Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-09-23 / 5. szám
reactionis-ok, azonban a legkevésbbé sem biztatnak utánzásra. Általában a szemészetben a cocain óta meglehetősen nélkülözhető a narcosis; ott azonban, hol elkerülhetetlenül szükséges, mint plasticáknál, enucleatiónál stb., ott helyesebbnek hiszem a chloroform használatát, még pedig pontosan keresztül víve. Míg az 1—2 óráig tartó laparotomiáknái. a betegek nem ébrednek fel idő előtt, addig a perczekig tartó szemműtétek befejezte előtt igen gyakran megtörténik ez. Nyilvános, hogy helytelen a narcosis módja. Lessük el a nőgyógyászoktól methodusukat s nem lesz többé annyi bajunk. Még élénken emlékezem az eljárásra, melyre Tauffer tanár a narcosisnál oly nagy súlyt fektet. Helytelen az álarczot lucskossá tenni, hanem cseppenként ejtsük reá a chloroformot s a beteg csakhamar érzéketlenné lesz. Másodperczenként egy cseppet ejtve, órahosszáig is fenntarthatjuk minden kár nélkül a mély narcósist. Fél álom rosszabb, mint teljes ébrenlét. S ez eljárással időt sem veszítünk, mert sokkal több bajt okoz, ha műtét közben felébredt betegünk. Schweigger is épén úgy mint Hirschberg szigorúan gyakorolja az antisepsist. Ez utóbbi rendkívüli tanár, mert a berlini egyetemen daczára a nagy hallgatóságnak, a szemészetnek csak egy rendes tanára van. Hirschberg privát klinikáján rendel s ugyanott operál. Műtőterme tágas, világos s a mosdószekrényen kívül csak a műtéthez szükséges tárgyak vannak benne elhelyezve. Desinfectióra carbolt s absolut alcoholt használ, kézmosásra sublimátot. Minden jelenlevő fehér köntöst kap. Az eszközöket ő maga ellenőrizi s porczellán-eszköztartóra helyezi, melyet már előbb gondosan desinficiált. O is iridectomia nélkül extrahálja a cataractát, csakhogy ő felfelé, Graefe-késsel, szorosan a limbusnál készíti a sebet. Eserint már előzetesen cseppent, minthogy operatio után nem tartja tanácsosnak az oly kevéssé megbízható tisztaságú praeparatumot alkalmazni. Ő is gyakrabban végezi az előrevarrást tenotomiáknál. Therapiájában említésre méltó, hogy az oly gyakori conjunctivitis és keratitis phlyctaenosát az orr felől gyógyítja. A beteg orrát jodoform-kenőcscsel keneti (0 50 : 10), szemére pedig chlórvizes borogatást rendel. Minden egyes bejáró betegnek saját magának van ecsetje, orvossága s kis pohara, mely tárgyakat köteles magával hozni. Hogy Schweigger klinikája elégtelen tanczélokra, az világos. Egy óra keretén belül naponként kevés beteg kerül bemutatásra, az ambulantián pedig a nagy anyag s az ezzel járó gyors elintézés gátolja a hallgatóságot ismereteinek kibővítésében. Az is baj, hogy az ambulantia oly időben van, a mikor a hallgatók más klinikákon vannak elfoglalva. Kétszeres horderővel bír tehát egy olyan klinika, mint a Hirschbergé. O maga igen lelkiismeretesen oktatja hallgatóit. Már az első órától kezdve reászoktatja őket az önállóságra. Először csak anatómiát s physiologiát feltételező kérdéseket intéz, majd diagnosist s therapiát is. Előbb külső, később szemfenéki bántalmaknál is. Hetenként 4 órán át ad elő. Egy órát külső szembetegségeknek szentel, egyet a refractio s accommodatio meghatározásában gyakorolják magukat hallgatói, a harmadik órán át szemtükröznek, még pedig minden egyes hallgató kap egy szembeteget s a technika elsajátítása után köteles lerajzolni a látottakat s referálni a tanárnak. Végül a negyedik órán narcotisált nyulakon az operativ eljárásokba avatja be őket. Mindezt pedig megfelelő theoreticus fejtegetésekkel kiséri. Hirschberg klinikája egyszersmind egyike azon külföldi intézeteknek, hol önálló munkálkodásra tág tér kínálkozik. Igen nagy ambulantiája, ritka szép praeparatumai az igyekvő fiatal orvosnak rendelkezésére állanak. Épen ottlétem alatt publicálta az azóta ismertessé vált felfedezését. Értem bizonyos cornealis foltok mibenlétét. Ugyanis mint magam is meggyőződhettem az oly gyakori fellegszerű homályok a corneán, melyek szabad szemmel néha alig láthatók, gyakran vékony edényreczéből állanak. Két methodus áll rendelkezésünkre erről meggyőződnünk. Focalis világítás mellett közönséges nagyítóval vagy pedig szemtükörrel, melybe +20 D. üveget helyeztünk el s a corneához 5 cm.-re, tehát a megfelelő gyútávra közeledtünk. A látvány meglepő. Sűrű, élesen körvonalozott edényrecze tűnik fel, melyben némi gyakorlás után olykor a dr. Harry Friedenwald által leírt vérkeringést is láthatni. Sokkal újabb még e felfedezés, semhogy horderejét kellőkép méltányolhassuk. Ha a — 97 — therapiában nem is várhatni tőle sok eredményt, de pathologiai ismereteink tovább fejlesztésére újabb lépcsőül fog szolgálni. (L. Hirschberg czikkét a »Deutsche medizinische Wochenschrift« 25-ik számában és Goldzieher-ét a »Wiener med. Wochenschrift«-ben). Ezeken kívül még egy egész sereg magánszemgyógyintézet s kórházi osztály létezik Berlinben. Előbbiek között első sorban érdemel említést a Schöleré, utóbbiak között a Charité osztálya, melyet Burghardt katonás fegyelemmel s renddel vezet. (Vége következik.) — 98 — Idegen test a retinán. Közli ; Kocsis Ei.emér dr., szemklinikái gyakornok. F. Lajos 18 éves kovácslegénynek munkája közben a kalapács fokáról lepattant aczélszilánk repült jobb szemébe. A sérülés után tovább dolgozott, mivel jelentékenyebb tünetet nem tapasztalt magán. Két nap múlva kisfokú vörösség mutatkozott a sérült szemen, s ekkor kórházunkba jött, inkább az aggodalomtól ösztönöztetve, mert sem a látásában, sem más subjectiv érzésében változást nem vett észre. Észlelés végett kórházunkba vettük föl. Felvételkor a jobb szem segédszervei épek, csak a conjunctivák mutatnak mérsékelt ágazatos belöveltséget. A cornea rendes görbületű, tiszta, fénylő; felső-külső negyedében — közel a szélhez — egy finom, fehéres, tűhegyszerű, csakis oldali világítással szembeötlő homályosodás van. A csarnok rendes mélységű, a csarnokvíz teljesen tiszta. A pupilla — a vizsgálat czéljából a szembe cseppentett atropintól — ad maximum tág. Az így kitágított pupilla szélén, átellenben az említett cornealis homályosodással, a lencsében van egy, annak állományán egyenesen áthatoló, tűhegyszerű kis zavarodás, mely a mellső tokon valamivel vastagabb, a hátsó toknál pedig hegyben végződik. A homályosodás az üvegtestben nem követhető. A szemfenék teljesen rendes, csak a papillától egyenesen lefelé, majdnem az ora serrata vidékén, körülbelől papillányi sárgás hólyag látható, melynek tetején egy ovalis, lapos, a hólyag tetejét nem egészen elfoglaló, fényesen csillogó testecske ül. A szem emmetrop, visusa = 5/5. A sérültet pár napi kórházunkban tartás után hazabocsátottuk. Most a sérülés után eső hatodik hónapban újra megvizsgálva, láttam, hogy az iris sebjének megfelelő hely, mely első alkalommal semmi elváltozást nem mutatott, most kis kásaszemnyi terjedelemben szürke, atrophiás. A lencse homályosodása változatlan, talán egy kis bolyhosodás sejthető a mellső tok sebje mellett. A szemfenékben azonban már változások vannak. A papilla ép, épen úgy az attól oldalt és felfelé eső szemfenéki részek. De a papillától lefelé, mintegy 2 papillányira, a szemfenéket két részre osztó íves határ látszik, melyen alúl a retina kevésbbé vörös, kissé szürke, behintve igen számos, részint különálló, részint csoportba sorakozott apró fekete foltokkal, melyek a retina edényeit takarják. E foltok között látható azon fehéres-sárga hólyag, melyen az idegen test ül, sem helyzetét, sem fémfényét nem változtatva. A látásban sincs változás, daczára e kóros folyamatnak, a mi érthető is, mert hiszen még a sárga folttól elég messze van a bántalom. A visus = ®/6. Jelen esetünkben nem érdektelen azon körülmény sem, hogy a lencsetok sérülésének daczára, a lencse nem hályogosodott el. Becker, ‘) hasonló esetet magyarázandó, azt mondja, hogy az iris oly simán fekszik a lencséhez, hogy az a csarnokvíznek a lencse állományához jutását megakadályozni képes. Pfalz2) pedig ezen magyarázathoz hozzáveszi még azt — miután ő egy a corneához nőtt iris esetében látott kimaradni hályogképződést lencsesérülés után, hol tehát az iris nem feküdhetett a lencsén — hogy a tok ruganyossága folytán a seb azonnal záródik és a sebszélek úgy érintkeznek, hogy a csarnokvíz a lencseállományhoz nem férhet. Esetünkben az iris ép volt, s a lencsetok sebje az aczéldarabkának megfelelőleg kicsinyke lehetett, így tehát az iris tapadásának és a tok ruganyosságának közös működése könnyen megóvhatta a lencsét a hályogosodástól. ‘) Klinische Monatsblätter 1887. junius. 2) Ugyanott. ■KMSi T