Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-05-20 / 3. szám
57 58 eredménye és pedig, mint Reuss1) hasonló esetekben vélte, ébrényi choroiditisé. Ma már elég nagy számú idevágó közleménynyel találkozunk az irodalomban, de ezeknek nagy része art. hyaloidea persist.--ről szól, míg a most közlötthöz hasonló esetek elég gyérek, sőt teljesen hasonlót a rendelkezésemre álló művekben nem is találtam. Úgy hiszem fölösleges előbbi esetekkel foglalkoznunk, azok több újabb műben kimerítőn tárgyalva vannak; azonban érdekes lesz a kezeimhez jutott néhány látható canalis Cloqueti esetének ismertetése, részben összehasonlításúl, részben mivel ez esetek legújabb keletűek és összefoglalva még nem lettek ismertetve. Reuss1) egy czikksorozatban 7 idevágó esetet közöl, melyek közül kettőt canalis Cloqueti persistens-nCk tart. E két eset jóval kisebb mérvű rendellenességet képez az általunk közlöttnél, ugyanis az egyiknél A. R. 15 éves egyén jobb szemében egy a papillától eredő és a lencsével össze nem függő, áttetsző henger látszik az üvegtestben; a henger lumenében egy szürkés-kékes tömöttebb fonal fekszik; utóbbi volna az obliterált ütér, a henger pedig a látható Cloquet-féle csatorna. A második eset a 28 éves L. G. bal szemében észleltetett, hol a papilla helyén egy stalactit alakú csap nyúlik mellfelé az üvegtestbe ; a retinalis edények egy része felterjed a csapra, de elfedetvén, nem követhetők végig. A csap csúcsától igen finom áttetsző sugarak indúlnak mellfelé kúpszerűleg kiszélesedve. Ezen nehezen látható sugarakban véli Reuss a Cloquet-féle csatorna mellső, átalakúlt részét feltalálhatni, míg a tömöttebb szövetből álló csap annak hátsó részét képviseli. Reuss rövid bíráló áttekintéssel zárja be közlött eseteit, midőn a fontosabb addig ismeretes esetekről megemlékezve a rendellenességek magyarázatában Eversbuschhoz* 2 *) csatlakozik, ki szép művében az üvegtestről először igyekezett világot vetni a szóban forgó kérdésre. Lucien Picqué8) a szem fejlődési rendellenességeiről és veleszületett bántalmairól írt művében szintén említ több idevágó esetet, melyek részben már egyebütt is lettek ismertetve. Ezek közül csak a Bayer és Debierre esetét említjük. Előbbi Hasner kórodáján T. Mária 18 éves leány jobb szemében talált vért tartalmazó art. hyaloiden persistenst, és ez körül volt véve egy áttetsző cső által, melynek úgy mellső, mint hátsó vége tölcsérszerűen kiszélesedő. E cső nyilvánvalólag canalis Cloqueti persistens, azonban inkább ébrényi alakjában maradt fenn. A másik eset Debierre által a párisi ophthalm. congressuson lett bemutatva és Picqué közli először. Sokban hasonlít esetünkhöz. Egy 7 éves kis leány jobb s&emében gúla alakú erősen fényvisszaverő test fekszik az üvegtestben, alapjával a papillához támaszkodva s azt jórészt eltakarva. A gúla csúcsa mellfelé tekint és szürkés fonalba menve át a lencse hátsó lapján tapad, a tapadás helyén egy háromszögű fehéres foltot képez. Az egész képlet minden szemmozgásnál könynyen libeg. Abban külömbözik esetünktől, hogy a gúla csúcsa néz mellfelé, és hogy, noha összefügg a lencsével, mégis annyira mozgékony. A mozgékonyság valószínűleg jórészt az üvegtest elfolyósodásának következménye. Megemlítjük még a Magnus4) által múlt évben közölt esetet, hol a 49 éves M. K. jobb szemében egy a papilla belső részén (fordított kép) ampullaszerű tágulattal kezdődő, mellfelé megkeskenyedő kékes-szürke test látható, mely gombszerűen végződik. Ezen gombtól három áttetsző fonál ered, melyek a lencsével nem függenek össze. Azonkívül a retinán egy felfelé domborún futó keskeny élénk fehér csík látszik, melyből hasonló vékonyabb csík is ered, úgy hogy az egész obliterált retinalis edény benyomását teszi. A papillához való viszonya nem volt megállapítható, mivel az előbb leírt ampulla épen ezen részét fedte el. Magnus látható canalis Cloqueii-r\ak tartja az esetet. Ezekből látható, hogy különös változatos képet nyújtó esetünknek nem közöltetett még teljes mása. Az elváltozások pontos megfejtése, részben szövettani, részben fejlődéstani vizsgálatok alapján még a jövő feladatát képezi. Budapest, 1888. márczius 14-ikén. 4) Reuss. Wiener Med. Presse. 1886. 2) Eversbusck. Mittheil. a. d. Kgl. U. Augklk. zu München. I. k. 1882. s) Lucien Picqué. Anomalies de developpm. et malad, congenit. du globe de l’oeil. Paris 1886. 4) Zehender. Kiin. Monatsbl. für Augenheilk. XXV. évf. 1887. május. A látóideg megbetegedéseinek néhány ritkább esete. Issekütz László dr.-tól. (Vége.) 2. K. B., erdészethallgató, 21 éves, 1887. márczius 23-ikán jelentkezett az egyetemi szemkórházban, előadván, hogy jobb szemének látásában zavart vesz észre. Positive állíthatja, hogy 1886. november havában még jól látott, mert czélbalövésnél és mérésre szolgáló eszközökön levő finom scálák leolvasásánál, melynél a bal szemet becsukva csakis a jobb szemet használta, igen tisztán látott. Jelenleg sem romlott látása tetemesen, látja most is a finom dolgokat, az eszközök finom beosztású scáláját, de nem tisztán, hanem mintha azokat finom hálón át nézné. Baja észrevétlenül kezdődött, szembaja addig sohasem volt, fejfájásai sem voltak. Egyébként is mindig egészséges vala. Venerikus bajban sohasem szenvedett. Anyja él és egészséges, atyja typhusban halt el, három élő egészséges testvére van, egy 1 ‘/2 éves korában halt meg, de a halál okát ő nem tudja megmondani. A beteg egészséges kinézésű, szabályosan fejlett. A szemek külsőleg épek, mozgásuk rendes, a tensio normalis. A pupillák rendesek, egyenlők, fény és árnyékra igen élénken reagálnak, jó a consensualis pupillamozgás is, valamint convergáláskor is jól szűkülnek. A beteg jobb szemével rendes munkatávolból a Snellen I. is képes jól olvasni, ámbár e mellett ködös látásról panaszkodik és hamar kifárad, de már az V. —s nyomtatást huzamosan tudja olvasni. Subjectiv fénytünetek vagy fájások nincsenek. A v=5'5, közelpont rendes, fényérzés (Förster photométer), színérzés normalis, ebben a rendestől legkisebb eltérés sincsen. A jobb szem törőközegei tiszták. A papillának csak külső fele látszott némileg, de az egész papilla erősen duzzadt, kanyargó vénái teltek, a papilla belső felét nagy fehér tömeg takarta, mely a papillán túl mintegy másfél papillányira terjedve elmosódik, kissé sugaros végződéssel, hasonlókép fölfelé is elhúzódik, az ereket a fehér tömeg legnagyobbrészt takarta, csak néhol haladtak az erek fölötte, illetve mintegy beleágyazva. A papilla alsó belső szélétől mintegy egy papillányi terjedelemben és fél papillányi szélességben alá és befelé, tehát a nasalis oldal felé az említett foltoknál tömörebb és mélyebbre terjedő kinézésű folt van, melynek határai sehol sem élesek, hanem elmosódva mennek át a környező retinába. Ezen hely színre nézve is elüt a többitől, a mennyiben az előbbiek fehéres színéhez itt észrevehetőleg sárgás szín van keveredve. Az egész folt sűrűbb, tömöttebb összeállásúnak néz ki, mint a többi laza foltok, de mindnyáján mintegy a retinára felhalmozva látszanak lenni. A macula lutea vidéke és maga a macula lutea ép. A szemfenék peripheriás részein a choroideában néhány kis sárgás pety látható. Az egész retina mérsékelten borús. A fehér látótér minden irányban kifogástalan volt, csakis felül és kívül volt egy teljesen vak folt és pedig úgy, hogy az beterjedt a centrumhoz 10 fokig és innen kifelé szélesedett ki egy vastag csík alakjában. A beteg 30 bedörzsölést végzett szürke kenőcscsel, mely idő alatt a szemfenéki változások elég gyorsan tűntek el, kivéve a papilla belső alsó része alatt leírt foltot. Ezen folt csak széli részeiben tisztúlt, tehát maga a folt keskenyebb lett, színe sárgás szürkévé vált, míg a többi foltok folyton vékonyodtak, majd áttetszőkké lettek, úgy hogy az erek áttűntek, majd végre megszakadozva teljesen eltűntek. A papilla ugyanezen mértékben kezdett lohadni, erősen vörös színét a rendes szín váltotta fel. 30 bedörzsölés után is a v = 5/5 volt, a subjectiv tünetek legnagyobb része elmúlt, és a finom betűket is már huzamosabban tudta olvasni. A látótérben csak annyiban volt változás, hogy a kívüliéiül észlelt vak hely kisebbedett, keskenyebbé vált. A beteget jodkali belső adagolásával és szoros szemdieta tanácsával bocsátottuk el. A beteg elbocsátása óta többször praesentálta magát, midőn a látótérbeli vak folt egy ideig kisebbedést mutatott, de az utolsó 4 hónapi időközben megejtett vizsgálatnál teljesen változatlannak tűnt ki. A jodkali szedésére a retina borússága is eltűnt, a papilla normális lett, csakis a vak foltot adó retinális hely tartotta meg fent leírtt kinézését. A beteg már régebben munkál