Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-07-25 / 4. szám
83 84 77- Case of gonnorrhoical ophthalmia succesfully treated by solution of boracic acid. Glasgow, med. Journ. XIII. pag. 488. 78. Contribution a l’étude de la canthoplastie extr. Paris. 79. Die. Verhütung der Augenentzündung der Neugeborenen. Arch, für Gynäk XVII. 1. pag. 50. 80. Ueber die kaustische und antiseptische Behandlung der Conjunctival-Entzündung, mit besond. Berücksichtigung der Blenn. neonat. Volkmans Sammlung klin. Vorträge. Nr. 192. 81. Zur Behandlung der Conjunctivitis gonnorrhoica. Centr. Bit. für prakt. Augenh. 82. Rév. générale d'Ophth. 1. 1. 83. Wien. alig. med. Ztg. 15—18. 84. Ann. di Ottal. 1878 Fase. IV. 485—502. 85. Jodoform in Ophthalmolog. practice. The ophth. Review. Apr. 1882. 86. Contribution a l’étude de l’Ophthalmie diphtheritique et de son traitement. Arch. d’Ophth. p. 132. 87. Bericht über die Ereignisse in der Gebäranstalt München im Jahre 1883. Bayr. ärztl. Intelig. Bl. p. 525. 88. Archiv f. Augenh. 1883. pag. 67. 89. Om den atonisk Behandling of Sygdomme i Oijét. Medicinsk. Revue 1884. Nr. 1. u. 2. 90. De Krankheiten des Auges, Prag 1881. Bd. «1. pag. 33. 91. Knapp Arch. f. Aug. 1885. Beiträge zur Lehre v. Glaucom. A somnambulismus erős holdfény mellett. Közli Creniceanu György mtnr. Jassy-ban. Valahányszor szóba kerülnek a napirenden lévő spiritisták és antispiritisták, mindig ész- és lélekbeli megelégedéssel gondolok vissza ama kizárólag tudományos elveken alapuló előadásra, melyben Laufenauer és Hőgyes tanárok a hysteró-epdepsiát és annak sajátszerű tüneményeit, illetve az egyéni mechanismust, felszabadulva, úgyszólván, az agy uralkodó hatásától, az orvosegyesületnek a sz. Rókus-kórházban tartott ülésén bemutatták. Örvendek, hogy a szerencse nekem is kedvezett azzal, hogy azon előadáson jelen lehettem ; most itt a társaságban, hol e kérdés beszéd tárgyává válik, nekem mindig sikerül a spiritisták bámulóit legalább némileg megnyugtatni aziránt, hogy akármit is képesek azon haszonlesők feltüntetni, az mind a természet törvényei keretén belül esik s a tudomány képes azt törvényszerűnek bebizonyítani. A mily élénk emlékezetben tartom az említett urak előadását, oly élénken emlékszem vissza egy álmomra holdfényes éjjelen, mely oly sajátszerű volt, hogy hajlandó vagyok hinni, miszerint a valóságos somnambulismus mutatkozásához csak egy lépés vagy helyesebben szólva csak nagyobb foka az idegességnek hiányzott. A következőkben előadom azon álmot néhány előzményekkel együtt. Ez év márczius hó harmadik (holdtöltes) negyedének egyik éjjelén álmodtam, hogy egy meglehetősen tág teremben, hol több egyén tartózkodott, magam fölöttük mint a légy repültem s őket sorban felizgattam, ezért azok engem bántani akartak, de én fölszállással mindig kikerültem őket. Voltak pillanatok, melyekben közelebbről lévén fenyegetve, az ablakon vagy ajtón kiröpdöstem s a ház tetejére menekültem. Ajtók, ablakok előttem nyitva lenni látszottak, úgy hogy a menekülés könnyen történt, daczára ennek azonban a fenyegetések elleneim részéről oly nagyoknak látszottak, hogy a háztető körüli kóborlás nekem korán sem tűnt fel oly veszedelmesnek, mint a fenyegetés, mely utóbbinak nyomása alatt fel is ébredtem. Mikor szemeimet felnyitottam, azokat élénk holdvilágosság érte, mert épen ezen éjjelen az ég több heti köd, nap- és holdelbujás után, feltisztult s a hold sugarai széles fénycsíkot vertek ágyam mellett s vele párhuzamosan. Lelkem a felébredéskor oly ingerült volt, s úgy éreztem magamat, mintha álmomat részben keresztül is vihettem volna, ha azon álmos állapot tovább tart. Az előzmények a következők : két nappal előbb este társaságban szó volt a spiritistákról és a somnambulismusról. Én egy szegény kutyának sajátszerű s az irodalomban talán egyedül álló történetét adtam elő, melyben egy itteni orvos leírja azon állatnak somnambulismusát, mely rajta rendesen holdtöltekor volt észlelhető. Mondtam is, hogy valamelyikünk könnyen álmodhat ilyen tárgyakról; de az nem a rákövetkező éjjelen, hanem a másodikon s éppen velem, a fent leírt módon, történt meg. Czélom ezen sorokkal az volt, hogy az érdekelteknek figyelmét azon körülményre, illetve véleményemre vonjam, miszerint a gyenge testalkatúak somnambulismusában a holdfény látszik legfőbb szerepet játszani. Nem ismerem ugyan az erre vonatkozó casuisticát, de a mennyiben mégis róla olvastam, azt hiszem, e körülménynek eddig nem tulajdoníttatott valami különös fontosság. Végül, minthogy úgyis ezen egy psychikus rejtélyt hoztam elő, még egy feltűnő dologra utalok, melyet a lélektanászok alkalmasint könnyebben meg fognak magyarázhatni; s az abban áll, hogy a míg a hysterico-epilepticus egyének, akármilyen tárgy rögzítésénél, a külvilággal öntudatos viszonyukat felfüggesztik, addig a szemtükrözés náluk zavar okozása nélkül történhetik meg. SZEMELVÉNYEK. — »A szemek nyelve« czímű népszerű előadásában Magnus többek közt azt is mondja, hogy a legjobb hangzású, kifejezésekben legdúsabb s legformásabb nyelv sem bír oly megható s győző hatással szellemünkre és lelkünkre mint a szemek nyelve. Ezt minden ember saját tapasztalatából tudja, s szerző jelen előadásában a szemek nyelvének mimikus értékét, kifejező képességét, iparkodik boncz-élettani tényekből megmagyarázni. Tudvalevő dolog, hogy minden lelki állapot mimikái testesedésében az arcz játszik főszerepet, de nehéz széttaglalni, hogy az egyes arezrészeknek külön milyen physiognomikus működés jut részül. Az elsők közt, kik ezen tárgygyal boncz-élettani alapon foglalkoztak, Müller /., a modern élettan atyja, nevezendő, s Duchenne is »Mécanisme de la physiognomie« czímű híres művében kitűnő magyarázatot adott az egyes arezrészeknek mimikái működéséről. Ezen búvár bebizonyította, hogy a lelki indulatok testesítésénél a szem csak alárendelt szerepet visz; az egyes arczizmok villanyozása által az egyén különféle kifejezéseket tűntetett elő, anélkül, hogy a szem legkevésbbé változott volna. Magnus utal az ellenkező esetre, t. i. midőn álarcz alatt a legkülönfélébb arczkifejezések lehetnek anélkül, hogy a szemek azokat elárulnák. Ezt úgy látszik a törökök nejeiknél hasznukra fordítják. Főképen a szemhéjak s a szemöldökök képezik a szem mimikái értékét; azután a szem mozgató izmai jönnek tekintetbe. Áttér végre a szerző a tekintetre vagyis Mülle1 szerint a látótengelyek lehajlására, convergentiájára, s a szemek színének jelentőségére.1) A művecske a benne tárgyalt dolgok iránt érdeklődőknek olvasásra ajánlható. Dr. Creniceanu. —- A különféle higany-praeperatumok elváltozásairól az állati organismusban. Fleischer Dr.-tól Erlangen-ben. — Az ezen czím alatt közlöttekből csak a calomel használatáról a szemészetben szólót kivonatolom. A calomelt régente mint indifferens mechanikus hatású szert tekintették, a mivel azonban a tapasztalat nem fért öszsze, tekintve a más mechanikusan ható porok után látott eredményt. A szem váladékában rendes körülmények között van honyhasó és fehérnye, miknek jelenlétében a calomel vízben oldhatóvá, illetve széteshetővé lesz. Az itt létrejövő átváltozást különfélekép magyarázták: Voit hiszi, hogy a calomelből fehérnyével való érintkezésnél higany válik ki és így a calomel részben sublimáttá lesz. Buchheim és Oettingen szerint ellenben a calomel csak tömény sóoldatban változik át sublimáttá, és a szemváladékban csak higanyfehérnyévé változik át. Szerző vizsgálatai szerint kétségtelen, hogy sublimat képződik, és pedig úgy, hogy vagy a színhigany kiválásnál a higanychlorürból részint chlorid lesz, vagy hogy a konyhasóból natronlúg keletkezik, és a szabaddá lett chlor chloriddá változik; ez azonban nem lehető, mert itt a folyadéknak alkalikus reakeziójunak kellene lenni, a mi pedig soha sem észleltetett. A szerző tehát állítja, hogy a calomel kis arányban feloldódik és sublimáttá válik. Ered tehát vagy szabad sublimát, vagy pedig képződik oldható kettőssó a jelenlevő konyhasóval, ugyanis higany chlorid-chlornatrium, melynek azután egyes kötőhártya és cornealis bajoknál gyógyító erőt kell tulajdonítani. —(Klin. Monbl. 1885. jan. füzet). Issekutzáx. ') A mimikánál kétségtelenül nagy fokban szerepelnek: I. a szemöldökök magassági állása; 2. ugyanezek egymástól való távolsága; 3. a szemrés tagsága; 4. a látótengelyek nyugvása vagy mozgósága; 5. a convergálás pontja. Kisebb fokban szerepel: I. a cornea nedvessége, a honnan a fénylés jön; 2. a pislogás; 3. a pupilla nagysága és 4. némi csekély protrusio vagy retractio bulbi. Schulek. Budapest, 1886. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
