Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-11-27 / 6. szám
. — 99 — a belzúgnak megfelélőleg félig a corneán, félig a sclerán székelnek. Ezek lencsényi egész babnyi élesen határolt: szürke-fehér vagy halványvörös, máskor sárgás-barna kissé lágy bőrszerű szigetek, melyek a conjunctivából kiemelkednek, többnyire sima, de némelykor egyenletesen finoman dudoros felülettel bírnak; felületükön mindig több finom szőr látható. Alakjuk rendesen ovális, hossztengelyük majdnem mindig párhuzamos a szemréssel. A corneával és sclerával szorosan összefüggnek, de mélyre nem terjednek. Alapjukon rendesen zsírszövetet tartalmaznak. Minél távolabb a corneától székelnek, annál lágyabbak, több zsírszövetet tartalmaznak és annál gyorsabban növekednek. Graefe A. egy dermoid esetében a daganat alapján reczés porczlemezt talált. Hogy miért székelnek ezen daganatok leggyakrabban a zugoknak megfelelőleg, erre némelyek azt mondják, hogy a szemrés-zárásnál e két helyen vérbőség keletkeznék, mely a szövetek táplálását és így burjánzását is elősegítené. Azonban ez ellen szól az, hogy a cornea limbus egyéb helyein is fejlődik dermoid, sokszor egy már veleszületett szürkés foltszerű képletből. Bőrszerű kinézésük, valamint a szőrök jelenléte megóv minden tévedéstől. Minthogy a szőrök, valamint maga a daganat is folyton izgatják a conjunctivát, minthogy esetleges gyors haladása által elfedi a szaruhártyát és végre cosmeticus szempontból is szükséges a daganatot eltávolítani. Angioma, teleangiectasiák a conjunctivában nem gyakoriak, inkább fordulnak elő a subconjunctivális kötőszövetben. Ezek kis lencse egész mogyorónyi kékes gömb vagy lapos lencséhez hasonló kiemelkedő sima felületű képletek. Felületükön rendszerint tág edényrecze látható; már gyengéd nyomásra kisebbednek, halványodnak, a nyomás megszűnésével ismét előállanak. Nagyobbodnak, ha a beteg lehajol, köhög vagy erőlködik. Különösen az utolsó két tünet megkülönbözteti a zsírdagtól, melylyel azon esetben összetéveszthető, midőn vastagodott burka miatt színe nem kékes, hanem szürkés-sárgás. Ezen daganatok mint idegen testek folytonos ingerületet tartanak fenn a kötőhártyában, miért is eltávolítandók, a mi annál könnyebb, mert külön tokkal bírnak. Fibroma papillare szintén ritkán fordul elő a conjunctiván. Horner egy ilyen typicus daganatot ír le. Esetében az egész felső szemtekei conjunctiván volt egy i cm. vastag, a cornea szélétől a felső átmeneti redőig terjedő lágy hala vány vörös daganat, mely számos lebenyből állott. Minden egyes lebeny felületén ismét számos szemölcsszerű kiemelkedés volt látható. A górcsői vizsgálat szerint minden lebeny közepe edénydús kötőszövetből állott, melyet többrétegű hám fedett. Fibroid daganatok a conjunctivában ritkábban fordulnak elő, gyakoriabbak a subconjunctivális kötőszövetben. Ezek élesen határolt fehér, kemény, lassan növekedő daganatok. Osteoma a subconjunctivális szövetben eddig kettő van ismertetve (Graefe, Saemisch). A conjunctiva jóindulatú daganatjai között meg kell említenem az amyloid daganatokat is, melyek éghajlatunk alatt ritkák ugyan, de elég gyakoriak a hidegebb éghajlat alatt. Ezen daganatok széles alappal indulnak ki a plica semilunarisból, kiterjednek a conjunctiva bulbi egész belső felére az átmeneti redőkig, a corneát gyűrűalakban körülvéve. Sárgás-vörös vagy barnás viaszszerű tömegek, melyek kemények, sima felületűek, törékenyek (pl. szemhéjkifordításnál), repedései éles szalonnás fényű kemény széleket mutatnak. Repedéskor alig mutatnak vérzést. Legvastagabbak szoktak lenni a belső oldalon, míg kifelé mindinkább vékonyodnak. Gyakran társulnak trachomához. Még néhány év előtt a szemészek szoros összefüggést gondoltak ezen daganatok és a trachoma között. Raehlmann bővebben foglalkozott ezen daganatokkal és vizsgálataiból kitűnt, hogy azok lymphomák, tehát újképletek, melyek teljesen függetlenek a trachomától. Ezen lymphomák nagyra nőhetnek, majd hyalin-elfajulást szenvednek, mely később megváltozott anyagcsere folytán amyloid-degeneratióba megy át. Eleinte a lymphoma parenchym sejtjei, majd a kötőszöveti hálózat fajul el. A conjunctiva roszindulató újképletei hám- és kötőszöveti elemekből állanak, sokban hasonlítanak a cornea hasonnemű daganatjaihoz, miért is azokat a cornea roszindulatú daganatjaival akarom tárgyalni. A cornea daganatjai általában sokkal kisebb számban fordulnak elő, mint a conjunctiva daganatjai. Noyes 70,809 szembeteg T' " — ~ ^ ■. w — IOO — közül 25 conjunctivális és 3 corneális daganatot talált. De míg a conjunctiva újképletei nagyobbrészt jóindulatúak, addig a corneális újképletek mindig veszélyesek. Mert ha bizonyos ideig jóindulatú daganat természetét mutatják is, mégis bármely időben roszindulatúvá válhatnak. Határozottan jóindulatú corneális daganat csak egy van és ez a dermoid daganat, mely rendesen a conjunctivából indul ki. Erről a conjunctiva daganatainál szólottunk. Jóindulatú corneális daganatok közé számítják a melanomákat is; ezek élesen határolt barnás-fekete festékfoltok, melyek veleszületettek. Sok esetben az egész életen át változatlanok maradnak, de némelykor roszindulatú sarcomák fejlődnek belőlük, miért is nem tiszta jóindulatú képletek. A roszindulatú elsődleges epibulbaris daganatok a carcinoma és sarcoma csoportjába tartoznak. Egy részük festékes s részben ezen festéktartalomnak köszönik »roszindulatú« elnevezésüket. A múlt időben egész a mostanig minden festékes daganat roszindulatúnak mondatott, úgy hogy a »festékes« név majdnem synonym volt a roszindulatúval. Ha azonban a szem festékes újképleteit vizsgáljuk, úgy meg fogunk győződni, hogy legalább is egy harmaduk nem sorolható a roszindulatú újképletek közé, hogy tehát az újképlet festéktartalma egyáltalában nem zárja ki, hogy az újképlet jóindulatú legyen. Különösen áll ez a szemen előforduló epithelialis carcinomákra. Noyes szerint 113 epibulbaris daganat közül 39 volt festékes; 33 festékes daganat közül pedig volt 13 epithelialis, 8 másnemű carcinoma és 12 sarcoma. Látjuk tehát, hogy a festékes daganatok több mint harmada epith. carcinoma. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a szemen előforduló epith. carcinomák lassan nőnek, csak a felületes rétegekben terjednek, ritkán újulnak ki, általában jóindulatú daganat képét mutatják. Nem tagadható ugyan, hogy vannak ritkább esetek, melyekben egy epith. carcinoma hosszú ideig lassan nő, majd egyszerre hirtelenűl rohamosan kezd nőni, sőt a szem belsejébe is terjed. Ilyen esetek azonban csak kivételek. Az 1880-ig ismertetett szemújképletek 2 2°/0-ben a daganat teljesen eltávolíttatott, anélkül, hogy a szem működése zavart szenvedett volna. Ezen esetek 40°/,,-ben pedig a daganat epith. carcinoma volt. És itt talán helyén lesz figyelmeztetni arra, hogy az epibulbaris daganatok eltávolításánál minden igyekezetünket a még jól működő szemteke megmentésére fordítsuk. Mert ha 100 eset közül csak 22-ben is bírunk újképletet a szemnek épségben tartása mellett teljesen eltávolítani, ez elegendő indok arra, hogy minden egyes epibulbaris daganatnál előbb megkíséreljük a daganatot a tekéről leválasztani, a szemtekét megmenteni, még ha a cornea vagy sclera felületesebb rétegeit is el kell távolítanunk. Hisz ha műtét közben felismerjük, hogy a daganat már a szem belsejébe terjed, akkor az enucleatiót még mindig végezhetjük. A szemteke elülső részletén a carcinómáknak főleg két faja fordúl elő, úgy mint az epithealis és a medullaris carcinoma; mindkettő gyakran festékes. Előbbi rendesen a szemhéjak bőréről terjed a conjunctivára. Két kedvencz helye van a conjunctiván, egyik a szemhéji kötőhártya és az átmeneti redő találkozási helye, másik a cornea szomszédsága. A corneán előforduló carcinomák nagy része szintén a conjunctivából indúl ki. Az epith. carcinoma apró kemény szürkésbarna élesen határolt csomócskák alakjában mutatkozik, melyek közt néhány tágúlt conjunctivalis edény húzódik. Lassan nő, ha már borsónyi egész babnyi, akkor a csúcsán kifekélyesedik, kemény felhányt szélű fekélyt mutat, mely híg eves váladékot secernál; időnként gyógyúl, majd ismét kifakad. Ehhez időnkét előálló rövid ideig tartó szúró fájdalmak társúlnak. A medullaris rák fejlődése sokban hasonlít az epith. rákéhoz, csakhogy növekvése gyors, a szomszéd szövetek infiltráltak, a fájdalmak erősebbek. A corneális rák a limbus táján szokott előfordúlni; a festéknélküli szürke-fehér, a festékes barna vagy fekete veleszületett csomócskából vagy foltszerű képletből szokott fejlődni. Heyder ír le egy epibulbaris carcinomát, mely egy corneahegből indúlt ki. Az elején összetéveszthető ily rákcsomó phlyctaenás csomóval, ritkábban lupus csomóval. A rákcsomó előbbitől abban különbözik, hogy hosszú ideig áll fenn, éles határú, a szomszéd conjunctiva nem lobos, nincs ciliaris injectio, fénykerülés, könnyezés. Lupustól pedig abban különbözik, hogy kis terjedelmű, míg a
