Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-01-29 / 1. szám
• V 4 — 5 — más részét a másik szem elől elfedi, ő a legcsekélyebb habozás nélkül folyékonyan tovább olvas, épen azért, mert a két szem közösen néz és így egyik a másiknak a látótérben előforduló hézagait pótolni képes. A binoculáris látásnak tudományos vizsgálatában főszerepet játszanak: a Hering-féle esési próba és a stereoskópos kísérletek. Mindkettőnél ezen beteg a legszigorúbb követeléseknek megfelel. A stereoskópos kísérletekről meg kell jegyeznem, hogy a közönséges stereoskópos fényképekkel nem elégedtem meg. Jól kiszámított lineáris rajzokat készítettem, minden perspektivás elrendezés, árnyékvetés, rövidülés nélkül, mint a melyek már a félszeműre is hatnak, tehát oly rajzokat, melyek csupán a rendes kétszemi látással megáldott emberre vannak stereoskópos hatással. Hogy tévedést kikerüljek, mely abban állhatna, hogy betegem rendszeres rajzoknál binoculáris egyesítés nélkül is (pusztán talán képzelő tehetségének segítségével) helyesen projiciálna, rendellenes rajzokat is szerkesztettem, a melyekben a binoculáris egyesülés hatása ellentétben van az egyes rajzoknak alapjáúl szolgáló perspektívával: pl. tornáczot, melynél a gerendázat kisebbedése mélyedést fejez ki, míg a két rajznak binoculáris egyesítéséből az a benyomás támad, hogy ellenkezőleg a kisebb igák mind előbbre vannak; rajzoltam továbbá egy szobának kettős lineáris képét, melynek mindegyikén külön a lineáris szerkezet helyes perspektívát mutat, de binoculáris egyesítésnél minden felbomlik : a hátsó fal elől van és a berendezés, ablak, pad, asztal, kályha, sehová tartozva, a levegőben függ. Végre még három rajzot használtam, mely stereoskópban a két látótérnek versenyét indítja meg: kettő az úgynevezett fénykisérlet elvén alapszik, a harmadikon a két egyesítendő rajz nem egyesíthető részleteket tartalmaz. Kétséget nem szenved, hogy mindezekben elégséges eszköz volt nyújtva a betegnek kifogástalan binoculáris látásáról meggyőződhetni. Hogy a szemeknek ily nagy fokban korlátolt mozgató képessége mellett mégis oly finoman coordinált izomműködés és izomérzet van, mely a látósphaerával stereoskópos felfogásra alkalmas benyomásokat közvetíteni enged, azt szintén hajlandó volnék oly ténynek tekinteni, mely mégis valószínűvé teszi, hogy a szembénulás ez esetben nem szerzett, hanem veleszületett állapot. A szivárványhártya önkéntes vérzései. Közli Csapodi István dr. egyetemi szemkórházi tanársegéd. Az egyetemi szemkórház részéről Imre József dr. tanársegéd a »Szemészet« 1877. évfolyamában a műtétek után keletkező csarnokbeli vérzéssel foglalkozott. A közleményében kifejtett felfogást megtámadó Broca (Archives d’ophthalm. 1883) ellenében ugyancsak Imre dr. a »Szemészet« 1884. évfolyamában bizonyítá fölfogása helyességét. Imre dr. közleményének megjelenése óta bőven volt alkalmunk meggyőződni a kórházunkban ma is uralkodó nézet helyességéről. Ma is úgy tekintjük a nehezen felszívódó hyphaemákat, hogy hátráltatják a gyógyulást, mert gyuladásos izgalmat tartanak fönn. Azért a vérnek kieresztését igen hasznos beavatkozásnak tartjuk a gyógyulás siettetése szempontjából. A vérzések keletkezésének okára nézve ma sem fogadhatjuk el Broca nézetét, hogy a csarnokbeli vérzések mindig iritisből származnának. Sőt éppen az ilyen eredésünek tekinthető vérzések ritka volta indított arra, hogy ilyen két esetet is fölvegyek a czikkem tárgyát tevő esetek közé. Tapasztalataink szerint a csarnokbeli vér, ha nem a műtétből maradt vissza, leggyakrabban iritis mutatkozása nélkül a betegek vigyázatlansága következtében áll elő. A viszkető szem megdörgölését, a takaró vagy párna csúcsának a szembe lökését, ököllel való megütést, hirtelen fölülést, a szemre ráfekvést a betegek elég gyakran maguk is megvallják, de még ha tagadják vagy nem emlékeznek is rá, a beforradó félben levő sebnek megnyílása, a kötőhártyai szegélynek vérrel aláfutása, a vérzésnek rétegesen a sebből leszálló alakja eléggé fölvilágosítanak, hogy a vérzés traumás eredésű. Némelykor ismételt sebrepedés is előfordúlt. Igaz, nem minden vérzést származtathatunk a szarúhártya-széli seb megrepedéséből, kivált, ha nem Graefe-féle hályog-kivevéssel, hanem iridectomiával volt dolgunk. A seb megrepedése nélkül is láttunk vérzéseket, habár ilyenkor is elég gyakran közre hatott a vérzés keletkezésére a beteg vigyázatlan magatartása, csakhogy a vérzés nem a megrepedő sebből, hanem a megvágott s a műtét óta bizonyos fokban bővebb vérű állapotban levő szivárványhártyából származott. De ha meg is engedünk ilyen a vérzésre hajlandósító bővérűséget, Broca nézetét annál kevésbbé fogadhatjuk el, mert a vérzést megelőző izgalom nem állott arányban a vérzés nagyságával s a vérzés föltisztulása vagy a fölszívódásra kevésbbé hajlandó vérnek kieresztése után a szem meg szokott nyugodni, a nélkül hogy a vérzéstől fönntartott izgalmon kívül a Broca szerint a vérzést előidéző iritis szembeötlően kifejlődött volna. Egyébaránt nem szándékozom itt a műtétek után támadó vérzésekkel bővebben foglalkozni. Csak annyiban kellett reájuk is rátérnem, a mennyiben szivárványhártya nem sériiléses eredésű vérzéseinek kivételes voltával szemben Broca nézetét a mi tapasztalataink alapján kétségbe kellett vonnom. A műtét után előfordúlt önkéntes vérzések közül főleg két eset kötötte le érdeklődésemet. 1. Á. Etelka 24 éves, hajadon, tisztviselő lyánya 1887. évi szeptember 26-tól deczember 17-ig tartózkodott az egyetemi szemkórházban. Jobb szemén kis korában kiállott gyuladás következményekép szarúhártya-közepi hegedés volt s a lencse tokján közepi fehér vastagodás, látása 1 D. hypermetropia javításánál 5/7u. Bal szeme igen nagy fokban myopiás, mintegy 6/2n látású, lencséje hátulsó kérge küllősen szürkült, az üvegtestében némi homályok vannak, az iris rezeg. Mindkét szemén iridectomia történt. Műtét közben a bal szemből híg üvegtest szivárgott, a jobból pedig hólyagszerűen buggyant elő az üvegtest, úgy hogy le kellett ollóval csapni. A szemek az első napokban békések voltak, a műtét után maradt vérzés fogyni kezdett. Harmadnapra azonban a bal szem megvörösödött, a szemtekei kötőhártya vizenyőssé vált s s friss vér töltötte meg a csarnokot. A szem feszes tapintatúvá vált s a beteg nagy szemfájásról panaszkodott. Pilocarpint csöpögtettünk a szembe naponta többször s nyolcz nappal később a vért punctióval kieresztettük. A vérzés nem ismétlődött, de a szem még majdnem két hónapig izgatott maradt s annyira fájt, hogy antipyrin porokkal kellet fájását csillapítanunk. Érintésre a ciliáris táj igen érzékeny volt s az iridectomia sebének záródása késett. Az iris az egész idő alatt duzzadt, színehagyott volt. Tehát az uveitis-ban szenvedő bal szem, bár rajta a műtét simább lefolyású volt, nem tűrte olyan könnyen a műtéti beavatkozást. Iridocyclitis fejlődött rajta, mely bő vérzéssel járt. 2. H. Györgyné 65 éves özvegy tanítóné, töpörödött öreg asszony, 1885. évi márczius 16-től április 27 Íg tartózkodott az egyetemi szemkórházban. Mindkét szemében sárgállós szürke hályog volt s előbb a bal, majd tizenegy nappal utóbb a jobb szemén is Graefe-féle hályog-kivevést végeztünk. A jobb szemen a műtét után ötödnapra, úgy látszik, sebrepedés történt, a seb megnyílt s a csarnok félig megtelt friss vérrel, még aznap a 16 napja operált bal szem csarnoka is megtelt vérrel, bár sebrepedésről nem lehetett szó. Bórvizes borogatás és atropin alkalmazása mellett a vér kezdett fogyni. De 9 nappal utóbb a bal szem csarnoka újra megtelt vérrel, mely a következő napokban fogyott ugyan, de néhány milliméternyi rétegben makacsul megmaradt, azért az utóbbi vérzés után 10 nappal mindkét szemből szúrással eresztettük ki a vért. Kisebb új vérzés volt ezután harmad- és hetednapra ismét a bal szemben. Elbocsátáskor, 40 nappal az első műtét után a jobb szem megnyugodott volt, de a bal szem még mindig belövelt volt, a szivárványhártya fakó, elmosódott szálazatú volt s a csarnok alsó negyedét vér töltötte ki. Június 5-ikén újra kórházba vettük. Ekkor a jobb szem békés volt, bár látása kevesebb volt, mint a kevés utóhályogból várni lehetett volna. A bal szem csarnoka alsó negyedét barna vér töltötte ki, a colobomát sárgás izzadmányhártya zárta el, melyben csak a külső oldalon látszott kis rés. A vér kieresztése után iridotomia duplex-ot végeztünk. Ezt a műtétet a szem nagyobb izgalom nélkül állotta ki, de a nem éppen nagy vérzés még két hét múltán sem szívódott föl. A beteg haza kívánkozott, otthon a szem gyuladásos állapota hosszú időre elhúzódott s a mint értesültem, a folyton szeme állapotán töprengő öreg asszony üldözési mánia miatt az elmebajosok megfigyelő osztályára került. — 6 — r
