-06-30 / 3. szám

1889. 3. sz. SZEMÉSZE T 29

Dobrowolsky32 azt találja, bogy a retina külső peripheriája felé legelőször a piros szín iránti fogékonyság gyengül, azután megszűnik; valamivel tovább a zöld színnel ugyanaz történik, még tovább a peripheria felé már csak a kék ismerhető fel, s ennek határán túl csak 2 fokkal a fehér. A fény ereje nincs oly mértékben befolyással a színes látóterek határaira, hogy a színek a látótér külső határaiban is felismerhetők. A színes terület nagysága szintén befolyásolja a színes látótereket, de csak bizonyos mértékben. Fekete alap alkalmazása mellett, a határok inkább esnek a peripheria felé, mintha a színek fehér alapon vannak. A peripheria felé a szín iránti ingerlékenység igen hamar gyengül.

Treitel33 Schoen adataihoz hasonló viszonyokat talált. 0 szerinte is a legnagyobb látótérrel bir a fehér, azután következik a kék, piros és végül zöld mindig kisebbedő látótérrel.

Kegéczy34 bebizonyította, hogy egy szemben a sárga folt refractiója más, mint egy peripherikus részleté. Ettől függ nagy mértékben a peripherikus színlátás is. Ott t. i. a szórókörök keletkeznek, melyeknek hatása a színlátásban érvényesül. A peripherikus látás tüneményei tehát nem a retinarészeknek színek iránti érzékenységétől függ, hanem a szórókörök befolyásától.

Landolt35 * észrevette, hogy a kis területű színek fekete alapon rossz világításban olyképpen tűnnek fel, hogy a kék és ibolya peripherikus látással jobban látható, mint centrális látásnál; piros, sárga és zöld megfordítva centrális látásnál jobban ismerhetők fel. Ezt Donders is találta.

Clmdin33 újabban foglalkozik a periphericus színlátással s azt találja, hogy a színek iránti érzékenység a centrumból kiindulólag, a peripheria felé fogy, még pedig gyorsabban a retina külső felében, mint a belső részen.

Fick37 összefüggő színes felület helyett oly fekete lapot használt, melyre több egyszínű pont volt rajzolva s azt tapasztalta, hogy az illető a pontok színét felismerte. Ha azonban a pontok között csak egy volt látható, akkor annak színe nem volt felismerhető.

Butz38 szintén mint előtte más szerző is tapasztalja, hogy a retina peripheriája igen hamar elfárad, de ezen kifáradás nem áll fenn soká.

Charpentier39 villanyos fény és színes üvegek segélyével vizsgálta a peripherikus retina színek iránti magatartását, s azt tapasztalta, hogy a retina legkülsőbb része is ismeri fel a különböző színeket, csak kellő fénymennyiséggel túrjanak; a színes felületeknek ily feltétel mellett nem kell nagy terjedelemmel birniok.

Augstein40 a látóideg lobos bántalmainál a színes látóterek vizsgálatának igen nagy jelentőséget tulajdonít és kiemeli, hogy ha ismételt vizsgálatoknál a színlátásban nagyobb mérvű eltérések észlelteinek, akkor méltán attól tarthatunk, hogy sorvadás vagy már bekövetkezett, vagy legközelebb bekövetkezik. Vizsgálatait csak délben és derült napokon végezte, kiindulási pontul a sárga foltot vette. 0 is kék, sárga, piros és zöld nem fénylő papirnégyzetekkel vizsgált, melyeknek

32 Dobrowolsky. Ueber die Empfindlichkeit des Auges gegen die Lichtintensität der Farben im Centrum und auf der Peripherie der Netzhaut. Pfliiger’s Archiv fiir Physiologie. Band XII.

33 Treitel. Ueber das Verhalten der peripheren und centralen Farbenperception. Inaugural-Dissertation. Königsberg, 1875.

3* liegéczy. A peripherikus látásról. Orvosi Hetilap 22. 26. 1875. A színlátásról. Szemészet, 1877. 3. sz.

35 Versuche über Farbenperception bei minimaler Beleuchtung und zunehmender Adaption. Graefe-Saemisch Handbuch der Augenheilkunde. II. 2. p. 535.

30 Choclin. Ueber die Empfindlichkeit der Farben in der Peripherie der Netzhaut. Archiv für Ophthalmologie. XXIII. 3. p. 177.

37 Fick. Eine Notiz über Farbenempfindung. Archiv für die gesäumte Physiologie. XVII. p. 152.

38 Butz. Untersuchungen über die physiologischen Functionen der Peripherie der Netzhaut. Inaugural-Dissertation. Dorpat.

39 Charpentier. Perception des couleurs k la péripheríe de la rétine. Arch, d’opth. 111. p. 12.

40 Augstein. Ueber Störungen des Farbensinnes bei Neuritis. Archiv für Augenheilkunde. 14. p. 347.

nagysága különböző volt (1 Q-em., 4 [j]-cm., centralis scotomák vizsgálatánál 9, 4 és 1 []-mm.J. Fontosnak találja, bogy a sárga színnel is vizsgáljunk, a mennyiben a sárga színlátótér nem mindig esik össze a kék szín látóterével. 0 szerinte általánosan elismert tény, hogy a színes felület nagysága befolyással van a színek látóterére. A különbség az 1 és 4 centimeternyi felületű színek alkalmazásánál csak csekély, azonban azt tapasztalta, hogy kóros szűkülések az 1 négyszögcentimeternyi felületekkel pontosabban határozhatók meg. Augstein szintén azon fokokat jelezte, melyeknél a vizsgált a színt felismerte s azt találta, hogy az illető pont meghatározása igen pontosan eszközölhető. Daczára annak a színlátóterek élettani határai változók s csak a betegség különféle stádiumaiban eszközölt vizsgálatok összehasonlításánál és ha az egyik szem éji, akkor a kóros szem színes látótereinek az ép szemével való összehasonlításakor érezhetjük magunkat feljogosítva arra, hogy következtetéseket vonjunk. 10°-nyi különbségek ilyenkor már nagyobb jelentőséggel bírnak. A négy főirányban (alul, felül, kívül, belül) való vizsgálat a legtöbb esetben kielégítő; a többi irányban való vizsgálat felesleges és úgy a betegre, mint az orvosra nézve fárasztó.

A kóros színlátóterek megbirálása szempontjából legfontosabb az, hogy melyek a színes látóterek élettani kiterjedései; azok változók az egyes egyéneknél, de még a refractio és accomodatiótól is függők. Ezért még az átlagos értékek meghatározása is bajjal jár; innen van, hogy a különféle szerzők adatai is különbözők. Legtöbb jelentőséggel bír azon körülmény, hogy a színes látóterek concentrikus elrendeződésben egy bizonyos sorban következnek egymásután és pedig befelé lialadólag: fehér, kék, sárga, piros, zöld. A fehértől befelé átlag 10°-nyira van a kék szín látótere. Az élettani viszonyokat tekintve az ingadozások a kék és sárga szín látótereit illetve csekélyebbek, mint a piros és zöld szín látótereinél. Es kóros esetekben is e két utóbbi előbb van változásoknak alávetve, mint a sárga vagy kék szín látótere. Előfordul azonban az is, hogy legelőbb a sárga szín látótere mutat változást, és mivel a sárga szín látótere a kék szín látóterével megegyező, azonnal fel fog tűnni, ha a sárga szín látóterének határa a kéktől távolabbra esik és a piroshoz közeledik, vagy még ennél is beljebb van. A piros és zöld szín látóterének szűkebb voltát tartózkodással kell megítélnünk. Bizonyos határokon alúl joggal következtethetünk kóros elváltozásokra, s ezek felül, alul és belül a piros színre nézve 25°, a zöld színt illetőleg 20°, kifelé a piros színre vonatkozólag 40°, a zöldet illetve 30°. Azonban míg egy aránylag szűk látótér különösen a piros és zöld színt illetve normalis, addig egy másik szemre nézve az már kóros lehet. Azért fontos egy és ugyanazon szemet többször vizsgálni. Egyes déllőkben mutatkozó szűkülések, mi által az egyes látóterek egymásba átmennek, továbbá a színes látóterek természetes sorrendjének megzavarása kórosnak tartandó.

Neuritis eseteiben mindig észlelhetők ily eltérések, melyek igen különféle változatokban nyilvánulnak a csekély szűküléstől egészen a színvakságig. A neuritis lefolyásának megítélésénél legbiztosabb támpontot nyújt a szinlátóterek vizsgálata még ott is, hol a szemtükri vizsgálat és a centrális látóélesség semmiféle rendellenességet nem mutat. Augstein hypermetropia egy esetében talált igen szűk színes látótereket, hol asthenopia accomodationalis következtében a papillák zavaros pirosak s hyperaemikusak voltak. A látótér külső határa rendes volt, a színes látóterek concentrikusak voltak, de nagy mértékben szükek. A sárga szín látótere a zöld látóterén belül foglalt helyet. Kellő gyógykezelés után és miután a papillák hyperaemiája megszűnt, a színes látóterek ismét normalis kitérj edésűeknek mutatkoztak.

Az asthenopia accommodationalis okául Augstein keringési zavarokat vesz fel, melyek a látóideg hyperaemiájában és a látidegrostok megzavart látási viszonyaiban nyilvánulnak. Hasonlóképen a látóideg lobos bántalmainál a színlátásban fellépő rendellenességek csak a táplálási zavarok következményei, a nélkül, hogy az idegrostokban sorvadás lépne fel, mint az látóidegsorvadásnál előfordul.