Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-01-30 / 1. szám
19 20 tapadása módjával Ha az izom egészen haránt irányú, harántúl elnyúlt a látóidegfö. Fontos az is, milyen a látóidegnek a szemtekével való összefüggése, mennél lazább az összefüggés, annál könnyebben vongálódik a szem mozgásaikor. E tekintetben kétféle typust lehet megkülönböztetni, a látóideg hüvelye vagy olyan vastag mint az inhártya vagy jóval vékonyabb s a tapadása helyén levő hézagok igen nagyok. Olyan esetekben, mikor vongálást lehetett észrevenni, az ideghüvely mindig vékonyabb volt, mint mikor nem láttak vongálást. Myopiás szerek bonczolata megerősítette, a mit rendes alkotású szemeken találtak. Élő myopiások szarúhártyájának vizsgálata azt deríti ki, hogy ha a myopia kis fokú, a rendesnél nagyobb a görbületi radiusa, ha nagy fokú, kisebb. A szerzett myopia foka attól függ, milyen a szarúhártya görbülése. Minthogy a közellátóság a föntebbiek szerint a szem növekedésének föltételeitől függ, nem lehet a közellátóságot betegségnek tartani. A nagy fokban közellátó szemek csakugyan beteg szemek, de nem azért betegek, mert myopiások, hanem azért oly nagy fokban myopiások, mert beteg szemek, betegségük, a hydrophthalmia, mely a szem megnyúlásában, iridochorioiditisben, a látóideg hüvelye üregének tágulásában nyilvánul. Stilling kétségbe vonja azt is, hogy a myopia a mi századunk szertelen művelődésének következménye. Régi írók művei bizonyítják, hogy a rómaiak között mily gyakori volt a közellátóság, főleg a rabszolgák között, kikre nézve intézkedés is volt szükséges. A középkorban külön sisakot készítettek a közellátóknak, szűk rés volt a szem előtt a sisak rostélyában. Ugyancsak a középkorban a párbaj-szabályokban benne volt, hogy myopiások nem tartoznak dsidával megverekedni, mert nem látnak olyan messzire, a milyen hosszú a dsida. Nem kell tehát kétségbe esni az úgynevezett iskolai myopia miatt, mindig volt myopia s még sem tartóztatta föl a világot haladásában. Knits. A közellátóság mibenléte és orvoslása. Knies azt ajánlja, hogy az emmetropiától eltérő fénytörést positiv és negativ fénytörés névvel jelöljük s a myopia elnevezést a szem megnyúlását okozó betegség megjelölésére szorítsuk. A gyermek szemének növekedése nagyobb a hosszanti tengely irányában, azért többékevésbbé a növekedés mindig a fénytörés erősbödésével jár. Meglehetős nagy fokban positiv fénytörés állhat elő, a nélkül, hogy a szemben kóros változást lehetne találni (M. 6 o, sőt egy esetben M. ico D.). A myopiás folyamat mindenféle fénytörésű szemben kifejlődhetik, hypermetropiás szemekben is. Az ideghártya elveszti csillogását, az idegfő megvörösödik, a környező ideghártya elzavarodik, néha neuritis fejlődik (myopia imminens), e mellett a beteg vértolulást, nyomást érez. A myopiás folyamat a szemfenék diffus érhártya-gyuladása, az ideghártya és idegfő változásai másodrendűek. Kór-okul az esetek legnagyobb részében a serdülés korában kifejtett szemerőltetést lehet tekinteni. Azonban nem az alkalmazkodás vagy az összetérítés vagy a látóideg rövid volta idézi elő a myopiás folyamatot, hanem az érhártyának munkálkodással járó vérmessége a valódi ok. A szertelen sok tápláló anyag, melyet a serdülés előtt a szem növekedése emésztett föl, a fejlődés megállapodásakor myopiás folyamatot kelt. Az öröklékenység mellékes. Orvoslásul az atropinozás helyett eserin becsöppentéseket ajánl, hogy a szélesebbé való irisben több vér férjen el s így elvonódjék a hátsó részektől. Van Genderen Slort az ideghártya elemeinek viliágosság okozta változásáról értekezik s kiegészítve Angelucci. vizsgálatait, az övéinek eredményét abban foglalja össze, hogy a csapok külső tagja változatlan marad, ellenben a belső tag protoplasmája sötétben megnyúlik, világosságban megrövidül. Exner. Egyenetlen fénytörésül hengerek. Bogarak összetett szemének vizsgálatából az derűi ki, hogy az egyes szarúhártya-hengereknek a görbe határlapok lemetszése után is marad fénygyűjtő képességük. Ez csak úgy magyarázható, hogy a hengerkék fénytörése az optikai tengelyük mentén legerősebb. Gelatinából lehet olyan hengereket készíteni, melyeknek vízben duzzasztással csökkentjük vagy kiszárítással növeljük a széli részeik fénytörését, a határlapokat üveggel védjük. Első esetben a henger convex, utóbbi esetben concav lencse módjára törte a fényt. Concav hatású hengereket üvegből is lehet készíteni hirtelen lehűtéssel. A gyűjtő távol fordított arányban áll a henger hosszával. — Helmholtz hozzászólva, azt jegyzi meg, hogy Exner kísérletei igazolják, hogy a fény nem sugarakban halad, hanem hullámok alakjában ; különben az optikai tengelylyel párvonalas sugaraknak töretlenül kellene áthaladniok. Hippel. A szaruhártya átültetése Hippelnek sikerült leucomás szemen, melynek szaruhártyája rétegeit lékelővel körülvágva egész a Descemet-hártyáig kifejtette, azután nyúl szeme szarúhártyájának egész vastagságából lékelt szarúhártyát ültetett rá, mely oda forrott. A látás S,/SJ0. Ez az eljárás természetesen csak akkor sikerülhet, ha az iris nem nőtt bele a leucomába. Samelsohn sérülések fertőtlenítésére vonatkozólag közöl eseteket, melyek az ő eljárását igazolják. A sérülés helyén vájt lapoczkával hatol be s vele sublimát-oldatot juttat a sebbe. Egyúttal előadja, hogy a mikor hypopyon miatt a csarnokát fertőtlenítette, az irisről izzadmány-hártya vált le, melyet iris-croupnak tart. Weiss a már Laqueur-től vallott nézetet erősíti meg, hogy t. i. myopiások szemhuny őritásáb an a szemrés szűkítése kevésbbé fontos, mint inkább a szarúhártya ellapulása. A szarúhártya görbületi sugarának meghosszabbodását ophthalmometerrel meg is mérte, ez a hosszabbodás a fénytörésnek 4 25—675 D.-val csökkenését tüntette elő. Donders. Színkülönbség okozta stereoskopia. Festményeken a fejünk mozgatásakor észrevehető látszólagos mozgás abból a csalódásból származik, hogy a látszólagos mélységbeli különbség azt idézi elő, hogy hiányozván a parallaxisos eltolódás, ellenkező irányú mozgást képzelünk a látszólag különböző távolságban levő tárgyakon. De másrészt hatása van erre a különböző színeknek is. Donders előbb arra gondolt, hogy pl. a sárga színre erősebben alkalmazkodik szemünk mint a kékre s ez kelti azt a csalódást, mintha a sárga kiemelkednék. Azonban Einthoven, kit a kérdés tanulmányozásával megbizott, azt derítette ki, hogy a színek stereoskopiája csak két szemmel nézéskor áll elő. Oka pedig az, hogy az emberi szem nem szimmetriás, vagyis a nézés vonala nem a pupilla közepén áthaladva éri a foveát, hanem a pupillának vagy a halántéki vagy a testközepi felébe tér el. Ennélfogva, ha pl. vörös színű vonalra nézünk, a kék vonal képe a két szemben nem esik szimmetriás helyekre, hanem vagy az orr felé tér el s ekkor messzebbnek tetszik, vagy a halánték felé s közelebbnek mutatkozik. Ulrich pangásos idegfőgyuladás eseteinek bonczolatából arra a következtetésre jutott, hogy a talált oedema az agyvelővizenyősségnek a látóidegre való folytatódása, a vénák teltségét a vizenyős szövetnek nyomása idézi elő, az ideghüvely hydropsa is másodlagos. Csapodi dr. SZEMELVÉNYEK. — A színérzés vizsgálatának diagnosticus értékesítése. Er. L. Wolffbergtol Berlinben. — A szerző az egyes színek észrevevése végső határából igyekezik következtetést vonni a látóerő, sőt még nagyobban a netán mutatkozó rossz látás okának meghatározására is. Eljárásában abból indúl ki, hogy pl. egy bizonyos nagyságú vörös vagy kék koczkát egy rendesen látó, normális világításnál, csakis egy bizonyos határig távolít a szemtől, képes mint olyan színűt felismerni. Ha a vizsgálandó látása nem normalis, ezen határ kisebbedni fog, mi a visussal némi viszonyban van. Objectumul a szerző a Marx-féle tust használja és pedig a vöröst és a kéket, melynek azon előnye van, hogy egy bizonyos távolságon túl a színnel együtt az objectum is eltűnik, tehát a kettő együtt jár. A szerző a vörös színből 2 mm. átmérőjű, a kékből pedig 7 mm. átmérőjű koczkát használ, melyeket, miként az többszöri kísérletezéseiből kitűnt, egy rendesen látó szem állag 5 ’/2 méterig képes felismerni. Ha azonban a látó erő már igen le volna romolva, hogy az objectum nagy közelítésének szükségét 4‘c kikerülje,— visustól már 7 mm. átmérőjű vörös és 18 mm. át-5° mérőjű kék koczkát használt, mit az ily látású szem 4 */2 méterig képes követni.
