Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-01-30 / 1. szám
létéitől lényegileg egészen mást vártunk volna. Vártuk volna 1 ugyan, hogy minden színes tárgynál, mely aránylag sötétebb mint az alap, a melyen a megsugárzott szemmel nézzük, a vörös belső fény csakugyan többé-kevésbbé érvényre jut és némileg színkeveredés (bár nem úgy mint Hilbert gondolja) létrejön ; de egyúttal vártuk volna azt is, és ez a döntő, hogy ugyanazokon a színes tárgyakon a megsugárzott szemnek chloropsiája ép oly biztosan fog érvényre jutni, mihelyt aránylag sötétebb alapon tekintjük meg. Fel kell tennem, hogy Hilbert mindazokat a régi élettani kísérleteket nem ismeri, a melyekből kiderül, hogy egy fehér tárgynak a reczehártyára vetett képén a megsugárzott szemnek vörös belfénye nemcsak nem vegyül érzésünkhez, hanem az ellenkező zöldnek érzését költi; mert különben okvetetlenűl ő is gyanította volna, hogy kísérletezésébe valahol egy olyan hiba csúszott be, mely az eredményt teljesen meghamisítja. A hiba azonban nem lehetettt más mint az, hogy Hilbert, bár sehol sem mondja, kísérleteit el nem különít tett kétszemi látással végezte. A helyes eljárás pedig feltételezi, hogy az oldalról megsugárzott | szemnek színlátását külön vizsgáljuk meg; mert emlékeznünk kell ! arra, hogy addig míg az egyik szem oldalról váló megsugárzása | alkalmával világos tárgyak iránt zöldlátó, a másik árnyékban tartott szem határozott ellentétes subjectiv vöröslátóságot nyer, mely a binokuláris látásnál annál könnyebben érvényre juthat, mert a kísérlet követelte erős oldalfény a megsugárzott szemet bizonyos fokban el is tompítja. A Hilberttől ajánlott kísérleteknek helyes megtevésére a két szemnek benyomásait a legjobban és legegyszerűbben egy függőleges irányban eltérítő hasáb segélyével mint kettős képeket különítjük el egymástól. Színes betűk helyett, melyekhez nehezen jutunk, színes pamuttekercseket lehet használni; azokat előbb fehér papíralapon, azután fekete bársony-alapon tekintjük meg: ez elég az igazság kiderítésére. Az oldalról megsugárzott szemmel következőképen látjuk a színeket: Fehér alapon : a piros = halvány, csaknem narancsszínű (Hilbert szerint élénkpiros); a sárga — csak kevéssé változott (Hilbert szerint sárga); a zöld = piszkos sárgás-zöld (Hilbert szerint épen úgy); a kék = ibolyaszínű (Hilbert szerint épen úgy). Fekete alapon : = elszínesedett, csaknem piszkos sárgás-barna (Hilbert szerint élénkpiros); = zöld (Hilbert szerint sárga); = zöld (Hilbert szerint halványsárga); = kékes-zöld (Hilbert szerint ibolyaszínű). Ez az eredmény a Sraith-Brücke-féle kisérlet alapjára fektetett feltevéseket teljesen igazolja. Lényeges összhangzás Hilbert állításaival mutatkozik — a mint előre jeleztem vala — a fehéralappal eszközölt kísérleteknél. De minő nagy a különbség a fekete mezőn! Az így módosított kisérlet egyszersmind a meg nem sugárzott szemnek, egyidejű vöröslátóságát elkülönítve hozza öntudatunkra. És minthogy ez a szem a pirosat fehér és fekete alapon csakugyan igen élénken látja, továbbá a sárga neki fekete alapon majdnem narancs-színben tűnik fel, a zöld szín ellenben majdnem sárgának, a kék szín pedig csakugyan ibolyaszínűnek: eléggé igazoltnak lehet tartanom azt a feltevésemet, hogy Hilbert binokuláris egyszerű látással kísérletezett. Hilbert nem lámpafénynyel, hanem napsugarak segítségével tette kísérleteit. Az igazság kedvéért ki kell tehát jelentenem, hogy a napsugarakkal oldalt megvilágított szemnek a fehér tárgy kékes-zöld színben (nem sárgás-zöld színben mint a lámpa mellett) mutatkozik; és ennek megfelelőleg én is a kéket fekete alapon nem határozottan zöldnek, hanem csak fényesebb kéknek láttam, de sohasem ibolyaszínűnek mint Hilbert. Egyáltalában a napsugarak felhasználása mellett a színek árnyalatok tekintetében természetesen némileg másképen változnak mint lámpafény mellett, de a kísérletnek eredménye Hilbert eredményével mindig csak épen úgy ellenkezik. Igen érdekes, de teljesen hasonló értelmű eredményekhez jutunk (és azért nem írom le), ha, e sorok elején ajánlott módszert alkalmazva, egy keskeny csövön keresztül a megsugárzott szemmel nagy színes lapokra tekintünk. Ezek után, úgy hiszem, nem kell tovább fejtegetnem, hogy Hilbert állítása, miszerint a Béguelin-féle észlelés eddigelé magyarázatot nem nyert — helytelen, és kísérlete, azt az észlelést a színes reczehártya-benyomásoknak a megsugárzott szem belső vörös fényével való keveredésére visszavezetni — téves. Schulek V. egyetemi tanár szemklinikájából. A rokonszenvi szemlob és keletkezésének módja. Klinikai és kísérleti tanulmány Creniceanu György dr.-tól. (Vége.) A kóresetek átnézhetőségének könnyítésére és a jelentékenyebb tények kiemelésére a következő táblás átnézetet állítottam össze: Táblás átnézet.1) Kóreset I 1 A beteg kora || Az elsődlegesen megbetegedett szem diagnosisa A másodlagosan bántalmazott szem diagnosisa Az áthaladás ideje Az I. szem előzményei A II. szem prodromái Az I. szem állapota A II. szem állapota Gyógyeljárás Kórboncztani lelet Eredmény I42 Irido-cyclido-chorioiditis chronica 0. s. post, träum. Suspicium iritis symp. 0. d-Egy év. Hegyes faforgács fúródott szemébe. Időnkinti látásgyengeség. Fájás, belövelt, a ciliaris tájékot egy 5"nyi horpadás szeli át, látacsukódás, az iris elődomborodik. Fényérzés nincs. — Enucleatio bulbi sin. Heg a ciliáris tájon. — 272 Iridocyclitis chr.o. d. Irritatio symp. 0. s. Egy év. Reclinatio lentis után fájdalmak. Olykor fáj. Chronicus gyuladás tünetei. Fény érzés nincs. T + 2. — E. b. d. Helyéről elmozdított lencse, cycliticus izzadmány. — 350 Iridocycl. ehr. cicatr. adh.Phthisis incip. 0. d. Iritis symp. Synech. poster, et Nystagm. 0. s. Talán évtizedek Emlékezete óta csak fényt és árnyat látott, nyolez év előtt iridectomia, két hét óta erős gyuladás. Négy ízben lobo- Haránt irányban lelapult, sodott hetekre, belövelt, fáj, a cornea hónapokra, a látás szélén heg belenőtt iriscsökkent. [ sei. Kézmozgás. Az iris szálazata duzzadt, seclusio et membrana pupillae. V = *>/50. E. b. d. Iridectomia 0. s. A zsugorodott lencse izzadmánytömegben székel a ciliaris tájon. V— 20/ ?V — /40 ' *) Hiba kiigazítás : A 3., II. és 13. kóreset szövegében azaz 67., 94. s 95. lapon a gyógykezelési részletben, a szem jelölése feícseréltetett, mit a t. olvasó a kórtörténet Írónak elnézni szíveskedjék. Továbbá javítandó a 94. lapon a 33. sorban »a cornea« helyett »A jobb cornea«, az 54. sorban »-f-D« helyett »-)-I0 D«, végre a 60-dik sorban »szélese helyett »vastag«.
