Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-10-21 / 6. szám

sáról, mindezen bajokról a zavart kórtani felfogást tisztázva és azon alapra hozva, melyen a tan ma is áll. 1845- ben három igen jelentős értekezést közlött: 1. A cataracta capsularis centralis és cataracta pyramidalis fejlődését úgy magyarázta, hogy közepi szaruhártya-átlikadás alkal­mával a lencse odafekszik és reá a lik széleiből oly izzadmány telepedik le, mely a tiknak záródása és a lencsének a maga he­lyére visszatérése után is ott állandósul. Űjabb leletek alapján a felfogás oda módosult ugyan, hogy a perforatióval határos lencse­tokon legtöbbször belül támad lobos sejtszaporulat; azonban hogy ilyenkor is ennek az átlikadás a megindítója, ez mégis az Arit felfedezése. 2. A trichiasis és entropium gyógyítására szellemesen com­­binált műtevést közölt, melyet mindvégig szerényen a Jaesche-féle eljárás módosításának mondott. Azonban, ha már kölcsönzött eszmék­ből fejlettnek akarnók állítani, inkább a Flarer felkészítési és a Celsus felhúzási műtétéin épültnek volna vehető. Ezen műtétel a tiszta trichiasisnál az eszményt elérő tökéletes eredményt szokott adni, tehát a legfényesebb szemműtéti eljárásokhoz sorakozik. 3. A pterygium kórtana és fejlődése czímű munkálata sajátságosán több mint 40 év óta még mindig nem birt átalános elismerésre jutni. És mégis fényes példája annak, hogy elfogulatlan és kitartó megügyelés, valamint a talán aprólékosnak látszható körülményeknek is gondos és összevető méltatása mily jelentős tudományos igazságok felfedezésére vezethet. Arit megállapította, hogy a röphártya hurutos kötőhártyából, meglett korú egyéneken, poros levegőben tartózkodásból támad, és hogy ekként a szaru­hártya belső szélén renyhe felhámfekély keletkezik, melyre az ellazult kötőhártya lassan felhúzódik. Később (1881. Kiin. Dar­stellung d. Krankh. d. Auges) még hozzáadta, hogy a röphártya a haránt irányt követi, mert a pillák a szenyt haránt vonalba hajtják össze. Ezen pterygium elméletét Arit tanár szerfelett kedvelte és egész tanári pályája alatt táplálgatta. Részemről további kibővítést tudnék hozzáadni. Ugyanis a szemrésbe jutó szeny haránt vonalban a külső zugtól a belső oldal felé tereltetik és ezen útjában a sima szaruhártyán könnyen végig siklik, de a kötőhártyánál, különösen ha pingvecula is van (Horner- Mannhardt: Archiv für Ophth. 22. k. 1. f.) megakad, és így a corneo-scleralis mélyedésben izgatásos felhámkopást támaszt. Később ugyanezt teszi a röphártya fejénél. Innen van, hogy a pterygium belülről nő és könnyen válik haladóvá. Mivel a magatartás apró eseményekben elégszer jellemezi az embert és mivel utóbb nem tudnék reá visszatérni, legyen szabad engedelmtiket kérve elmondani, hogy 1884-ben Arltnál tett látogatás alkalmával az ő elméletét említve, kibővítésemet is felhoztam. Nagy érdekkel hallgatta meg. »Das ist ja prächtig, das erklärt ja noch den Rest, den ich offen lassen musste«, és kedv­telve járkált föl-alá, »Schulek, das müssen Sie veröffentlichen«. »Herr Hofrath, ich lehre seit 1877 in diesem Sinne und habe in der Gesellschaft der Aerzte gelegentlich einer Discussion darüber vorgetragen (1877. decz. 1. és Orv. Htl. 1877. 50. sz.), wie in deren Berichten zu lesen ist.« »Das ist ungarisch, das ist für die Welt verloren.« »Aber ich bin in dem Gedanken befriedigt, dass auch bei uns wissenschaftliche Keime stecken, die uns vielleicht allmälig werth erscheinen lassen von den anderen Nationen beachtet zu werden. Wenn ich deutsch schreibe, sagen die Leute, das ist deutsche Wissenschaft.« »Nun Freund, Sie opfern ihr Ansehen, das Sie gewinnen können.« »Das Bewusstsein patriotisch gehandelt zu haben genügt mir.« »Sonderbarer Schwärmer! und der Fortschritt der Menschheit gilt Ihnen nichts ?« és most már fejcsóválva foly­tatta járkálásait. Értém ellenvetését, de mint egy védendő állás­pontnak lekötelezettjét is érzém magamat. És valójában a két fel­fogás síma kiegyenlítése váljon lehető-e ? és a nemzetiség meg az emberiség érdeke megoldhatlanul, tehát tragikus conflictusképen, egymással szemközt állanak-e ? Teljesen kielégítő megoldást még nem hallottam és a gyakorlatban még kevésbé tapasztaltam.J) 1846- ban »die Pflege der Augen im gesunden und kranken Zustande« nevű népszerű füzete (utóbb még 2. kiadásban) látott — 117 — ') Azt hiszem, hogy munkálatainkat magyarul és mívelt más nyelven kell közölni, az utóbbit mindig úgy, hogy mint az eredeti közlemény a magyar világosan megjelölve legyen. napvilágot, mely az egyszerűen érthető előadás és a tudományos anyagnak megválasztása tekintetében alighanem mindenkoron minta­szerű fog maradni, ha az idők jártán egyes részletekben más nézet jutna is talán érvényre. A tudománynyal a diaetetikai követelések változhatnak. így ma azt tartjuk, hogy az ágyban olvasás nem ártalmas, hacsak a sorok a szemek alapvonalával párhuzamban tartatnak. És hasonlók. További czikkek 1849-ig: »Physiologische u. pathol. anatom Bemerkungen über die Bindehaut« (dermoidról, catarrhus vernalis­­ról, rákszemek által okozott károkról szól). »Zur pathol. Ana­tomie des Auges« (az érhártya csontosodása csak meszesedés, [mihez újabban szó fér], lelet glaucomás szemen, scleralstaphyloma, 4 bonczlelet), »Ueber Trachom« (a degeneratio kórképe), »Ueber die Eintheilung und Benennung der Augenentzündungen« (nagyon jelentős általános kórtani fejtegetések, melyek a későbbi nagy tan­könyvet előkészítették és annak méltatásához tartoznak). A fülgyógyászatra, mint magántanár 1843-ban képesíttetvén, Ausztriában az első fülészeti collegiumot tartotta. Tröltsch tanít­ványa volt. Bár sokat praeparált, mégis különöset nem teremtett, mint életirásában maga mondja. 1847-ben ápril 9-én a szem kórboncztanára habilitáltatott, midőn már a klinikai rendes tanárt helyettesítette. Beteg szemek­ről becses gyűjteményt nagy szorgalommal és sok utánjárással tudott összehozni. Górcsövészettel ugyan nem foglalkozott, de a boncztanban sok részletet tisztázott; így azt, hogy a lencse a sugárnyulványokhoz miként viszonylik, hogy hátulsó csarnok léte­zik, hogy az iris a corneához hogyan áll stb. Mindezekről részint tankönyvében, részint később a Graefe Archívumban külön érte­kezett. Az ép boncztani helyesbítések lassan találtak az irodalom­ban hatásra. Még Helmholtznak korszakot alkotó »Physiologische Optik«-jában 1867-ből szemátmetszetnek rajzát találjuk, mely lehetetlen sugárnyulványokat és szivárványhártyát mutat. Gyor­sabban találtak elismerésre, sőt részben bámulva vett meglepetést képeztek a kórbonczi felfedezések : a bonczi lelet rövidlátásnál, glaucománál, veleszületett rendellenességeknél; a trachoma fokoza­tos és degenerativ változásai; szürke hályogban elébb a lencsének felpuffadása, azután leduzzadása és vagy elfolyósodása vagy össze­­töpörödése. Fischer tanár 1847. októberben hosszú szenvedés után meg­halt. A tanszékre Arit, Pilz és Hasner pályáztak. Vizsgálatuk 1848. márcziusban az akkori szabályok szerint tartatott meg. Zár alatt az iritisről és a myodesopsiáról kellett dolgozatot írni. Né­hány nappal utóbb Nadherny tanulmányi igazgató elülülése mellett a tanártestület színe előtt holt tetemen hályogműtételt végeztek és róla előadást tartottak. Arltot 16 szavazóból 14 az első helyen ajánlotta, de Nadherny Hasner mellett különvéleményezett. Arlt­­'nak rendes tanárul végleges kinevezése 1 */s évig húzódott, rész­ben mert a forradalmi idő közbeesett, de sok részben, mert Nad­herny ellene dolgozott, miközben a Lipcsébe meghívott Oppolzer kezdeményezésére ugyanoda meghívást elfogadott volt. Ezen meg­hívás döntött az Arltot sokáig kínzó huzavonában és Thun Leo gróf sietett a Lipcsébe vezető szálak felbontatásával Arltot 1849 . szeptember 11-én kinevezni és Prágának megtartani. Itt azután növekedő hírrel mint tanár még 7 évig megmaradt. A természettudományi irány meghonosodása a prágai egye­temnek nagy lendületet adott. Hyrtl, Patruban, Redtenbacher, Oppolzer, Jaksch, Pitha, Kiwisch, Arit, Dittrich (később Erlangen­­ben), Engel (utóbb a bécsi Josephinumban) képezték a tanár­­testületet. Külföldiek nagy számban sereglettek oda. Az utóbb neves szemészekből Coccius, Jakobson, Rothmund, Manz, Wecker stb. és különösen említendőleg Graefe Albrecht voltak Arltnak tanítványai. Graefevel később mind szorosabban fűződő, ideálisnak mondható barátság fejlődött ki, mely a tudományos haladásra is következményekkel bírt. 1849-ben Arit a szemészetnek egyes fejezeteit különiratok­­ban kidolgozni tervezte. Credner kiadó bíztatására azonban teljes tankönyvnek füzetenként megjelenésébe bocsátkozott. Az ösztönzés erre az volt, hogy a természettudományi irány követése által, különösen az Arit kutatásaiból felmerült összes szemészeti tudo­mányos anyag egyöntetű összefoglalást igényelt. Csakhogy ekkor még sejteni sem lehetett, hogy az 1851-ben Helmholtz által fel­talált szemtükör mily forradalmat fog előidézni, és hogy Graefe — 118 — 6*

Next

/
Thumbnails
Contents