Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-04-03 / 2. szám
— 27 — A hemianopsiáról.1) CsAPODi István dr., egyetemi tanársegéd. Tisztelt Orvosegyesület! A februárius 5-iki ülésen két beteget mutattam volt be, kiknek látása romlása úgynevezett félvakság (hemianopsia), más szóval féllátás (hemiopia) alakjában nyilvánúlt. Mikor ez alkalommal a fölolvasó asztalhoz lépek, nem fogok talán új dolgokat mondani; czélom csupán az, hogy átnézvén a hemianopsia nagygyá nőtt irodalmának legalább egy részét, ennek az érdekes szembajnak a kérdésében a mai álláspontot ismertessem, eseteimet ebbe az ismeretkörbe beleillesszem s esetleg alkalmat nyújtsak a t. tagtársaknak, hogy saját nézetüket, tapasztalataikat elmondhassák. Tudvalévőén a látás nem csupán az egyenes irányban való látás hibátlan voltától függ, tökéletlenné válik az eligazodás akkor is, ha a közvetetlenűl megnézett, tisztán látott tárgyon kívül bizonytalan körvonalakban észrevehető környéknek a meglátása szenved fogyatkozást, vagyis ha hiányos a szem látótere. A látótér szűkülésének egyik legérdekesebb neme az úgynevezett félvakság vagy féllátás. Erről a bajról jegyzi meg Förster, hogy sokkal zavaróbb, mintha az egyik szem egészen vak volna, mert a hemianopsiás két szem látótere jóval kisebb, mint egyetlen ép szemé, a fél látású két szem együtt véve is csak fél szem. A látótér felének hiányzását minden irányban elképzelhetjük, a minthogy régebben mindenféle látótér-szűkülések szerepeltek hemiopia néven, pl. az ideghártya leválásából származó szűkülések is. Schweiger ajánlotta, hogy a hemiopiát kivéve más bajok symptomái közül, önálló kórképül tekintsük s jelentse azokat a hirtelen s szemfenéki kórkép nélkül támadó látótér-szűküléseket, melyek nagyobbára gutaiitéses jelentkezésűek s mindkét szemnek ugyanazon oldalát érik. Korábbi közlések szóltak egy vagy mindkét szem látótere orrfelőli részének, úgyszintén a fölső vagy alsó felének hiányzásáról. Azonban az ilyen látótér-szüküléseket ma már alig tekintik kétségtelen hemianopsia eseteinek, mindig szemfenéki megbetegedéstől függő, lassan fejlődő s teljes megvakulássá váló szimmetriás folyamatok idézik őket elő ; tehát a hemianopsia typusába nem illenek bele. Ellenben valódi hemianopsiának tekinthetők a mindkét szemben hasonló helyzetű, bár a látótérnek nem az egész felére kiterjedő vak foltok, melyek közös agybeli bántalomból erednek. A valódi hemianopsiának két typusa van megállapítva. Hiányozhatik mindkét szem látóterének egynevű jobb vagy bal fele, illetőleg arányos része, úgy hogy mindkét szem csak bal vagy jobb felé lát; vagy pedig mindkét szem látóterének a halántéki fele hiányzik, a jobb szem nem lát jobbra, a bal szem nem lát balra. A látótér vak felét függőleges vonal határolja el az ép féltől. Egészen typusos esetekben e vonal egyenes és a rögzítő ponton halad keresztül. Azonban a közölt esetek jó részében kisebb-nagyobb eltérések mutatkoztak, részint hogy a határoló vonal nem volt egyenes, hanem kanyargó vagy ki-kiszögellő, részint hogy nem a rögzítő ponton haladt keresztül, hanem a rögzítő pontot megkerülve, néhány foknyival növelte az ép felet a vak fél rovására. Egynevű oldali esetekben az elhatárolódás mindig éles, halántéki hemianopsia esetében kevésbbé éles. Ez aránylag ritka szembaj egyrészt a beteg látása viszonyai tekintetében érdekes, másrészt azért, mert a látóideg rostjainak elrendezésére s agyvelőbeli haladásukra vet kellő világot. A hemianopsia kórképének teljesebb kifejtését eseteinkhez fűzhetjük. i. K. Zsófia 71 éves hajadon magánzó f. é. januárius 10-ikén jött hozzám, azzal a a panasszal, hogy az nap reggel óta látása megzavarodott, előtte való este látogatásból menve haza, szokása szerint olvasgatott, de már akkor észrevette, hogy a betűk tánczolnak előtte, reggelre kelvén, úgy tetszett neki, mintha a szobában levő tárgyak össze volnának dobálva, nem a szokott helyen állanának, csak nagy bajjal tudott járni, meg kellett állania s a tárgyakba kapaszkodnia, hogy előbb eligazodjék s meglelje a helyes irányt, az ajtón kimenve, attól félt, hogy neki megy az ajtófélfának. Baját úgy magyarázza, hogy bal szemén elveszett a látása. — 28 — A vizsgálat azt derítette ki, hogy a bal szem a jobban látó, v = b/ib, a jobb szem látása csak v = 5/s0, presbyopiáját javító pápaszemmel hibátlanúl olvas, bár nehezére esik. Szemtükörrel némi lencse-zavarodást és üvegtesti homályokat találtam. E régi elváltozások nem magyarázták meg panaszát; egyenes irányban való látása bizonyára előbb sem volt jobb, miattok, mint mondja, még tűbe is befűzhetett. Hogy látótere viszonyairól tudomást szerezzek, kiterjesztett két kezem ujjainak mozgatásával vizsgáltam, a mikor azonnal meggyőződtem, hogy bal felé nem lát, mindegyik szemmel csak akkor látta meg ujjaimat, mikor a rögzítés vonalába értek. A tüzetes látótér-vizsgálat typusos baloldali hemianopsiát derített ki, bal szeme látóterének csak a kisebb orrfelőli, jobb szeme látóterének a nagyobb kiterjedésű külső fele van meg. Ez azt is megmagyarázza, miért tartja a beteg a tulajdonképpen jobban látó bal szemét hibásnak. A két fél határvonala függőleges egyenes vonal, mely a rögzítés pontján halad át. Az ép felek kiterjedése rendes. Előzményekül elmondá, hogy fiatal korában ideges magába vonuló, »fantasztikus« természetű volt. Mindig jól látott. Szívdobogásban nem szenvedett. Ő maga is, családja is ép, szinte elpusztíthatatlan egészségű volt. Négy éve van »méhsülyedése«, e miatt mindig nehezére esett a fölállás. Januárius 6-ikán hibás lábú karos székről fölkelve, a megbicczenő székről jobb felé hanyatt esett s bár fejét meg nem ütötte, nagy rázkódást érzett. Másnap elcsúszván, újra elesett. Januárius 10-ikén reggel romlott meg a látása, egyszersmind nagy fájást érzett a jobb halántéka táján, a fejfájás csak napok múlva lassanként szűnt. Az egyetemi szemkórházban tartózkodása óta egy éjjel (jan. 25-ikén) azt vette észre, hogy látomásai vannak, bal felé lámpást vett észre, melyet kar tart, mikor karos, székben ült s az ápolónő kiment az ajtón, ott látta őt azután is hármas alakban. Lát mozaikot is. Egy más alkalommal meleg fürdőt véve, a fürdőszobában fehér egeret látott s mutatta az ápolónőnek is. Bal keze két utolsó ujjábán bizsergést érez, bal fülével kissé nehezen hall. Érzéketlenséget testén nem találni; szívhangjai tiszták; az in-reflexek megvannak ; a szagokat jól megérzi és megkülömbözteti. Szemei minden irányban jól mozognak; pupillái rendesek, jól reagálnak, akár egyenesen, akár a szemfenék ép felét vagy vak felét világítjuk meg. Vizeletében rendellenesség nem található. Orvoslásúl jódkálit kap. Látótere a februárius 19-iki fölvétel szerint a középen terjedt, kikanyarodó. Látásának javulását veszi észre. Ezt egyrészt a sárgafolti látótér teljesebbé válásából, másrészt abból magyarázhatjuk, hogy a beteg látótere viszonyait mindinkább megszokja (lásd a mellékelt látóteret). 2. H. Elek 58 éves gazdatiszt f. évi januárius 18-ikán jött az egyetemi szemkórház ambulantiájára. Elmondá, hogy Szilveszter estéjén meghűlt a feje, szédült, a hideg borzogatta. Januárius 6-ikán délelőtt valami ok miatt igen ingerült volt, ebéd közben pedig másnak kedvéért szokatlanúl több bort ivott. Délután hideg borzongást és szédülést érezve, a kályhához ült s elszenderült; alvása oly mély volt, hogy csak nehezen kelthették föl. Testének jobb fele volt a fal felé s mikor fölébresztették, hogy egy levelet átvegyen s aláírjon, a hajdút nem látta, csak vaktában írta alá a nevét; azt hitte, teljesen megvakult. Orvosa glaucomának vette baját. Heves fejfájás fogta el, a jobb halántékon erős lüktetést érzett, majd a tarkója jobb oldala fájt, tormát raktak tarkójára s pióczákat füle mögé; erre a fejfájás csökkent, a szeme körül érzett karikaszerű fájás elmúlt, csak szédülést érzett még. Azóta nagyobb fejfájása nem volt, bal tenyerében bizsergést érez, mely néha bal lábában is jelentkezik. Hallása régóta rossz, kivált a bal fülén. Mindig hirtelen természetű, ingerlékeny ember volt. Nem dohányzik, szeszes italokkal nem él. Baja óta beszédje nehézkes, sokat figyelmen kívül hagy, újabb dolgokat könnyen felejt, régi dolgokra jól emlékszik, számolásban nem hibáz. Rossz látásról panaszkodik, azonban centrális látása jó, v = 6/7 mindegyik szemén. Tükörrel mindkét szem lencséje széli részeiben rögös homályokat találni, a szemfenék ép. A szemmozgások jók. Az olvasást nehézkesen végzi s föltűnik, hogy a sorok közepén kezdi. A látótér bal fele éles elhatárolódással hiányzik, határa a rögzítés pontján áthaladó, de balra dőlt vonal. Pupillái egyenlők, egyenes irányú világításkor jól reagálnak, de ha bal oldalról világítunk rájuk, tehát a fénysugarak a szemfenék jobb felét érik, csak alig húzódnak össze, ellenben a jobb oldalról jövő világosság élénk pupilla-mozgást l) Fölqlvasta a kir. orvosegyesiilet 1887. febr. 19-iki ülésén.
