Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
20 8 Z E M É 8 Z E T 1889. 2. sz. K. Lőrinczné, 29 éves, cseszmegi születésű fuvarosnét 1888. deczember 9-dikén szembaja miatt kórházunkba vettük fel. Szembajára vonatkozólag előadja, hogy hat héttel azelőtt, munkaközben megerőltetvén magát, beteg lett, s 11 heti terhessége abortussal félbeszakadt. Mintegy két hétig vérzései voltak, s láz is gyötörte. Az abortus után két hétre, midőn már vérzése és láza csaknem megszűnt, észreveszi, hogy látása a bal szemén rohamosán fogy, s pár nap alatt igen erős fájások jelentkeznek bal szemében, s látása is teljesen eltűnt. Mintegy két hétig tartottak erős fájásai, akkor kis szünet állott be, s ez alkalommal jelentkezett kórházunkban. Felvételkor deczember 9-dikén a következő állapot volt jelen. A jobb szem teljesen ép. A bal szem segédszervei épek. A conjunctivák erősen belöveltek, vörösek; a bulbaris conjunctiva kis fokban vizenyősen duzzadt. A teke valamivel protrudált s egy kissé visszanyomható. A teke jóval megnagyobbodott, s egyenletesen kitágult, mozdulatlan. Nyomásra csak kissé érzékeny, A corneát széles ciliaris injectio környezi. A cornea tiszta; a csarnok sekély. A csarnokvíz kis fokban zavaros; a csarnok alján 1 m.-mnyi hypopium van. Az iris fénytelen, duzzadt; szálazata elmosódó. A pupilla középtág, fényre nem reagál, köröskörül lenőtt. A szemből zavaros fehéres fény jő ki, tükörrel belátni nem lehet, a lencse mögött sárgásfehér egynemű tömeg zárja el a fénysugarak útját. A tensio emelkedett, -j- 1-nek mondható. A fényérzés teljesen hiányzik. Mindjárt a felvételkor atropint alkalmaztunk naponta 4-szer, s már a harmadik nap reggelén a hypopium teljesen eltűnt. Az izgalom azonban nem csökkent. Deczember 12-dikén újra jelentkező fájdalmakról panaszkodott a beteg; s a bulbaris conjunctiva vizenyős duzzadása fokozódott, úgy hogy a bal halántéktájra 5 pióczát ragasztottunk. A fájdalom és duzzadás folyton növekedett, s deczember 16-dikán a felső szemhéj felemelésekor sűrű sárga geny ürült, mely után vér is jött, egy egyenesen felül levő, a corpus ciliare tájának megfelelő áttörési nyílásból. Másnap, az áttörési helyet sondázva, megtaláltuk a bulbusba vezető útat. A továbbinapokon, meleg borogatásra s nyomogatásra, csak nagyon kevés geny szivárog az áttörés helyén. De a teke tensiója lejebb szállott, körülbelől normálisra, s a fájások is megszűntek. Deczember 24-dikén, a beteg elbocsátásakor, a szem izgalma nagyot csökkent; a conjunctivalis oedema eltűnt. A csarnokvíz tiszta. Az iris színe kissé fakult, s a pupilla lenövései megmaradtak. A szembe belátni nem lehet. A teke nyomásra nem érzékeny. A protrusio kisebbedéit. T — — 1. Fényérzés nincs. Meleg borogatást, s belsőleg jodkalit rendeltünk otthoni használatra. Ez a szembaj valószinűleg az abortussal függött össze, s kiinduló forrása, valószínű, a méhben volt. Onnan juthatott azon mérgező anyag akár bacteriummal telt embolus, akár oldott septicus anyag — a szembe s vezette ezt a tönkremenéshez. Ha sepsis okozta volna a bajt, -— bár így is előállhat — akkor általánosabbnak kellett volna lennie a megbetegedésnek, általános septicaemia tüneteinek kellett volna jelen lenni Hírschberg1 hat ilyen puerperalis metastatikus chorioiditis esetet észlelt, s mind letalis kimenetelű volt az általános septicaemia folytán. Ha bacteriummal telt embolus okozta, s nézetem szerint ez a legelfogadhatóbb, akkor gondolkodóba ejt azon felmerülő kérdés, miért csak épen a szembe jutott el az? A véráram vitte valószínűleg1 2 ezt az embolust, s ez elvihette volna azt másfelé is, s okozhatott volna másutt is metastatikus tályogot. A nyirkedények útján nem mehetett, mert ott az áramlás lassúbb, s a környékben mutatkoztak volna következmények, legelőbb a méhben, a méh körül. Bár történhetik a nyírkedények útján is a fertőzés, főként ha a szem környékén van azon bántalom, mely okozója a szembajnak, melyből azután rövidebb 1 Knapp und Hirschberg: „Archiv für Augenheilkunde“ 1880. füzet. 299. lap. 2 Knapp in Graefe’s Archiv für Ophthalmol. 1867. évi I. füzet. 169. lap. az út a szemig. Épen a fentebb említett, a „Szemészet“ 1886. évi 1-ső számában közölt esetnél valószínű a nyirkedények által közvetített fertőzés. Hirschberg említi Virchownak az emboliás betegedésről írott tanulmányából azt, hogy a metastatikus ophthalmiánál vagy az uvealis tractusból, vagy a retinából indul ki a kóros folyamat. A mi esetünkben ezen dologhoz nagyon kételkedve szólhatunk, mert hiszen nem láttuk a bajt kezdeti szakában, a mikor tükörrel talán biztosan megállapíthattuk volna. De a betegnek azon bemondására támaszkodva, hogy látása két nap alatt elég rohamosan ugyan, de fokonként fogyott el, következtethetjük, hogy a chorioidea volt a folyamat megindulási helye. Mert a retinalis edények embóliájánál az illető szemen mint egy villámszerű az egész, vagy legalább is valamelyik fél látótérnek eltűnése. Nem érdektelen az sem, hogy a sclera olyan egyenletesen ságult, hogy sehol rajta dudorodást nem lehetett észlelni, s végül a feszülés által megvékonyodott s a gyuladás által fellágyult sclera felül kitört, talán épen ott, hol a lobfolyamat az érhártyában kezdődött. Aránylag csak kevés geny ürült ki a bulbusból, minek oka az lehetett, hogy a geny többi része igen sűrű, plastikus volt és így a kicsiny scleralis nyíláson nem jöhetett ki. Épen egy panophthalmitisnél láttam, hogy a sclera jókora nyílásán át, a jól láthatóvá vált plasticus genyből, nyomásra sem távozott semmi. A prognosisra nézve mondhatjuk, hogy az a szem tönkre ment és sorvadni fog. KÖNYVISMERTETÉS. Zur operativen Behandlung und Heilung der Netzhautablösung von Prof. Dr. Schoeler. Peters H. kiadása Berlinben. 6 márka. Az ideghártya leválás gyógykezelésével a szemorvosok különösen az utóbbi évtized alatt igen bőven foglalkoztak, a nélkül azonban, hogy egyetlen egy eljárással is sikerült volna aránylag jó eredményeket elérni. A műtéti eljárásba helyezték ezen baj gyógyításának legfőbb reményét, de hogy menynyit értek el ezen eljárásokkal, az legjobban kitűnik Poncetnck, a franczia szemésztársaság által ezen kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság előadójának azon szavaiból, hogy „a retina leválás gyógyításánál szabályunk legyen a műtéti beavatkozástól tartózkodni“. Schoeler munkája hivatva vau újból felkelteni a szemészeknek már-már lankadó figyelmét az ideghártya ezen fontos baja iránt. Ö ugyanis ezen baj gyógyításánál operálási módszerével oly eredményeket ért el, mint előtte egy orvos sem. Munkájában előadja az ideghártya leválás rövid történetét, erre leírja módszerét és végre részletesen ír le 5 esetet, melyekben módszerét alkalmazta. 0 az ablatio helyén irritáló folyadékot fecskendez be az üvegtestbe, bogy igy mesterségesen chorio-retinitist előidézve, a keletkezett lobos izzadmány által a retinát ismét a chorioideához, illetőleg a sclerához oda erősítse. Első kísérleteit nyúl szemén végezte, jodkali, majd Lugol-féle oldatot, végre higanybijodid-oldato-t fecskendezve abba. Ezen folyadékok azonban részint gyenge, részint igen lieves gyuladást okoztak, csupán a tinctura jodina mutatko zott alkalmasnak a szemben a megkívánt mérsékelt gyuladás előidézésére. A szerző tehát azzal végezte további kísérleteit. A befeeskendésre horogszerűen görbült véggel biró Pravazfecskendőt használ, vele az ablatio helyén a scierat és a levált retinát átszúrja, mire 2—6 csepp tinctura jodinat fecskendez az üvegtestbe. Erre a beteg 6—8 napig fekszik, 2—4 hétig tejjel tápláltatik, a szemre pedig bő atropinozás után nyomó kötés alkalmaztatik. A felszívódás elősegítésére használja Schoeler a higanybijodid (higanybijodid 0'25, jodkali 2'5, aqua d. 25’0) befecskendéseket, egy vagy., másodnaponként egy Pravaz-fecskendővel a hát izmai közé. Öt esetében majdnem kizárólagosan aígy terjedelmű leválás volt jelen és az eredmény mégis három esetben tökéletes volt, két esetben
