Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-04-01 / 2. szám

beszáll és a nyomás alúl felszabadúlt edény megreped. Előjöhet ez minden sclerai sebzésnél.

Eseteink, de különösen az utolsó még azért is érdekes, mert minden antisepticus orvoslás nélkül gyorsan per primam gyógyúlt. Nem használtunk sublimatot, jodoformot, carbolsavat stb. stb. Különben klinikánkon mindig elv volt óvakodni azon modern betegségtől, a melyet a szemgyógyításnál antisepticus orvoslásnak neveznek. Mi nem csinálunk eprouvettában pathologiát, hogy hires therapiát fedezzünk fel. Mi mindenféle antisepticus orvoslást ajánlottak már ?! kezdve a gyönge acidum boricum, salicylicumtól egész a sublimatig: mindegyikkel kitűnő eredményt értek el! Meg vagyok arról győződve, hogy sok szemorvos az általa ajánlott antisepticus orvoslási módot nagyon unja már, de nem szabadúlhat tőle. A mi klinikánk egy éven át alig fogyaszt néhány gramm carbolsavat és jodoformot. Mi is megkisérlettük a sublimatot enucleatiók után használni a sebzett felszín tisztogatására s rosszabb eredményt kaptunk mint a régi és kimondott eljárásunkkal, a kifogástalan tisztasággal. A mi klinikánkon, mielőtt a beteg a kórszobába jönne, szappant és kefét kap a kezébe, megfürösztjük, minden piszkot róla lemosatunk, tiszta ruhát és tiszta ágyat kap, s genyedést alig látunk. Eredményeink minden tekintetben legalább is olyan jók, mint a külföld bármelyik klinikáján, a hol a legnagyobb és legcomplicáltabb antisepsissei dolgoznak. Különben e tárgyról szándékozom még alkalmilag bővebben értekezni.

Esetünkben még nagyon érdekes a retina magatartása is. A retina leválása három napi fennállás után nyom nélkül eltűnt. A leválás képződése mindenesetre, összefüggött az operálás, illetőleg a sebkészítéssel. A retinát leválaszthatta, vagy a chorioideából kijövő savós folyadék, vagy valami módon az üvegtest került a retina alá, vagy a retina (mely a bulbus belsejét kibéleli, melyet a corpus vitreum mintegy kifeszítve tart és a chorioideához odanyom) a meglehetős nagy seb készítésénél a feszülés alúl felszabadúlt és mint ruganyos hártya redőkbe zsugorodott, és mi ezt mint tényleg alapjáról levált retinát láttuk. A leválás későbbi hirtelen eltűnését is többféleképen magyarázhatjuk. Ha savó vagy üvegtest volt az, a mi a retinát leválasztotta, felszívódhatott gyorsan, csakhogy oly sok folyadék, a mely az egész retinát leválasztja ily rövid idő alatt még sem egykönnyen szívódhatott fel. így más nem igen gondolható, mint hogy a folyadék valamely nyíláson, a mely a seb szomszédságában volt, kifolyt és a retina azután eredeti helyére visszafeküdt. De ez ellen meg az szól, hogy a szem tensiója mindig normális volt. Lehet, hogy a mint a szem sebje összenőtt és a heg a sebszéleket jól összetartotta, a nedvek keringése ismét a rendes útra tért, ez által pedig a retina ismét kifeszűlt, mint volt az operálás előtt.

4. eset. Két cysticercus volt a bulbaris conjunctiva alatt egy középkorú izr. asszony bal szemén. A két hólyag a haránt déllő magasságában, a cornea széltől mintegy 10 milliméterre, egymás mellett volt. A nagyobbik borsó- a kisebbik kendermagnagyságú volt. A hólyagok fölött a conjunctivát felhasítottam, mire a két hólyag úgyszólván magától távolodott el.

A használt és a szöveg között nem említett irodalmi munkák.

1. Jany. Ueber Einwanderung des Cysticercus cellulosae ins menschliche Auge. Breslauer ärztliche Zeitschrift. 1882. 23. sz.

2. Burchard. Zur Abwehr gegen Herrn Professor Cohn, Breslau 1882.

3. Cohn H. Entgegnung auf die zur Abwehr gegen mich gerichtete Brochüre des Herrn Burchard. Breslau 1882.

4. Cohn H. Kurze Antwort auf die Brochüre des Herrn Jany über Einwanderung d. Cysticercus stb. Breslau 1882.

5. Gescheidt. Die Entozoen des Auges. Zeitschrift f. Ophth. v. Ammon III. k. 404. 1.

6. Graefe. Archiv f. Ophth. I. 1. 4C9., 462. 1. — XII. 2. 190. 1. — IX. 2. 84. 1.

7. Cohn H. Centralblatt f. p. Augenh. 1878. 145. 1.

8. Cohn H. Breslauer ärztliche Zeitschrift. 1881. 23. és 24. szám.

9. Hahn. Bericht der Berliner med. Gesellschaft. 1869. és 1871.

10. Hosch. Die Parasiten-Theorie in der Ophthalmopologie. Correspondenzblatt f. Schweizer Aerzte.

— 39 —

— 40 —

11. Germeimann. Beiträge zur Operation v. cysticercus im Auge. Inany. Diss. Göttingen 1886.

12. Duyse. Annál d’Oculistique. T. XCIII. 260. 1.

13. Becker O. Mauthner, Lehrbuch der Ophthalmoskopie. 1868. 463. 1.

14. Wecker. Handbuch v. Graefe-Sämisch. IV. 711. 1.

A heidelbergi szemész-társaság 1887. évi gyűlésének tárgyalásai.

Sattler bővebben foglalkozik a musculus ciliaris szöveti szerkezetével ; állítja, hogy a délkörös, sugaras és körkörös izomkötegeken kívül állandóan van még egy rövid izomköteg is —-a madarak Crampton-féle izma — mely a cornea szélétől ered, a sclera elülső részére tapadva. Az egyes kötegek működését magyarázva, kifejezi azon véleményét, hogy a kötegek együttesen egyértelmileg, nem pedig ellentétesen működnek, mint azt különösen Emmert állította. A délköri rostok nem vongálják az érhártyát, mint azt régebben hitték, mert a suprachorioidea laza, könnyen eltolható külső lemezeiben végződnek. A musc. ciliaris legfontosabb része, a körkörös rostok kötege, az állatoknál hiányzik. Az állatok azonban mégis kitűnő alkalmazkodással bírnak, mint ezt a szerző élő állatokon végzett kísérletei is bizonyítják, melyekből az is kitűnt, hogy alkalmazkodáskor a belszemnyomás nő (a manometerben 2—4 mm.-rel). Kifejti továbbá, hogy a belszemnyomás növekedése maga után von oly változásokat, melyek a nyomás kiegyenlítését czélozzák; nevezetesen a délköri rostok összehúzodva megfeszítik a Schlemm-csatorna hátsó falát, valamint a supra-chorioidea laza lemezeit, mi által részben a csatorna üre, részben pedig a supra-chorioidea nyirkürei tágulnak, a vér és nyirk könnyű elfolyása lehetővé válik. Megczáfolja Schneller azon állítását, hogy a binocularis nézés alkalmával a belső alkalmazkodáshoz külső alkalmazkodás is (a szemteke meghosszabbodása által) járúl.

Mans látóidegsorvadással járó rendellenes koponyaalakulásról szól. O főleg a koponya azon rendellenes alakulásával foglalkozik, melynél a koponya magassági átmérője sokkal nagyobb mint a többi átmérők. Három esetet ad elő; mindegyiknél volt a gyermekkorban csekély fokú látás, melyből kettőnél később is maradt némi látás, egy megvakúlt. A szemtükri lelet mind a három esetben kifejezett periferikus eredetű látóidegsorvadást mutatott. Két esetben feltűnő volt a szemek kidülledése, a mit Manz az orbiták lelapult voltából magyaráz. A fej mind három esetben magas, a vízszintes átmérőkben keskeny, az occiput igen fejletlen volt. Két esetben a sutura sagittalis helyén léczszerű kiemelkedés volt. Az arcz csak egy esetben mutatott asymmetriát. Manz keresve az összefüggést a látóidegsorvadás és a koponya ezen rendellenes alakulása között, azon meggyőződésre jutott, hogy a látóidegsorvadás egy látó-ideglobnak következménye, mely ismét a koponya rendellenes fejlődésének a következménye. Ezt bizonyítja egy esete is. Egy 40 éves erdész jobb szemén teljesen vak volt, bal szemén a látás romlani kezdett. A vizsgálat a jobb szemen teljes látóidegsorvadást, a bal szemen neuritist derített ki. Néhány hét múlva a bal szem látása helyreállott. Feltűnő volt azonban, hogy a jobb koponyatető sokkal erősebben domborodik ki, mint a bal. Két évvel ezután az egyén meghalt. A sectiónál a jobb tető- és homlokcsont belfelületén nagy sarcomát találtak. A koponya alapján a physiologicus kiemelkedések szerfölött vastagúltak és kiemelkedők voltak. A jobb orbita lelapúlt, a bal kiemelkedő volt. Lobos tünetek teljesen hiányoztak.

Az előadó nézete, hogy itt egy az újképlettel össze nem függő már régen lefolyt ostitissel volna dolgunk, mely meningitist, majd neuritist és így a látóideg sorvadását okozta. Ily esetekben tehát a korai csontmegbetegedés okozná a látóideg lobját, mely — különösen a foramen opticum szűkületénél — sorvadásba megy át. Végül egy ember esetét említi, kinél magas koponyaalakulás mellett vörös és zöld színtévesztés van jelen. Talán összefügg e két tünet egymással.

Hippel a cornea transplantatiójáról szól. Ő csakis szabad irissel biró szemeken operál. Módszere ez: trepannal 4 mm. átmérőjű darabot a cornea közepi hegéből úgy vesz ki, hogy a Descemet-hártyát esetleg a cornea hátsó rétegeivel ott hagyja.