Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-10-21 / 6. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 43-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 6. sz. Vasárnap, október 21^én. 1888. Tartalom : Schulek V. tnr. Megemlékezés Arit tanárról. — Grósz E. dr. A szemészet külföldön. (Vége.) - lobbok. I. Keratitis bullosa. IX. Herpes catarrkalis corneae. — Crainicean tnr. A retina környi része. — Szemelvények. — Vegyesek. — Csapodi I. dr. Ritkább szaruhártyarésze fényre érzékenyebb mint centrális Megemlékezés Arit tanárról. A budapesti kir. orvosegyesiilet f. é. október 13-ikán tartott ünnepi ülésén felolvasta Schulek Vilmos tanár. Hazai orvostudományos fejlődésünk a folyó évszázad közepén túlnyomóan a bécsi orvosi iskola hatása alatt állott. Az utolsó évtizedben egyéb eredetű tudományos befolyások is vegyülnek elég bőven orvosi életünkbe. Örvendetesen szabad állítanunk, hogy a fiatalabb nemzedék fejlődésénél az önálló hazai búvárlatban résztvétel és eredményeinek befogadása észrevehető tényezőt kezd képezni. Halhatatlan érdemű, most már mélyen gyászolt közoktatásügyi ministerünk Trefort Ágoston és orvostudományi ügyekben tanácsadói önálló nemzeti iskola fejlődésére a lehetőséget megteremtették. így orvosi ügyeinknek már-már változott helyzetét látjuk kibontakozni. Lelki szemünk, mely a jövőnek rózsás színben csillogtatása által az ellankadás ellen buzdítást keres, jövendő állapotainknak szebb képét engedi festeni. Ebben egy, a honi több egyetemből összeálló orvosi iskola képezi a tudományos vezérséget. Hazai orvosaink, kik ezen egyetemeken nyerték képezésüket és így természetszerűen ezekhez szítanak, egymással kölcsönhatásos egyesületekben az áthasonított tudományos vívmányokat szervezetes forgalomba hozzák és az orvosi rendnek úgy társadalmi állását tiszta magaslaton tartják mint a közéletre befolyását üdvös hatásúvá fokozzák. Ha a képzelet ezen játszi tüneménye idővel teljes életet nyerni fogna, elérhetnők, hogy orvosi culturánk a mívelt népekével egy érdemsorba jutna. Mint közegészségileg jól berendezett életű nép a mívelt nemzetek által -e tekintetben is egyenjogú testvéreknek elismertetnénk. Tudományos hozzájárulásunk az emberiség összes fejlődéséhez nekünk mint culturális tényezőnek a népek családjában maradó nemzeti létjogot és így az emberiség történetében dicsőséges szereplést biztosítana. A honfiúi keblet dagasztó kép tényezőiből egyelőre még, és ezt önámítás nélkül őszintén kell bevallanunk, egyik sincs oly fejlődésben, hogy a felállított eszménykép megvalósítását már végleg biztosítónak volna tekinthető. Orvosi búvárlatunk első zsengéit termeli, melyeknek létezését méltánytalanul gondolkozó ellenesek még merően tagadásba, és ha ezt nem lehet, legalább értéküket kevésbe venni hajlandók. Orvosaink csak egy része tart a hazai törekvésekhez és intézetekhez ; más része eleget vélt tenni, ha az általános emberi kötelmeknek adózik, sőt elvileg és kizárólag külföldi befolyásoknak hódol. Az orvosi ismereteknek a közigazgatásban és a társadalomban közegészségi érvényesülése néhány kitűnő szakemberünk önfeláldozó erőfeszítése által valami előmozdulást ugyan igen, de hagy lendületet eddigelé még sem volt képes nyerni. Sőt legújabban Trefort Ágoston minister és Balogh Kálmán tanár halálával oszlopok dőltek el, melyeken az épület lényeges részei nyugodtak. Fájdalmunk elviselhetésére azon reménybe kell kapaszkodnunk, hogy az üresen maradt helyeket az élet szerves folyama majd valahogy kitöltendi, habár állandó heges jegy örökíti a helyet, melyet oly jelesül tartottak volt. A veszteség feletti kesergés ne állja útját, sőt forrása legyen annak, hogy épen róluk példát vegyünk és az általuk előmozdított nemzeti tudományos haladás fejlesztésére bátorodást merítsünk. Egész helyzetünk arra utal, hogy úgy mint ők magunkat ne egyoldalú idegen befolyás alá rendeljük, hanem az akárhonnan kerülő tudományos eredményeket elsajátítva, önnön szellemi vívmányainkkal szaporítsuk és az emberiség mívelődési mozgalmaiban cselekvő részt vegyünk. Jóllehet, t. egyesület, hazafiui lelkesülésünk azon óhajt sugalja, hogy jövőnk más jellegű legyen mint a milyen volt és lehetett múltúnk, azért a jövőre vonatkozólag józanon még sem lehet az a kívánságunk, hogy egyoldalú nemzeti irányzatba tereitessünk. És a múltról sem lehet oly felfogást uralomra juttatnunk, mely a minket eddig táplált szellemi források jelentőségét kicsinyli és hálatartozásunkat kevésbe veszi. El kell 'ismernünk, hogy megszilárdult hatáskörrel biró búváraink és a közéletben hatályosan működő orvosaink nem sokjánál hiányzik világos kinyomata annak, hogy szellemi tőkéjének főbb része egyenesen vagy legalább igen rövid kerülővel a bécsi iskola származéka. Az e miatti hálatartozással mi úgy sem állunk egyedül. Ezen század közepe táján minden orvostudományi törekvésben a bécsi exact orvosbúvárlat módjai és eredményei képezhették egyedül a szellemi mozgás magvát. Az orvosi tudomány abban állott a mit Rokitansky, Skoda, Hebra, Arit tanítottak. Elismerésünk az onnan nyertekért közös azon hálával, melylyel az összes emberiség ezen halhatatlan érdemű férfiak emlékének adózik. Ilyen viszonyulások között önként következett, hogy egyesületünkben annak idején Rokitansky felett Scheuthauer, Skodáról Korányi és Hebra felett. Schwimmer tanárok tartottak megemlékező beszédeket. Azon alkalmakkor különösen a két első helyen említett kitűnő szakemberünk az orvostudományoknak e században megnyílt új irányzatát, a franczia exact kórbúvárlati iskolából kinövőleg a bécsinek fejlődését és majd ennek a jövőre kiható alapvető jelentőségét kimerítően fejtegette.. A széles alapon általánosító, de a részleteket is magas szempontból uraló és termékenyen átható történelmi előadások nekünk akkor hallgatóknak, emlékezetünkben elsimulhatlan benyomást hagytak vissza. Azóta még egy nagy alak, az azon korszak mozgató és teremtő férfiainak a maga szakmájában párirányosan reformáló társa tűnt el az élők sorából. Arit tanár, a nagy szemész, 1887. évi márczius 7-ikén követte barátait a sírba. Vele a bécsi iskolának egy támasza, a szemészet természettudományi irányban fejlődésének egyik leghatalmasabb megalapítója, a mai nap élő és működő szemészeknek, bizonyos értelemben kivétlenül, tanítója, de egyszersmind példaszerűig törekvő, a maga jeles egyéniségét mindenben magasztos eszmények szerint vezető és ezért másokban eszményi lelkesedést is kelteni kiválóan hivatott férfiú szűnt meg lenni. Midőn a jelen ünnepi alkalommal Arit tanár emlékezetét kívánom önök előtt feleleveníteni, csak ezen orvosi- egyesület eddig követett gyakorlatába illeszkedem, mely a honi tudományos törek-6
