Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1887-01-30 / 1. szám

- í5 —

benne összejövő sugáridegek a rokonszenvi lobot tovább terjesztik — legalább az azon oldali érzékenységnek s fájdalomnak kapuja ott van —- akkor rokonszenvi lobnál a legközelebbi teendőnk az, hogy ezen dúcz működési képességét megszüntessük, mi legjobban exstirpálása által érhető el. Ezen műtét által több sikert Ígérek magamnak mint a neurotomia optico-ciliarü által, melynél az átmetszés után az idegek újra összenőhetnek, sőt mint Krause vizsgálatai kiderítették, az idegek száma nagyobb is lesz az összeforrás után. A mi a műtét keresztülvitelét illeti, ki kell jelentenem, hogy jelentékeny nehézségekkel jár. Hullán igen könnyen találtam ki a 2 mm. átmérővel bíró sugárdúczot, de élőn bajosabb lesz, mert egy akadálylyal kell küzdenünk, a vérzéssel. Még egy körülmény jön szóba, t. i. az, hogy a szemteke kiluxálásánál a látóideg kissé feszül, de tekintve a ma divatozó idegnyújtás sikeres vagy legalább nem káros hatását, továbbá a szemteke sorvadt voltát, s ennek folytán a sugár dúczhoz könnyebb odaférhetést, aggodalom nélkül nézek az alkalmilag élőn végzendő sugáridegkiirtás műtevésemre.

Ezen műtét által eloszlanék az enucleatio indicatioinál létező habozás is, mely az orvost nem egyszer valóságos dilemmába hozza, másrészt a beteg is sokkal hamarább állana reá egy 2 mm. átmérőjű tömegecskének szeméből történő kimetszésére, mint az egész szem kivevésére.

Klinikai közlemények.

i.

' . • ■ . v ■ ... • - .; . • . ............. . \ j

A cocáin használatához.

Közli Löcherer Tamás dr., a gömörmegyei közkórház igazgatója.

A casuistica kedvéért közlöm, hogy a vezetésem alatt levő megyei közkórházban végzett cataracta műtéteimnél — bár a szemet műtét előtt sublimattal megtisztítottam is, a coca'ín-becseppentések, melyek műtét előtt öt perczenkint 4—5-ször történtek, daczára annak hogy a szemrés nedves nyomfoltocskákkal zárva volt, ellentétben Würdinger észlelésével, a tekei conjunctiván minden alkalommal beállott a conjunctiva kisebb-nagyobb hyperaemiája. A műtét után pedig, jelesül a cocainnal végzett műtét után, jelentékenyen tartósabb volt az.utóvérzés s sebrepedés könynyebben jött létre. Legközelebb egy műtevésre került 18 éves fiatal földművés cataracta juvenilisénél, a különben egészen hófehér tekei conjunctiván négyszeri 10 °/0 cocain-becseppentés után 29 perez alatt szemmel látható módon növekedett a vastag ágazatossá fejlődött conjunctivális injectio s fél óra elteltével a cornea centralis részén ovalis féllencsényi területen a cornea epitheliuma levállott s a környéken */s milliméternyire leheletszerűen elhomályosúlt a cornea. A műtétről szó sem lehetett. Bórsavas borogatások felváltva védőkötéssel a leírott összes tárgyi elváltozásokat a kisérő mérsékelt fájdalmakkal együtt három nap alatt megszűntették. A teke ismét hófehér lett, a cornea teljesen feltisztúlt. — Szerény véleményem e tapasztalatom után az, hogy a cocain, mulékony dilataló hatása végett sem minden esetben alkalmazható. Bár a szem egyéb sérülései, idegen testek eltávolítása, igen fájdalmas iritis, cyclitisnél s egy esetben a belső egyenes izom sarcomájának kiirtásánál a cocain csillapító, érzéstelenítő hatását volt alkálmam megbecsülni.

II.

Inhártya fekélye.1)

Közli Csapodi István dr. egyetemi szemkórházi tanársegéd.

A »Szemészet« múlt évi 3-ik számában kötőhártya alatti tályogokról írván, irodalmi adatokra támaszkodva mondottuk, hogy az inhártyát kimaró fekélyesedés rendkívül ritka.

•) Sämisch: A Graefe-Samisch-féle Handbuch für Augenheilkunde. 4-ik kötet.

Sichel: a Graefe f. Arch. f. Ophth. 3. 2.

Hirschler : a Pester Zeitschrift. 1850.

Fontán : a Recueil d’ophth. 1886. 10.--- l6 —

Ennek kiegészítéséül szolgáljon, hogy Sichel nagyszámú betegei közt csak egyetlen inhártya-fekélyesedést figyelhetett meg s határozottan állítja, hogy még a legkifejlődöttebb bujakóros és görvélykóros szemgyuladásokban sem tapasztalta, hogy a kötőhártya tüszőinek elgenyedése az inhártyát áttörte volna, sőt kis fokban is csak ritkán marta ki.

Még Hirschler, Pfuhl és Sämisch írnak le inhártya-fekélyt. Hirschler esetében kenderszemnyi fekély hatolt át az inhártyán, egészen az érhártyáig. Sämisch esetében pedig a fekély beszűrődött alapja egy pontján teljesen átlyükadt, úgy hogy kutatóval a szemteke belsejébe lehetett bejutni.

Fontán a kötőhártya és szaruhártya gtimőkórjáról írván az inhártya ellenálló képességéről azt jegyzi meg, hogy habár a szemnek, mondhatni, egyik hártyája sem mentes a gümőkórtól, még eddig nem ismeretes, hogy az inhártyában gümőkóros beszürődés fordult volna elő.

Az inhártya ily szívós természetével szemben annál érdekesebbnek tartjuk a következő eset közlését, melyet a múlt esztendő folyamán volt alkalmunk megfigyelni.

Cs. M. 33 éves földmives ismételten szenvedett phlyctaenás szemgyuladásban s szaruhártyai hegedősek miatt néhány évvel előbb ugyancsak az egyetemi szemkórházban iridectomiát végeztek mindkét szemén. Mostani szemgyuladása fél éve tart s négy hónap óta olyan fokúvá vált, hogy dolgozni sem bírt miatta. Hűvös borogatást és füstölést használt háziszerül, orvosi elbánásban nem részesült.

A beteg mindkét szeme igen fénykerülő, szemeit összehunyorítja és a megnézés ellen nagyon védekezik. Erősen könnyezik, a szempillák bőre a könnyektől kimaródott, a váladékban nyálkaczafatok úsznak. A bal szem szaruhártyáján kiterjedt hegedés van, a tisztább alsó belső rész mögött az irisben coloboma van; kötőhártyái duzzadtak, belöveltek. A jobb szemen a belöveltség és a kötőhartyák duzzadása nagyobb, a szaruhártya nagyobb része elhegedt s a forradásba az iris is belehuzódik, az átlátszóbb fölső rész mögött rés van a szivárvány-hártyában. A duzzadt szemtekei kötőhártyában, alul kívül, közel a szaruhártya széléhez kölesszemnyi kikopott sárgás phlyctaena van.

A phlyctaena fölött, tehát a szemrésben, lencseszemnyi, a szaruhártya szélével párvonalasan megnyúlt fekély van. Körűié a duzzadt szövetek sánezszerűen kiemelkednek. A fekély igen mély, sárgás, oldalai lejtősen futnak össze az alapján látható feketés sávban. A fekély tehát a sugártestig haladt bemélyedésével; tágulás nem mutatkozik.

Orvoslásunk bórvizes meleg borogatás és finom bórsavporbehintés volt. Az izgalmi tünetek gyorsan csökkentek a belöveltség a fekély környékére korlátozódott. Azonban a beteg kórházban tartózkodásának tizedik napján a fekélynek szaruhártyafelöli oldala erősen tágulni kezdett s kékes-fehér borsszemnyi hólyaggá domborodott. A következő napokban a hólyag nagyobbodott. Hályogtűvel fölszúrtuk; csarnokvíz nyomult ki s a hólyag lelapult. Nyomókötést alkalmaztunk. A csarnok helyreálltával a tágulás újra előállott, bár laposabb maradt. Fölszinét sarjadzások lepték el. Úgy a negyedik héten a tágulás hegedősnek indult, még pedig a szaruhártya felöli része feketés, a többi része szürke szövettel. A hegedős haladásával a tágulás laposabbá vált. Elbocsátáskor, vagyis a kórházban tartózkodás 3 8-ik napján a fekély helyén lencseszemnyi, részben a szaruhártyára is ráterjegő szürke lapos dudorodás volt; a szaruhártya pannusa és hegedősei miatt a látás csak kézmozgás észrevevésére .szorítkozott, de e rossz látás előidézésében az inhártya fekélyének nem volt része.

A leírt fekély kétségtelenül- phlyctaenás eredésű. Tudjuk mily könnyen elfekélyesednek s mily nagy roncsolásokra alkalmasak a szaruhártya phlyctaenái. A kötőhártyai phlyctaenák is, kivált czélszerűtlen elbánás folytán, igen könnyen kikopnak, elfekélyesednek ; de az inhártyára való elharapózásuk vajmi ritka lehet. Kétség kívül a bajnak nagy elhanyagolása történt esetünkben, a minek jellemzésére elég arra a nem-törődésre utalnunk, hogy, habár a beteg már látta a szemorvosi beavatkozásnak hasznát, mostani bajában nem is fordult orvoshoz, hanem házi szereléshez nyúlt. A házi szerelés pedig bizonyára fokozta izgató behatásával az elhanyagolás ártalmait.