Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-09-23 / 5. szám

reactionis-ok, azonban a legkevésbbé sem biztatnak utánzásra. Általában a szemészetben a cocain óta meglehetősen nélkülözhető a narcosis; ott azonban, hol elkerülhetetlenül szükséges, mint plasticáknál, enucleatiónál stb., ott helyesebbnek hiszem a chloro­form használatát, még pedig pontosan keresztül víve. Míg az 1—2 óráig tartó laparotomiáknái. a betegek nem ébrednek fel idő előtt, addig a perczekig tartó szemműtétek befejezte előtt igen gyakran megtörténik ez. Nyilvános, hogy helytelen a narcosis módja. Lessük el a nőgyógyászoktól methodusukat s nem lesz többé annyi bajunk. Még élénken emlékezem az eljárásra, melyre Tauffer tanár a narcosisnál oly nagy súlyt fektet. Helytelen az álarczot lucskossá tenni, hanem cseppenként ejtsük reá a chloro­­formot s a beteg csakhamar érzéketlenné lesz. Másodperczenként egy cseppet ejtve, órahosszáig is fenntarthatjuk minden kár nélkül a mély narcósist. Fél álom rosszabb, mint teljes ébrenlét. S ez eljárással időt sem veszítünk, mert sokkal több bajt okoz, ha műtét közben felébredt betegünk. Schweigger is épén úgy mint Hirschberg szigorúan gyako­rolja az antisepsist. Ez utóbbi rendkívüli tanár, mert a berlini egyetemen daczára a nagy hallgatóságnak, a szemészetnek csak egy rendes tanára van. Hirschberg privát klinikáján rendel s ugyanott operál. Műtőterme tágas, világos s a mosdószekrényen kívül csak a műtéthez szükséges tárgyak vannak benne elhelyezve. Desinfectióra carbolt s absolut alcoholt használ, kézmosásra subli­­mátot. Minden jelenlevő fehér köntöst kap. Az eszközöket ő maga ellenőrizi s porczellán-eszköztartóra helyezi, melyet már előbb gondosan desinficiált. O is iridectomia nélkül extrahálja a cataractát, csakhogy ő felfelé, Graefe-késsel, szorosan a limbusnál készíti a sebet. Eserint már előzetesen cseppent, minthogy operatio után nem tartja taná­csosnak az oly kevéssé megbízható tisztaságú praeparatumot alkal­mazni. Ő is gyakrabban végezi az előrevarrást tenotomiáknál. Therapiájában említésre méltó, hogy az oly gyakori con­junctivitis és keratitis phlyctaenosát az orr felől gyógyítja. A beteg orrát jodoform-kenőcscsel keneti (0 50 : 10), szemére pedig chlór­­vizes borogatást rendel. Minden egyes bejáró betegnek saját ma­gának van ecsetje, orvossága s kis pohara, mely tárgyakat köteles magával hozni. Hogy Schweigger klinikája elégtelen tanczélokra, az világos. Egy óra keretén belül naponként kevés beteg kerül bemutatásra, az ambulantián pedig a nagy anyag s az ezzel járó gyors elintézés gátolja a hallgatóságot ismereteinek kibővítésében. Az is baj, hogy az ambulantia oly időben van, a mikor a hall­gatók más klinikákon vannak elfoglalva. Kétszeres horderővel bír tehát egy olyan klinika, mint a Hirschbergé. O maga igen lelki­­ismeretesen oktatja hallgatóit. Már az első órától kezdve reászoktatja őket az önállóságra. Először csak anatómiát s physiologiát feltételező kérdéseket intéz, majd diagnosist s therapiát is. Előbb külső, később szemfenéki bántalmaknál is. Hetenként 4 órán át ad elő. Egy órát külső szembetegségeknek szentel, egyet a refractio s accommodatio meg­határozásában gyakorolják magukat hallgatói, a harmadik órán át szemtükröznek, még pedig minden egyes hallgató kap egy szem­beteget s a technika elsajátítása után köteles lerajzolni a látotta­kat s referálni a tanárnak. Végül a negyedik órán narcotisált nyulakon az operativ eljárásokba avatja be őket. Mindezt pedig megfelelő theoreticus fejtegetésekkel kiséri. Hirschberg klinikája egyszersmind egyike azon külföldi inté­zeteknek, hol önálló munkálkodásra tág tér kínálkozik. Igen nagy ambulantiája, ritka szép praeparatumai az igyekvő fiatal orvosnak rendelkezésére állanak. Épen ottlétem alatt publicálta az azóta ismertessé vált fel­fedezését. Értem bizonyos cornealis foltok mibenlétét. Ugyanis mint magam is meggyőződhettem az oly gyakori fellegszerű ho­mályok a corneán, melyek szabad szemmel néha alig láthatók, gyakran vékony edényreczéből állanak. Két methodus áll rendel­kezésünkre erről meggyőződnünk. Focalis világítás mellett közön­séges nagyítóval vagy pedig szemtükörrel, melybe +20 D. üveget helyeztünk el s a corneához 5 cm.-re, tehát a megfelelő gyútávra közeledtünk. A látvány meglepő. Sűrű, élesen körvonalozott edény­­recze tűnik fel, melyben némi gyakorlás után olykor a dr. Harry Friedenwald által leírt vérkeringést is láthatni. Sokkal újabb még e felfedezés, semhogy horderejét kellőkép méltányolhassuk. Ha a — 97 — therapiában nem is várhatni tőle sok eredményt, de pathologiai ismereteink tovább fejlesztésére újabb lépcsőül fog szolgálni. (L. Hirschberg czikkét a »Deutsche medizinische Wochenschrift« 25-ik számában és Goldzieher-ét a »Wiener med. Wochenschrift«-ben). Ezeken kívül még egy egész sereg magánszemgyógyintézet s kórházi osztály létezik Berlinben. Előbbiek között első sorban érdemel említést a Schöleré, utóbbiak között a Charité osztálya, melyet Burghardt katonás fegyelemmel s renddel vezet. (Vége következik.) — 98 — Idegen test a retinán. Közli ; Kocsis Ei.emér dr., szemklinikái gyakornok. F. Lajos 18 éves kovácslegénynek munkája közben a kalapács fokáról lepattant aczélszilánk repült jobb szemébe. A sérülés után tovább dolgozott, mivel jelentékenyebb tünetet nem tapasztalt magán. Két nap múlva kisfokú vörösség mutatkozott a sérült szemen, s ekkor kórházunkba jött, inkább az aggodalomtól ösztönöztetve, mert sem a látásában, sem más subjectiv érzésében változást nem vett észre. Észlelés végett kórházunkba vettük föl. Felvételkor a jobb szem segédszervei épek, csak a conjunc­­tivák mutatnak mérsékelt ágazatos belöveltséget. A cornea rendes görbületű, tiszta, fénylő; felső-külső negyedében — közel a szélhez — egy finom, fehéres, tűhegyszerű, csakis oldali világítással szembe­ötlő homályosodás van. A csarnok rendes mélységű, a csarnokvíz teljesen tiszta. A pupilla — a vizsgálat czéljából a szembe csep­pentett atropintól — ad maximum tág. Az így kitágított pupilla szélén, átellenben az említett cornealis homályosodással, a lencsében van egy, annak állományán egyenesen áthatoló, tűhegyszerű kis zavarodás, mely a mellső tokon valamivel vastagabb, a hátsó toknál pedig hegyben végződik. A homályosodás az üvegtestben nem követhető. A szemfenék teljesen rendes, csak a papillától egyenesen lefelé, majdnem az ora serrata vidékén, körülbelől papillányi sárgás hólyag látható, melynek tetején egy ovalis, lapos, a hólyag tetejét nem egészen elfoglaló, fényesen csillogó testecske ül. A szem emmetrop, visusa = 5/5. A sérültet pár napi kórházunkban tartás után hazabocsátottuk. Most a sérülés után eső hatodik hónapban újra megvizsgálva, láttam, hogy az iris sebjének megfelelő hely, mely első alkalom­mal semmi elváltozást nem mutatott, most kis kásaszemnyi terje­delemben szürke, atrophiás. A lencse homályosodása változatlan, talán egy kis bolyhosodás sejthető a mellső tok sebje mellett. A szemfenékben azonban már változások vannak. A papilla ép, épen úgy az attól oldalt és felfelé eső szemfenéki részek. De a papillá­tól lefelé, mintegy 2 papillányira, a szemfenéket két részre osztó íves határ látszik, melyen alúl a retina kevésbbé vörös, kissé szürke, behintve igen számos, részint különálló, részint csoportba sorakozott apró fekete foltokkal, melyek a retina edényeit takar­ják. E foltok között látható azon fehéres-sárga hólyag, melyen az idegen test ül, sem helyzetét, sem fémfényét nem változtatva. A látásban sincs változás, daczára e kóros folyamatnak, a mi érthető is, mert hiszen még a sárga folttól elég messze van a bántalom. A visus = ®/6. Jelen esetünkben nem érdektelen azon körülmény sem, hogy a lencsetok sérülésének daczára, a lencse nem hályogosodott el. Becker, ‘) hasonló esetet magyarázandó, azt mondja, hogy az iris oly simán fekszik a lencséhez, hogy az a csarnokvíznek a lencse állományához jutását megakadályozni képes. Pfalz2) pedig ezen magyarázathoz hozzáveszi még azt — miután ő egy a corneához nőtt iris esetében látott kimaradni hályogképződést lencsesérülés után, hol tehát az iris nem feküdhetett a lencsén — hogy a tok ruganyossága folytán a seb azonnal záródik és a sebszélek úgy érintkeznek, hogy a csarnokvíz a lencseállományhoz nem férhet. Esetünkben az iris ép volt, s a lencsetok sebje az aczél­­darabkának megfelelőleg kicsinyke lehetett, így tehát az iris tapa­dásának és a tok ruganyosságának közös működése könnyen meg­óvhatta a lencsét a hályogosodástól. ‘) Klinische Monatsblätter 1887. junius. 2) Ugyanott. ■KMSi T

Next

/
Thumbnails
Contents