Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 18. számához. Budapest, 1889. évi május 5. 2. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS tanár. Tartalom. Csapodi István dr. Doiulers F. C. f. — Hoor Károly dr. Trichiasis műtétek. — Grósz Emil dr. Adatok a vakság aetiologiájához. — Neupauer Gusztáv dr. Látható canalis Cloqueti egy újabb esete. — Kocsis Elemér dr. Genyes metastatikus érhártyagyuladás egy esete. — Könyvismertetés. — Szemelvények. — Vegyesek. Bonders F. C. f 1889. márczius 24. Alig hangzottak el a kegyeletes szavak, melyekkel Schulek professor áldozott Arit emlékének, már is a nagyok másik legnagyobbjának elhunytét siratja a szemorvosi tudomány. Letűnt a harmadik fényes név is a Graefe-féle jeles folyóirat czimlapjáról, mely negyedfél évtizeden át volt a szemorvosi tudomány lobogója. Az alapitó nevének árnyékában bizonyára az utódok is a három mester hagyományaihoz híven fogják a továbbépítést folytatni; de az is a három mester művét dicséri, hogy ők építettek oly erős alapra, hogy alkotásuk meg nem inoghat, ha ők a munkában immár ki is dőltek. Graefe, Arit és Bonders háromsága teremtette meg a mai szemorvosi tudományt. E három jó barát vállvetett munkálkodása fejlesztette külön tudománynyá a szemorvoslást, mely előbb a sebészetnek volt egyik ága. De a babért, melyet a tudományos világ homlokukra fűzött, megosztották az élettan nagy tudósával Hélmholtz-czal. A heidelbergi szemész-társaság 1886. évi augusztus 9-én tartott ünnepies ülése annak a lélekemelő jelenetnek volt tanúja, a mikor a Graefe emlékére alapított emlékpénzt a szemészet hódolatául Helmholtz-nak adta át Donders, mert a társaság Graefe hagyományához híven csak így járhatott el, így hálálhatta meg a szemtükröt, azt a fegyvert, melynek Graefe is tulajdonította sikerei egy részét. A szemorvosi tudomány története nem választhatja el egymástól e négy nevet. Alig is lehetne elképzelni, megépülhetett volna-e a hatalmas alkotás, ha egyikök is kimarad belőle. E munkálkodás teljességének derék része illeti meg Bonders- 1. A szemészet optikájának ő a mestere, az ő könyve a biblia, melyben annak tízparancsolatja örök időkre meg van írva. A Donders könyvében lerakott tudást részeiben kibővítheti a haladó tudomány, a benne foglalt igazságokat még jobban megerősítheti a tapasztalás; de mivoltában fölforgathatni, sőt csak meg is ingathatni semmi idők tudománya nem fogja. Bonders Ferencz Kornélius 1818-ban május 27-én Hollandia Tilburg nevű városában pillantotta meg a napvilágot s 1889. évi márczius 24-én Utrecht-ban hunyta le szemét. A kis Hollandia szülte és nevelte őt a tudománynak ; a négy milliónyi kis hollandi nép tudományosságának lett és marad örök büszkesége. Nem tudom, méltatták-e már ezt az érdemét mások. Nekünk, mint egy másik kis nép fiainak, nem szabad méltatás nélkül hagynunk s lelkesedő szemmel kell néznünk a példát, melyet a kis hollandi nép nagy fia mutatott, hogyan munkálkodjunk a köztudományon, hogy elsőben a magyar tudományt fejlesszük s általa szolgáljuk a tudomány köztársaságának ügyét. Donders először is a saját népének élt, saját hépe tudományosvilágában munkálkodott, saját népe főiskolájára árasztott fényt. De működése azért nem kevésbbé hatott ki az egész tudományos világra. Mint egyetemi ember Donders tulajdonképpen fiziológus. Mint ilyen irt a test anyagforgalmáról, a beszélésről, a lelki folyamatok gyorsaságáról, a szív és tüdő lélegzéskor való mozgásairól, a szívverés és lélegzés beidegezéséről stb. Foglalkozott szövettani és chemiai vizsgálatokkal is. De híressé azok a munj kái tették, melyekkel a mai szemorvosi tudomány egyik meg( alapítója lett. Mint fiziológus egészítette ki Graefe és Arit klinikai működését. Egyébiránt egy szemorvosi kórház élén állva és szemorvosi rendelést űzve, klinikai működéssel is kisérte vizsgálatait, bár az operálásokat vejének, a szintén jelentékeny hírnevű Snellen-nek engedte át. Bonders, bár az angol, franczia és német nyelvet is jól tudta, vizsgálatainak eredményét hazája nyelvén írta meg. Hollandi nyelvű folyóiratot is szerkesztett „Nederlandsch Lancet“ néven. Leghíresebbé vált az Ametropie en harc gcvolgen (hibás fénytörés és következményei) czímű értekezése, mely 1860-ban jelent meg. A „New Sydenham society“ könyvkiadó vállalat fölszólította műve angol kiadására is. Donders ekkor bővebben kidolgozta több értekezését s újabb vizsgálataival egészítette ki művét, mely Moore W. D. fordításában 1864-ben jelent meg angolul, ily czimmel: On the anomalies of accommodation and refraction of the eye. Előszavában az igazi nagysághoz méltó szerénységgel vallja meg, hogy ő nem illetékes Gauss és Bessel számításait követni s Helmholtz számításainak tanulmányozása is megerőltető reá nézve. Azért a számításokban a maga útján járt s arra törekedett, hogy mindenki megértse. Egyszersmind azonban számításait egy ismert mathematikussal ellenőriztette. Könyve egyes részeinek fejtegetésében is mindig a közérthetőségre törekedett ; azért könyve egyes részei inkább összefoglalt monográfiák. Előszavából, mely a practikus orvosoknak igér könyvet, alig is sejtené az olvasó, hogy ez az a mű, mely a szemészet optikai részének törvénykönyve. Ebben a könyvben vannak megállapítva azok a törvények, melyeken a szem fénytörésének és alkalmazkodásának alkotmánya éptilt. Itt van bebizonyítva, hogy a fénytörés hibái a szemteke különböző alakjaitól vannak föltételezve. A rendes szabásúnál rövidebb szem hypermetropiás, a hosszabb myopiás. A hypermetropia fölfedezése s benne a myopia ellentétének megállapítása Dondersnek egyik legfőbb érdeme. Ha ugyan legfőbb és kevésbbé főbb érdemekről szólhatunk Donders nagyszerű alkotásai között. Az úgynevezett diagrammás szem adatai szerint egyszerű számítással következtethetünk a szem hosszából a fénytörés értékére, megfordítva a fénytörésből kiszámíthatjuk a szem hoszszát. Donders állapította meg az összetérő kancsalság mibenlétét, a hypermetropiával való szoros összefüggését. Viszont a széttérő kancsalságra nézve utalt a myopiával való összefüggésére. Donders műve a szabályos astigmatismus fölfedezése és megállapítása. Az ő vizsgálatai derítettek világot az alkalmazkodás viszonyaira, ő állapította meg, milyen az alkalmazkodás fogyásának aránya a haladó életkor szerint, milyen törvény szerint vág egybe az alkalmazkodás és összetérítés a fénytörés különböző minősége mellett. 0 értelmezte a látásnak a testies kiterjedésre és a távolság megítélésére való vonatkozását. Vizsgálta, minő változtatást okoz a szem alkalmazkodásában a pupilla-tágító atropin és a pupilla-szűkítő kalabar-készítmény. Értelmezte az e szerek használata kíséretében tapasztalt nagyságbeli csalódást. Mindez és sok más benne van abban a bámulatos könyvben, melyben nem tudjuk, a tudás alaposságát, a vizsgálatok meggyőző természetét, az éles megfigyelést, a törvényszerző elmét, a közlés egyszerű világos voltát csodáljuk-e inkább.
