Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-05-20 / 3. szám

*

jött fekély nem hajlandó a corneát átfúrni. Az infiltrált hely körül körben savós, radiális vagy csillagalakú parenchymás nyúlványok képződnek, melyek a tiszta corneába terjednek be. Az iris és az uvealis tractus ép marad. A baj kezdetén localis fájás érzése van mit oly érzés előz meg, mintha idegen test volna a szemben. A szem könnyezik, fénykerülő. Izgalom nem nagy. A második stádiumban és ha mélyebb infiltrálódás van, akkor erős ciliaris neuralgia áll elő. A fájdalom néha egészen hiányzik. Állandó és igen jelentős tünet a cornea kifejezett anaesthesiá-ja.. Ez már néha a baj kezdetén megvan, máskor csak a reparátio stádiumában áll elő. Egy esetben a szerző anaesthesiát látott még egy év múlva is teljes elhegedés után, és egy esetben externus és inferior paresist is észlelt. Az egész folyamat igen torpid. A fekély hajlandó gyorsan nagyobbodni, és csak midőn már hosszabb idő óta infiltratum képződött, kezd a szélről ereződni. A kimenet a látásra mindig kétes. Gyakran sűrű homály marad a cornea közepén. A gyógyulás hegesedés által jön létre, és a tiszta részben is radialis szürke csíkok maradnak, úgy hogy sokszor az iridektomiára sem lehet gondolni. A baj lényegére, a mennyire szerző klinikus vizsgálat és észlelet alapján mondhatja, mykotikus eredésűnek veszi fel és hogy a váltóláz itt oki viszonyban van ezen sajátszerű keratitissel, kétségtelennek tartja. Maláriás vidéken jön elő. Szerző ezután 6 különböző esetet ír le, melyek lényegükben az elmondottakat mutatják, csakis a részletekben térnek el egymástól. Ezeknél a váltóláz ellen chinint használt. (Centralbl. für Augenheilk. 1888. jan. füzet.) Issekntz dr.

— Szürkés-kék udvar a sárga folt körül, mint veleszületett kétoldalú vakság oka. Hirschberg-tő\ Berlinben. — Egy 10 hónapos, gyengén fejlett, rachitikus és idiota gyermek mindkét szemére vak volt. A pupillák jól reagáltak, atropinra jól tágúltak ki, midőn a macula luteák körül intensiv kékes-szürke öv látszott mintegy 3/< mm. szélességben, mely a peripheria felé lassan megszűnt. A n. opticus rendes, a szemfenék ép. Rendelés calomel-por. 7 hónap után igen rosszúl nézett ki, vak volt és a szemfenék olyannak lászott mint előbb, csak a nervus opticus volt fehérebb. Későbbi értesülés szerint a gyermek most gyógyíthatlan agyvelő- és gerinczagybajban van. (Centralblatt für Augenheilk. 1888. jan. füzet.) Issekntz dr.

— Szembántalom lepra mellett. Dr. Panas-tól Párisban. —

A lepránál tapasztalatilag igen gyakran fejlődik ki szembaj és az esetek 90°/o-á.ban két oldalon. Ezen baj, mely gyakran leprával társul, az anastheticus és tuberculisos alak. Elsőnél van lagophthalmus paralyticus, xerosis corneae iritissel, gyuladásos cataracta és phthisis bulbi; a 2-ik alaknál különösen a cornea és conjunctiva vesz részt az irisben kifejlődő leprosus tuberculummal vagy a nélkül, mely gyakran cataracta és phthisis bulbihoz vezet. A leprosus tuberkulumok helye a cornea sleralis széle, és a specificus csomók elterjednek a cornea felszínére. A cornea-conjunctivalis tuberkulumok sárgás-fehér színűek, gyakran vörös szín van hozzákeverődve, azon rész erezése által feltételezve mely körülveszi. Ezen helyen a cornea érzékenysége leszállóit érintésre, de a fájás érzése változatlan. Ezen csomók felhalmozott nyirksejtekből állanak, melyek lepra-bacillusokkal vannak tele. A peripherián a cornea lemezei közt és a conjunctiva szövetében igen sok pálczika van. Eleinte a leprosus csomó tömött, később elpuhúl és kifekélyesedik, a szem perforálódik és phthisikussá lesz. Ezen lefolyás ellen semmi sem segít, ellenben a norvég orvosok a lagophthalmus, és xerosis ellen a tarsoraphiát és a leprosus tuberculumok határán a keratotomiát tartják jónak (Cenralblatt für Augenheilk. 1880. jan. füzet.) Issekntz dr.

— Iridocyclitis leprodes. Hirschberg tnr.-tól. — Egy amerikai 2 év óta csomós leprában szenvedett és 8 hónap óta szemgyuladása is van. Az arczon, orrszárnyon és fülön sok csomó volt stb. A szemhéjak épek voltak. A jobb szemteke kissé vörös, a cornea felül a szélen elszürkült, de a sclerai határon nem volt csomó. A pupilla atropintól középtág. Szemfenék ép, v == 1/2. A bal szem erősen vörös, a cornea felső részén sclerotisáló homály, a sclera ép. Az irisben belül-felül a pupillaszélhez közel két egészen kis fehér csomó ült. Egy fehér kötőszövetszerű bőr fedte a pupilla felső felét. A cornea szurkált. A csarnok alján fehéres

— 7i —

lerakodás volt, mintha geny lett volna, de nem mozgékony. A lefolyásban lázas mozgalmak mellett a testen újabb csomók keletkeztek és a bal irisen az orri oldalon egy 2 mm. nagy fehér kiemelkedő terület keletkezett, mely 5 nap alatt egészen eltűnt. A 3-ik hónapban a szem erősen vörös, a csarnok azonban tiszta volt. A 6-ik hónapban a bal szem ép volt, de a jobb szem vörös és az iris alsó részén 7 mákszemnyi különálló fehér csomócska, 5 a papillaszél mellett, 2 a ciliaris szélen, és a csarnok alján fehéres lerakodás látszott. A 7-ik hónapban már 5 folt látszott, a csarnok alján a lerakodás megvolt, az izgalom mérsékelt. A 7-ik hónapban a csarnok alján több lazább lerakodás volt, de az irisben a csomók már nem voltak tisztán láthatók. A beteg szemét jól érezte. (Centralbl. f. Augenheilk. 1888. jan. füzet.)

Issekntz dr.

— Lipo-chondro-adenoma conjunctivae bulbi. Dr. Palkótól. — J. R. 14 éves fiúnak veleszületett daganata volt, mely a felső szemhéj és a szemteke közt nőtt ki és az utóbbi időben gyakran a conjunctiván gyuladást okozott.

A gyermeknél kisfokú blepharoptosis congenitalis volt. A hússzerű daganat a szemteke külső-felső felén és pedig a sclera és a conjunctiva közt, a cornea mintegy */3-t elfoglalva, ült. Kiterjedt a felső átmeneti redőig, hol végződött, és egy keskeny conjunctiva szalag által a szemhéjjal össze volt kötve. A daganat mandula nagyságú volt. Legszorosabban a corneán ült, ennek felső-külső harmadán. A daganat lágy volt, színe pedig fehéressárga, rózsásba játszó. Jaeger Nr. 2-t 1 lábról bírt olvasni. A papilla kicsi volt, az erek annak széleiből jöttek ki és a halántéki oldalon meglehetős staphyloma posticum volt. A daganat születéskor is ily nagy volt, azóta nem nőtt. A daganatot a szerző a sclera és corneáról laposan lefejtve, a környezetből kiszabadítva, eltávolította. Dr. Przewoski, vizsgálván a daganatot, a következőket találta: Az újképlet a metszlapon acinosus, szemcsés és első tekintetre 3-féle acinust mutat: 1. egyesek sárgák, zsírfényűek, 2. mások fehér, bágyadt, szemcsések, 3. vannak fehéres-kékek, félig átlátszók. Minden acinus több oldalú, tojás formájú vagy szabálytalan alakú, kölesszemtől egész mákszemnyi nagyságig. Górcsővel kitűnt, hogy a sárgás acinusok zsírszövetből állanak; a bágyadt fehérek mirigyes szerkezetűek, tehát hólyagcsák vannak kivezető csövekkel. A hólyagcsák hártyából állanak, cylinder- vagy köbalakú epithellel kibélelve, aljukon egy maggal és pratoplasmával kitöltve. A kivezető csöveket cylinderepithel béleli ki. Végre a 3-ik fajú acinusok porczszerű szövetből állanak, melyen az intercellularis képlet egyöntetű, üvegszerű és helyenként rostok vannak benne. Mindezen acinusokat kötőszövet köti össze, melyben vérerek is vannak. (Klinische Monatsbl. f. Augenheilk. 1888. jan. füzet.) Issekntz dr.

— 72 —

VEGYESEK.

— Pechdq enucleatio után egy előbb állandó epilepsiát látott megszűnni. Ugyanis egy 12 éves leány a jobb orbita vidékét vassal megütötte, mire látása romlott, később pedig teljesen megvakult. Ezután jobb fejfele fájni kezdett, mi szabálytalan időközökben ismétlődött. 26 éves korában epilepsiát kapott, mely két hónaponként jött meg, 4 év után bal szemén iritis serosa keletkezett, mely miatt a jobb szemet enucleálták. 1883-tól, midőn az enucleatiót végezték 1887. februáriusig nem volt epileptikus roham. Az enucleált szemben ablatio retinae volt.

— Boucheron cyclitis rheumatica vagy arthritica névvel jelöl egy tünetcsoportot, melyet fájó-nyomóérzés jellegez a ciliaris vidéken, és alkalmazkodási bénulással jár. Időnként vérzés is van az üvegtestben, és némi fénykerülés. Ugyanekkor egyéb testrészeken is vannak rheumás vagy arthritikus tünetek.

— Faravelli beteget említ, ki jobb szemén egy hónapig minden este 2 —3-szor phosphent észlelt, mely néhány perez után ép oly rövid ideig tartó ködszerű látással végződött. 3 hónapi kimaradás után ez nagyobb fokban jelentkezett, 5 perczig is tartott és naponta többször jött meg. A vénák teltek voltak, az artériák szűkek. A betegnek taenia soliumja volt, melynek elűzése után megjavult az állapot.

Budapest, 1888. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)