Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
'C- " •-1889. 2. sz. SZEMESZET 23 dés első óráiban óhajtja az argentum nitricummal való ecsetelést, minthogy ekkor a microorganismusok még a felszínen vannak, s nem hatoltak még he a szövetekbe, a miért elroncsolásuk lehetősége megvan. Parent bemutatja Suarez de Mendoza dolgozatát a cataracta extractiónál végezett varrásokról. Előadó felemlíti, hogy az előző gyűlésen felhívta volt a tagok figyelmét Williams eljárására, ki már 1867 óta egyesíti varrásokkal a cataracta extractiónál ejtett seh széleit. Az eljárás minden nehéz kivihetősége mellett is figyelemre méltó, mert ma már a legtöbb szemorvos iridectomia nélkül végezi a hályog operálását, már pedig e methodusnál nem állott hatalmunkban az iris utólagos prolapsusát megakadályozni. Panas 5°/0, Knapp 10%-ban látta ezt. Meyer jól mondja, hogy damnum permanens a szem jövőjében. Hogy e tekintetben milyen szolgálatot fog tenni a seb egyesítése, azt a jövő fogja eldönteni, egyelőre Suarez de Mendoza melegen ajánlja. Nyulakon tett kísérletei biztató eredményt adtak, úgy hogy élőkön is alkalmazta a varrásokat, melyek előnyeit a következő pontokban foglalja össze: 1. a sebajkak egyesülését elősegíti; 2 az iridcnclesist és prolapsus iridist meggátolja; 3. az izgalmat okozó kötést feleslegessé teszi; 4. az operatio után már másodnap, sőt még aznap is felkelhet a beteg; 5. a sebrepedésnek útját állja. S mindezen előnyük mellett a cornea a beszúrás helyén csak jelentéktelenül szürkül el. A technika részletesebb ismertetését más alkalomra tartja fenn. Parent még megjegyzi, hogy Williams narcosisban operál, de szerinte a cocain-érzéstelenítés is elégséges, főleg ha a fonalakat közvetlenül a sebkészítés után helyezzük el. A fonal kacsjait oldalt elhajtva folytathatjuk a lencse kiszorítását. A tűk könnyebb kezellietése és az üvegtest megjelenése veszélyének csökkenése indokolják javaslatát. Bekenne az iridectomia technikájának módosításáról szól, melyet a glaucoma egyes eseteiben alkalmazott. Több példa közlése után a következő pontokban foglalja össze véleményét: 1. a glaucoma hyperaemiás alakjai chloroform narcosis alatt pontosan végrehajtott iridectomia által gyógyíthatók. 2. A sclerotomia csakis glaucoma simplex oly eseteiben eredményes, a midőn a myoticumoknak még megvan a hatásuk. 3. Midőn a narcosis kellemetlen szövődmények elkerülése czéljából nem alkalmazható, az iridectomia technikáját módosítani kell. Az irist oly seben át metszi ki, melyet Graefe-késsel a szemteke külsőalsó részén a limbustól 1J/2 mm.-nyíre 4—5 mm. hosszúságban a sclerában ejtett. A kést, melynek igen keskenynek kell lennie lassan vezeti. A lándzsát nehézkes, megbízhatlan ódon eszköznek tartja. 4. Ha az elülső csarnok igen szűk úgy előzetesen sclerotomiát végez. 5. Glaucoma secundarium oly eseteiben, hol az elülső csarnok teljesen eltűnt, az iris mögött végezi a sclerotomiát s néhány óra vagy nap múlva kedvezőbb viszonyok között az iridectomiát. Pamutnak aggodalmai vannak, hogy a gyuladásos szemen ez eljárások nehezen foganatosíthatók, ezért sclerotomia anterior helyett az aequatorialis punctiót ajánlja. Despagnet a lándzsa védelmére kél és éppen szűk csarnok eseteiben a Graefe-kés fölé helyezi. Meyer hangsúlyozza, hogy a sebnek a scleráha való helyezése az iridectomia classikus technikájához tartozik, a lándzsa mellőzése ellen pedig tiltakozik. A mi pedig- az iris mögött végezett sclerotomiát illeti, azt hiszi, hogy a lencsetok megsértése által könnyen cataracta traumatikára vezethet. (Recueil d’ophtalmologie. Décembre 1888 et Janvier 1889.) Grósz Emil dr. — A tabes dorsalisnál előjövő látás zavarról és a tabes tünetcsoport egységes magyarázása. Dr. E. Berger Grácz-ban. -— A szerző a tabes összes ismeretes tüneteinek felsorolásával kezdi meg fejtegetéseit, majd azután a gerinczagyban észlelt tünetek és pathologiai elváltozások mibenlétére, valamint azok jelentőségére tér át. Feltünteti az eddigi magyarázatok lényegét, melyeknek czélja az lett volna, hogy a tabesnél észlelhető összes tüneteket egységes módon magyarázták volna. Ezek azonban mind elégteleneknek bizonyultak, mivel az eddigi tlieoriákból sehogy sem, vagy csak erőltetve lehet a tüneteket levezetni, illetve magyarázni. A szerző Adamkievicz észlelésére támaszkodik, midőn jobb magyarázatot iparkodik nyújtani, ki ugyanis azt találta, hogy tabesnél a gerinczvelő megbetegedett része egy bizonyos edényterületnek felel meg. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ezen edényterület oly módon van bántalmazva, hogy annak idegcentruma a medulla oblongatában meg van betegedve. Förster és Leber a látóidegsorvadást mint vasamotorikus behatás által feltételezett degeneratiót veszik fel, és tényleg minden más ezt magyarázó theoria nem oly jó. Ha tehát ez így van, elgondolható, hogy a chronikus lobfolyamat, mely a medulla oblongatában kezdődik, vagy a gerinczagyból odáig folytatódott, a nervus opti kus edény centrumát sem hagyja érintetlen, hanem megtámadja és ez úton jön létre a nervus optikus megbetegedése. Azt, hogy miért épen csak bizonyos edényezentrumok hajlamosak a megbetegedésre, azt talán azok helyzete magyarázza. Számos tabeses betegen tett észleletei és vizsgálatai szerint úgy tapasztalta, mi más szerzők észleleteivel is összevág, hogy ezen baj ritkán kezdődik a 15—20 év közt, későbbi korban mind gyakoribb lesz, úgy hogy a megbetegedés a maximumát a 41—45. év közt éri el. Ezután ismét ritkább lesz, ámbár észleltettek esetek, hol a tabes az agg-korban kezdődött. A mi a szem részéről a complicatiókat illeti, úgy tapasztalta, hogy a jókori és az egész öreg korban keletkezett tabeseseknél súlyosabb complicatiók nem igen fejlődnek ki. Súlyos complicatiót egyáltalán a tahesesek tí6-50/0-ánál talált, miből 69% a 41—45. év közöttiekre esik. Lues 43%-ban volt, és az átlagos idő a lues szerzésétől a tabes első jeleinek előállásáig 11'5 év volt. A syphilises alapon fejlődött tabesek túlnyomóan cerebralis tünetekkel, inig a nem syphilises alapon fejlődött tabesek főkép spinalis tünetekkel vezetődnek be, de súlyosabb complicatiók később egyforma gyakran fordulnak elő mindkét alapon fejlődött tabeses eseteknél. A szerző ezután áttér a symtomatologiára, mit a szemrés nagyságával kezd meg, és állítja, hogy igen gyakran előjön kisfokit szemhéj - csüngés, mi a tabes kezdetétől a stadium paralyticumig folyton fokozódik. Ezen szemhéjcsüngés azután természetesen a látótér szűkülését okozva, mi eltűnik, ha a szemhéjat a perimetrikus vizsgálatnál felemelve tartjuk. A szemcsés látszólag normalis is lehet és mégis jelen lehet Sympathikus ptosis, és pedig azért, mert tabesnél az alsó szemhéj néha petyhüdten csüng. Azért, ha nincs is látszólag változás a szemrés nagyságában, de a felső szemhéj a pupillaszéllel egy magasságban áll vagy plane a pupillát részben fedi is, úgy nem lehet kétség, hogy jelen van bizonyos fokú sympatikus ptosis. Tabesnél az orbicularis fibrillaris rángatódzásai is előjönnek akkor, ha az illető a szemét bezárja, minek okát szerző abban keresi, hogy tahesesek néha szemüket nehezen, erővel tudják bezárni, úgy hogy á corrugator supercilist és a szem környékén levő más bőrizmokat is sokszor segítségül kell venniök (Déjerine). Ezen nehéz szemcsukás pedig a felső facialis maghajára utal. Előjön taheseseknél egy, gyakrabban két oldalon könyezés is és pedig- a szerző betegei felénél észlelte ezt (50 esetben), mely leggyakoribb a kezdettől egész a kifejezett ataxiáig. Oka pedig valószínűleg az, hogy némi részben az elgyengült orbicularis miatt a könyelvezetés nehéz, nagyobbrészt pedig hypersecretio okozza olyan analógia szerint, mint a hogy tabesnél vasamotorius neurosis tüneteként az arezon hyperhydrosis áll elő. Előjön még tabesnél a szemen hypotonia is néha, mely itt-ott myosissal együtt jár. A pupillák egyenlőtlenségét illetőleg nincs különbség a tabes különböző stádiumaiban, de úgy látszik a baj kezdetén mégis gyakoribb. A tabes kezdetén a mydriasis gyakoribb, mint a stadium atacticumban, de a stadium paralyticumban ismét gyakoribb. A myosis leggyakoribb a stádium atacticumban. A pupilla tabesnél gyakrabban elliptikus és pedig úgy, hogy az ellipsis hossztengelye rézsút kívül-, alulról be- és felfelé irányult és pedig mindkét szemen symmetriásan. A spinalis myosist nem a sphincter pupillaenek spastikus összehúzódása hozza létre, hanem inkább az iriserek bénulása, mely különböző meridiánban egyenlőtlenül fejlődött ki. A paralitikus mydriasisról ismeretes, hogy egyidejű az alkalmazkodási bénulással, és hogy első tünete szokott lenni a
