Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-09-26 / 5. szám

I

randó por mennyisége oly kényelmesen szabályozható a szükség szerint, hogy ettől eltérni és helyette complicalt készülékekhez nyúlni teljesen fölösleges. (Legújabban Kabierské készített egy porozó-készüléket, melylyel állítólag igen kényelmesen lehet inspergálni és a por mennyisége teljesen szabályozható.)

A calomel rendszerint csak egyszer naponként szóratott be, de ha a baj igen heves tünetekkel járt, előbb hashajtót alkalmaztak, mitől a baj hevességének enyhülését várták és ha ez bekövetkezett, csak akkor nyúltak a porozáshoz.

Makacs, gyógyulni nem akaró és kevés kisérő tünetekkel járó esetekben azonban 2—3-szor is hintettek be naponként a szembe, mit azután annál inkább ritkítottak, a mennyivél inkább a baj a gyógyulás felé haladni kezdett.

Prophylactice a calomel inspersiókat nem használták, ámbár némi nyoma ennek is található. Ajánlották ugyanis a porozást oly gyuladás nélküli fénykerülésnél, mely scrophulás szemgyuladás után sokszor visszamarad, jóllehet a teke fehér és csomó nincs.

A calomel hatását egyszerű mechanikus ingerlésből állónak hitték, úgy hogy azt a már említett indifferens porok csoportjába sorozták. A pőrszemcsék ugyanis ingerlő hatásuk által élénkebb anyagcserét létesítenek, mi által a kóros részek gyorsan elpusztúlnak. Chronicus (asthenicus) esetekben, hol vér- és nedvfelhalmozódás, illetve passiv vérpangás van, miáltal a' szövet fellazúl, kiduzzad és infiltrálódik, a calomel mint izgató szer, a megbetegedett szövet életerejét növeli, a vérkeringést gyorsítja és a kóros képződmény felszívódását ily módon elősegíti. Ez az egyik esetben gyorsabban, a másikban lassabban megy, a baj foka szerint.

Ez volt az akkori idő általános nézete a calomel hatás módjáról, mi azonban csakhamar módosult, mihelyt az e téren szerzett tapasztalatok mélyebb betekintést tettek lehetővé.

Más indifferens porokkal telt kísérletek, melyeket haszonnal nem járó voltuk miatt már a régibb időben is elhagytak, azon gondolatra vezette a szemészeket, hogy a calomel hatása mélyebbre terjedő, complicáltabb, mível ezzel az esetek minden számában sokkal jobb siker varható, mint amazoktól, melyek a bajt nemcsak hogy el nem hárítják, hanem még sokszor súlyosbítják.

Krümmer volt az első ki kimutatta, hogy a calomel, ha a szembe az ott levő könynyel vegyül, lényegileg megváltozik, chemiai bomlást szenved el, átváltozván kis részben corrosivussá. Neki sikerült oly egyének vizeletében corrosivust kimutatni, persze minimális mennyiségben, kiken a calomel inspersio sokáig használtatott. *) Ezen felfedezéssel a vita megoldottnak látszott, pedig az ez irányban végezett kísérletek szálai napjainkig elhúzódnak a nélkül, hogy a calomel átváltozási módjára és a tulajdonképeni ható anyag kifürkészésében megállapodásra jutottunk volna. Fleischer újabban kísérletei alapján azon nézetének ad kifejezést, hogy a calomel kis része a könyben oldódik és vagy sublimát lesz vagy pedig egy kettős só képződik (kéneső-chlorid-chlorür), a minek azután kell a gyógyító hatást tulajdonítani némely kötőhártya és szarúhártya-megbetegedéseknél.* 2) Legyen bár miként, úgy látszik, hogy az adstringáló hatás szerepel itt és némi szerep a mechanikus ingerlésnek is jut, annyival is inkább, mert a kóros képződmények elpusztulását okozó kéneső belső adagolása, a phlyctaenás megbetegedéseknél nagy haszonnal nem jár. A belsőleg vagy kenőkura alakjában használt kéneső is megjelenik a váladékokban, felszívódik a szervezetbe és így a phlyctaenás csomók elpusztítását is okozhatná, mi azonban nem történik.

A pióczázás és elvonó, hólyaghuzó tapaszok használata mindinkább kiment a divatból, hanem helyettük a különféle összetételű és helybelileg alkalmazott cseppek és kenőcsök egész légiója következett. így a phlyctaena kitörésének meggátlására, tehát prophylactice igen jónak mondták a plumbum aceticum, extr. opii és vízből álló keveréket, miből naponta 3—4 cseppet kellett a szembe bocsátani (Andrea). A kenőcsök közül a zincum sulfuricum, vörös praecipitatból, sőt calomelből készítettek ajánltattak, mely utóbbival még most is többször kísérleteznek, de jó vagy legalább is kielégítő eredményt vele ritkán kapunk. Blepharospas— 93 —

*) Hogy a kénesővel kezelt luéticusok vizeletében azt ki lehet mutatni, az már rég ismeretes, ugyanis Cantu már 1825-ben tett idevágó kísérleteket. Ő ugyanis 20 font vizeletben talált 20 gm. hg-t.

2) Schlaefkenek is vannak ide vonatkozó részletes kísérletei.

mus ellen magasztalták az acqua laurocerasiban oldott extr. belladonnának külső használatát; valamint aether sulfuricum inhalatiót is, de nem oly mértékben, hogy bódulást hozzon létre. A meleg borogatások, és a betegeknek világosságban tartása, kötés nélkülözése mindinkább általánosabbá vált, jóllehet egyesek a kezdeti szakban az erélyes hideg borogatásoktól sokat vártak, mert általuk a phlyctaena visszafejlődésre volna bírható.

Bámulatos azonban, hogy a calomeltől az ezután következő sok szerzőnél alig van említés téve, vagy ha van is, az mint jó szer nem ajánltatott. Arltnak is 1851-ben kiadott háromkötetes igen becses munkájában a calomel csak mint történelmi emlékű szer van felemlítve, azon megjegyzéssel, hogy a vele tett kísérletek a további használásától elijesztettek és tőle jó eredmény nem várható. A calomel therapeuticus értékének kellő méltatása és használatának elterjedése a phlyctaenás megbetegedés gyógyításában, azt lehet mondani, az utolsó 15—20 évre esik.

Arlttól ered azonban a róla elnevezett homlokkenőcs (Hydrarg. bichlor. ammon. extr. belladonna és unq. simplex), mi fénykerülés ellen ezen bajnál elvitázhatatlanúl igen hatásos és a phlyctaenás megbetegedés gyógyításában még ma is nagy szerepet játszik.

(Folytatása következik.)

— 94 —

Schulek V. egyetemi tanár szemklinikájából.

A rokonszenvi szemlob és keletkezésének módja.

Klinikai és kísérleti tanulmány Creniceanu György dr.-tól.

(Folytatás.)

ji-t'k eset (381. sz. k.). Sz. M, 9 éves fiú Czeglédről, felvétetett 1881. május 13-ikán irido-cyclitis traumatica oc. sin., iritis sympathica o. d. diagnosissal. Előzmény: Bal szemére vonatkozólag előadja, hogy mintegy két hóval ezelőtt, nyílvesszővel, a mely fa s a végén kihegyezve volt, szemébe lőttek, de ezen kis vessző mindjárt ezután magától kiesett. Azonnal orvoshoz fordultak, a ki cseppeket és homlokkenőcsöt rendelt. Nagy fájdalmai sohasem voltak, szeme, állítása szerint, vörös sem volt, látása azonban mindjárt a sértés után elromlott. Most pár nap óta jobb szemén is fénykerülés és könyezés mutatkozik. Jelenleg: Mindkét szemen a héji kötőhártya kissé hurutos. Bal szemteke ágazatosan, a külső oldalon egyenletesen belövelt, ciliaris injectio. A cornea külső felső oldalán, a limbus-széltől egy mm.-nyire befelé, egy

5—6 mm. hosszú, 2 mm. átmérőjű, ívalakú, domborulatával a cornea közepe felé néző, szürkés-sárga heg, melybe az iris a külső oldalával belenőtt. A mellső csarnok a rendesnél szűkebb, a láta tág, a lencse egész terjedelmében elhomályosodott. A teke lágy, a sugártáj nyomásra fájdalmas. Jobb szemén fénykerülés, könyezés, kötőhártyái belöveltség és ciliar injectio. A cornea bágyadt visszfényű, csarnok rendes, vize tiszta, az iris puffadt, szálazata elmosódott piszkosszínű. A láta szűk, fény ellentétre renyhén reagál. Jobb szemén 2 °/7 0 E. Bal szemén fényérzés nincs.

Május 14. Enucleatio bulbi oc. sin. Műtét rendes lefolyású, narcosis, nyomókötés. Máj. 15. A külső kötés megújíttatott, vérrel kevéssé át volt ivódva. Bal szemébe hatszor atropin. Máj. 16. A kötőhártyai duzzanat s izgalom mérsékelt fokú. Bal szemébe hatszor atropin s jódkáli belsőleg. Máj. 17. A szemhéjak kissé vizenyősek, a kötőhártyái izgalom s duzzanat mérsékelt, a sebfelület sárgás-szürke lepedékkel fedett. Kifecskendés. Máj. 21. Bal szemteke kissé izgatott, a csarnokvíz zavarosabb, a láta szűkült. Kezelés folyik. Máj. 26. Elbocsáttatott. Izgalom jobb szemen igen kicsi, cornea tiszta, csarnokvíz igen finoman zavaros, láta tág. Bal szemhéji kötőhártyája még kevéssé belövelt s duzzadt, a szemürbeli csonk szépen granulál. Rendelés: jobb szembe tovább is atropin, sötét szoba, szürke pápaszem.

Kórboncztani lelet: Cornea valamivel kisebb, de tetemesen megvastagodott, csarnok hiányzik, a cornea felső külső negyedében a sugártestig áthatoló heg van; itt a sugártest kötszöveti burjánzással körül van véve, úgy hogy a verticális átmérőben szelt tekén e helyt sokkal vastagabb a sugártest és kóros függelékei, mint a másik oldalon. Retina levált, még a látóidegfőtől is (post sectionem ?)