Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-09-18 / 5. szám
91 92 mint az ideghártya pálczika-csap rétege és a chorioideával összefüggő festenyes rétege közt izzadmánytömegek vannak, melyek hasonlóképen jegeczeket és fehér vérsejt-halmazokat tartalmaznak. Az izzadmány által tehát az üvegtest, de részben a retina is leválasztatik. A jegeczek szénsavas — oxalsavas — kénsavas mészből állanak. A tükörrel látható plaquok nem egyebek, mint a retina vizenyősen duzzadt részei, melyek sorvadnak, midőn a bemélyedés rajtuk mutatkozik. Erre az üvegtest teljesen leválik, a papilla duzzadt fehér vérsejtektől átivódott. Ezen szakban kezd a hályog képződni; fellépési ideje általában a retina roncsolásának fokától függ, úgy hogy az állat nemcsak az elhomályosodott lencse miatt, de a retina elpusztulása miatt is vak. A chorioidea a folyamat végéig mindig ép maradt. A csarnokvíz mindig tiszta maradt, de a roncsoló folyamat alatt fehérnye kimutatható benne. Cornea, sclera iris és corp. ciliare mindvégig ép. Ezekből Panas szerint következik : hogy a lencse táplálkozása függ főleg a retina és másodlagosan az üvegtest állapotától. A centrális edényekből jövő áram útja: csarnok intraretinal is, retina és üvegtest közötti űr, mely a Cloquet-féle csatornába folytatódik. A hályog képződésekor a csarnokvízben kimutatható fehérnye mutatja, hogy az elvezető áram a lencsétől a csarnok felé halad és nem fordítva. Tehát a naphthalin által előidézett hályogképződés nem vegyi, hanem teljesen szervi elváltozásokon alapúi. Ha a lencse táplálkozása tényleg egy a retina és opticustól eredő az üvegtesten áthaladó áramtól függne, ez megmagyarázná az öregségi hályog keletkezését. (Centralbl. für Augenhkde 1887. április.) Neupauer dr. — Fibroma a corneán. G. H. Benson-tól. — Egy 19 éves, különben egészséges leány szaruhártyájának közepén egy fehér vastag heghez hasonló kiemelkedés fejlődött, mely minden izgalom nélkül lassan nőtt, úgy hogy három év alatt egész 4 mm.-nyi képletté növekedett. Az új képlet eltávolíttatott és helyén csak egy kis corneahomály maradt. A górcsövi vizsgálat szerint ez fibroma volt. (Centralbl. für Augenhkde 1887. április.) Neupauer dr. — Ophthalmological Society of the United Kingdom 1886. október 21-ikén tartott üléséből. — Dr. Johnson a vesebántalomnál a szemtükri lelet jelentőségéről szólva, említi, hogy a szemtükörrél kórismészett Bright-kór gyakran már 1 o, sőt 20 év óta fennállhat. Különösen fontosak az előrement scarlatina, diphtheritis és talán a meghűlés. Hogy ily vesebántalom ne kerülje ki figyelmünket, szükséges a betegnek, nevezetesen vizeletének pontos vizsgálata. Critchett és Juler bemutat egy 21 éves asszonyt, ki 1885. év augusztus havában a bal járomcsont táján keletkezett daganattal és a bal szem egyidejű protrusiojával betegedett meg. A bal szem protrusioja körülbelül s/4-ed évig nőtt, anélkül hogy a szem mozgékonysága csökkent volna. Korán megkezdett Jk. gyógykezelésre ezen tünetek visszafejlődtek. Cross F. R. egy orbitalis daganat esetében sem. Jk. sem Hg. gyógykezelés nem használt, a dag egyszerű roborálo gyógykezelésre meggyógyult. Frost A. az ophthalmoplegia interna egy esetét mutatja be. A beteg jobb szemén 3—5 mm.-nyi széles mozdulatlan láta és a visus erős hanyatlása volt jelen. A patellár-reflex hiányán kívül semmi kóros tünet. Frost A. egy retinitis pigmentosa esetében a lencse elülső felületére festeny rakódott le. A látás 3 hó alatt rohamosan leszállt. Két szemsérülésnél a sclera átfuratott, bő üvegtest folyt ki és a gyógyulás mégis elég gyorsan beállott. Braily is említ ily esetet. Cross rosszalja az időelőtti enucleatiót. Mules két esetében az idegen testnek gyors kivonása által teljesen lobtalan gyógyulást ért el. Power mindkét oldali könnymirigyduzzanatról szól. Különben egészséges fiúnál a könnymirigyek duzzanata sem Jk., sem Hg. helybeli használatára nem engedett, Power subcutan incisio által igyekezte kisebbíteni a könnymirigyeket, majd a baloldalit teljesen eltávolította. A bal conjunctiva és cornea daczára a könny mirigy hiányának még a műtét utáni 14-ik napon is ép volt. Hardy esetében a könnyrekedés által okozott mirigyduzzanat lassanként magától eltűnt. Walter Ed. és Lawford J. B. 24 neuritis opticával járó fejsérülést vizsgáltak, részint szemtükörrel, részint górcsövileg. Szerzők az eseteket három csoportba osztják: 1. azon esetek, melyek a sértés foka miatt voltak halálosak; ilyen eset volt 11, közülök 4 neuritissel. 2. Melyeknél a halál complicatio következtében állott be. Ilyen volt 4, közülök 2 neuritissel. 3. Melyek gyógyultak. Ilyen eset volt 8, közülök 6 neuritissel. Szerzők szerint a bántalom tovavezetése nem az idegelemek, hanem az agyhártyák által történik. Ezt bizonyítja: 1. hol neuritis volt, ott többnyire volt meningitis is, és hol meningitis nem volt, ott nem is volt neuritis. 2. A fejtető sértéseinél neuritis rendszerint nincs, mig a koponyaalapi sérüléseknél mindig van. 3. Górcsövileg kimutatható, hogy a lobos elváltozások az ideg környi részeiben kifejezettek, mig a középi részek aránylag épek. Dr. Sidney Coupland a sinus cavernosi thrombosisa folytán fellépett kétoldali ophthalmoplegiáról szól. A 43 éves asszony baja fejfájás és baloldali süketséggel kezdődött. Négy hóval később látamerevség és kancsalság mindkét oldalon és baloldali ptosis állott be. Erre a jobb szem mozgékonysága csökkenni kezdett, oly rohamosan, hogy csakhamar teljesen megszűnt. A bal szem szintén szenvedett mozgékonyságában, de befelé még forgott. Szemtükri elváltozás egyáltalában nem volt. A conj unctiván csekély belöveltség volt. Erre következtek ideges tünetek. A bal arczfél és az alsó végtagok érzéstelenek lettek, mindkét oldali patellár, valamint a jobb plantár és a kétoldali abdominalis és epigastricus reflexek hiányzottak, a fej mozgatásakor heves fájdalmak mutatkoztak, végre a beteg corna tünetei közt meghalt. A bonczolat sajtszerű thrombosukat mutatott ki a sinus cavernosi-ban, az agygyomrocsok telve voltak folyadékkal, a hypophysis cerebri meg volt nagyobbodva. E mellett jelen volt meningitis basil, és pneumonia croup. 1. sin. A thrombus eredetére nem találtak adatot. Brailey egy rohamos megvakulás és egyoldali teljes ophthalmoplegia esetét közli. Egy 50 éves asszonynál az egyik szemen eleinte heves fájdalmak mutatkoztak, majd 3 hó alatt a szem megvakúlt, nem mozgott ptosis és láta merevség volt jelen. A másik szem, mely 20 évvel ezelőtt sérülés következtében megvakúlt, teljesen békés volt. Első szem Jk. és Hg. alkalmazására annyira javúlt, hogy kifelé forgott, pupillája reagált és a beteg ujjakat olvasott a belső oldalon. Lués ki nem mutatható, valószínű, hogy csak psychosis van jelen. (Centralbl. für Augenheilkunde 1887. február.) Neupauer dr. — Zonular cataract and dental malformations. J. B. Story-tói. — Szerző a cataracta perinuclearis 9 esetét adja elő, melyek közül 6 esetben a fogakon is voltak elváltozások. Különösen 5 esetben határozott rhachiticus fogak voltak jelen. Szerző ezen néhány eset alapján a cataracta perinuclearis és a rhachitis közti összefüggésre vonatkozólag Horner nézetét tartja helyesnek, de kiemeli, hogy nézete szerint nemcsak a rhachitis, de egyéb még kutatandó alkati bántalmak is lehetnek okai ezen lencse- és fogelváltozásoknak. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1887. febr.) Neupauer dr. — A szeműr sávos tömlője kórfejlődésének magyarázata új észlelet alapján. Panas-tói. — Panas egy 12 éves leánynál egy cseresznyemagnál nagyobb kétrekeszű savós tömlőt irtott ki, mely a szeműr alsó-belső részén a plica semilunaris alatt székelt. Górcsövileg a tömlő fala nagyon hasonlított az orrűr nyákhártyájához. A tömlő tartalma volt nyák vérfesteny fehér vérsejtekkel keverve. Szerző azt hiszi, hogy ezen tömlő az orrnyákhártyájának egy levált részletéből fejlődött és így tehát a szeműrben a dermoid tömlőkön kívül ily savós tömlők is előfordúlhatnak. (Centralbl. für Augenheilkunde 1887. ápril.) Neupauer dr. — Új adatok a fény iránti érzékenységről. Charpe?itier. — Charpentier az ideghártyának fényérzékenységére vonatkozólag a phtoptométerrel újból kísérleteket végzett, melyeknek eredményeként mondja, hogy 1. a retina minden egyes része egyenlő mérvben érzékeny a fény iránt, kivévén a centrumát, melynek érzékenysége csekélyebb; 2. ha egyik szemet a fénybehatásának tesszük ki, mialatt a
