Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-04-04 / 2. szám

4i

4 2

28-án punctio corneae történt lándsával. Hypopyon többé nem keletkezett, a fekélyesedés megállapodott.

—- Ph. József, 28 éves erdőkerülő 1882. évi februárius 24-én jött hozzánk. Jobb szeme corneája közepén tömött, a szélek felé elmosódó beszűrődés van; a kisérő tünetek a szokásosak. A következő napokon a beszűrődés növekedni kezdett. Márczius

4-én keratotomia történt. Ezután a genyedés megállapodott, bár a kifoszlott részek lassan hegedtek. Látása c/36.

Azonban a cornea megnyitása nem mindig ilyen jó hatású. Láttuk már az égetésnél közölt egyik esetben, hogy a genyedés a keratotomia után is újra beállott. A következő esetben háromszor történt punctio s csak még egy keratotomia vetett véget a genyedésnek.

— B. Ferencz, 47 éves kovácssegédet 1883. évi október 13-án vettük fel kórházunkba. Négy hónappal azelőtt szikra égette meg jobb szemét. Corneája külső felső felében lencsészemnyi beszűrődés van, melyet széles szürke udvar fog körül, a csarnokában 4 mm. magas hypopyon, a pupillája szűk, az irise pöfifedt; a szeme igen érzékeny. Október 17-én punctio történt lándsával a limbus alsó részénél. Másnap már újra képződik a hypopyon, igaz, kisebb mértékben. Október 22-én másodszor, 25-én harmadszor szúrtuk át a szarúhártyát. Ezután hypopyon többé nem képződött, de a cornea beszűrődése nem szűnt. November 6-án keratotomia történt a beszűrődésen keresztül. Ezután a cornea is gyógyulásnak indult. Elbocsátáskor 4 méternyiről olvasott ujjakat.

Gyermekek phlyctaenás keratitisei néha azért olyan makacsok, mert az erős blepharospasmus s a külső szemzúg megrövidülése miatt a könnyek nem ürülhetnek ki kellően. Ilyenkor a külső zúg tágítása, a kötőhártya kivarrásával vagy csak egyszerű olló csapással, igen czélszerű. Az eredmény nem gyors ugyan, sőt többnyire lassú sebgyógyulás s a szemhéjak megduzzadása áll elő, de a szemek végleges megbékéltetése mégis csak így várható.

Álljon itt példáúl a következő kórleirás :

— J. Ármin 7 éves, szabónak a fia 1884. márczius 28-án került kórházunkba. Mindkét szemén erős szemhéjgörcs van. Mindkét szemen phlyctaenás hurút s a jobb cornea közepén kölesszemnyi szürkés fekély van. A külső szemzúgok kimaródottak s összehegedés mutatkozik rajtuk. Másnap mindkét szem külső zúgát ollócsapással tágítottuk s a kötő hártyát a bőr sebével fölül s alul egy-egy varrattal egyesítettük. A sebek részben szétváltak, lepedékesek lettek. Április 5-én a gyermek önként nyitja szemeit, az orvoslás ezután nem járt nehézséggel.

Nagyfokú genyedő keratitisek természetesen az irist sem hagyják bántatlanul, sőt némelykor az aránylag jelentéktelen szarúhártyai gyuladást jóval fölülmúlja a genyedő iritis.

Ilyen esetekben néha eltérünk attól a szabálytól, hogy az iridectomia csak idült iritisek ellen alkalmazható. S nem volt okunk megbánni, hogy — ugyancsak Graefe intentiója szerint — a genyedő gyuladás fokán iridectomiát végeztünk. Ilyen eset volt a következő kettő:

—- P. Gáspár 58 éves gépész 1884. évi november 26-án jött kórházunkba. Mintegy 3 hónappal azelőtt toklász esett a szemébe s azóta folyton tart szemgyuladása. Könnytömlő bántalma nincs. Jobb szeme fénykerülő, igen fájdalmas, bőven könnyezik, a kötőhártyái duzzadtak, vörösek, szemtekéjén erős ciliáris injectio látható. Csarnoka alján síirű sárgás izzadmány tömeg van, mely a szarúhártya alsó harmadáig fölkapaszkodik; e területen a szarúhártya kikopott, elszürkült. A szembogár szűk, az iris duzzadt. Naponta 8-szor kap atropint, meleg kendőzést, ópiumos homlokkenőcsőt, éjjelre morphium beföcskendést. A hypopyon előbb fogyni kezd, aztán újra szaporodik, a szarúhártya is jobban beszűrődik. Deczember 9-én iridectomia történt be és aláfelé. Az. izzadmány kiürült, sikerült nagy irisdarabot kimetszeni, az iris erősen vérzett. Másnapra a fájdalmak megszűntek, az éjjel jól aludt. A vér gyorsan fogyott, a cornea beszűrődése föltisztult s a műtét utáni tizedik napon szabad szárú colobomával távozott.

— Z. Venczelné, 55 éves házmesternét 1885. évi november 24-én vettük föl. Egy héttel azelőtt porozás közben hullott valami a szemébe. Az erősen izgatott bal szem szarúhártyája borús, külső negyedében lencseszemnyi szürke alapú fekély van. Az irise duzzadt, fénytelen, a pupilla szűk, elzáródott. A csarnoka alján 2 mm.-nyi hypopyon. Rendeltünk 6-szor atropin-csöppentést,

ópiumos homlok-kenőcsöt, meleg kendőzést. A hypopyon azonban szaporodott. A hó 28-án lándsa seben eresztettük ki az izzadmányt, de néhány nap múlva újra képződött a hypopyon. Deczember 5-én iridectomia történt be- és fölfelé. A genyedés kiürült, bő vérzés töltötte meg a csarnokot. A vér lassan szívódott föl, de genyedés többé nem mutatkozott.

A szemészek heidelbergi gyűlése 1885. évi szeptember 15. és 16-án.

Landolt az összetérítési nehézségek folytán beálló asthenspiáról beszél. Hosszabb időn át folytatott munkához az összétérítésnek bizonyos feleslege szükséges, mely arra szolgál, hogy a munka közben elfogyott erőt pótolja; ezen feteslegnek a munkához megkivántató convergentiánál legalább még egyszer oly nagynak kell lennie, s csakis ennek ismeretével vagyunk képesek meghatározni, vájjon nevezett baj forog-e fenn vagy sem. Megkülönböztet Nagel szerint positiv és negativ convergentiát. A cornealis tengelyek tudvalevőleg divergálnak a távolba nézésnél. Azon erőt, mely megkivántatik, hogy a párhúzamosra beállíttassanak negativ-, a többi positiv convergentia. Vájjon motoricus asthenopia van-e jelen vagy nincs, akkép határozzuk meg, hogy a beteg megjelöli a kivánt munkatávolt, melyre fénytörését a legkedvezőbb viszonyok közé hozzuk, s azután nézzük, képes-e ezen összetérítési szeglet háromszorossára összetéríteni, ha igen, úgy a baj nincs jelen.

A baj orvoslása prismaticus üvegek adásában, az externus tenotomiájában s az internus előre varrásában áll. A motoricus asthenopiának két faját, a periphericust és a centralist különbözteti meg. Orvosláskor a következőket veszi tekintetbe: 1. az egész összetérítési szélesség a negativ részlet felé hajlik, de nagysága normalis; ez az adductorok túlműködésénél van; az externus átmetszése kitűnő, a gyógyulás állandó, az összetérítési szélesség nagyobbodik ; 2. az összetérítési szélesség kisebb, s ennek is nagyobb része negativ ; itt az internus előre varrása jobb a tenotomiánál;

3. a negativ részlet normalis, a positiv kisebb ; itt is jő szolgálatot tehet a tenotomia, de ha a negativ részlet csak kevéssé kisebb, jobb az előrevarrás; 4. ha mind a positiv, mind a negativ részlet kisebb, úgy rendesen neuropathicus alapon áll, mely ugyanis az összetérítési szélesség szűk volta által characterisált.

A myopiánál is hasonló viszonyok fordulnak elő s ott is nemcsak hogy nem használ a tenotomia, de még az összetérítési szélességet is kisebbíti. Itt prismák, s műtétek csak kivételesen használnak, s a belső egyenesek fokozott működtetése az egyedüli, melytől csekély eredményt várhatni.

Sattlet a könnytömlő genyében különféle bacteriumokat talált, de különösen gyakran (830/») a közönséges genygombát, a staphylococcus pyogenest ; a bacillusok fajából egy a rothadási bacillushoz hasonló alak fordult elő leginkább. Kisérleteinél is e kettő okozta a leghevesebb keratitis c. hypopyot. Kitűnő szemészeti antisepticumnak tartja a sublimatot 1 : 5000-hez arányban, midőn égést nem okoz. Igen ajánlja ezen oldathoz 010 Hgl2-t adni.

Zehender bemutatja a lángkép különböző irányú elhúzódását a biconvex lencsék különféle ferde beállítása által, s ezt a lencse hátsó falának törése által feltételezettnek tartja; corrigálja bizonyos távolban felállított prismaticus üvegek által. Az erős üvegek abberatióját aplanatikus üvegek által javíthatóknak találja, vagyis oly üvegek által, melyek akkép szerkesztvék, mintha egy biconvex lencse aequatorja táján ketté szeletnék, s az így kapott részek domború oldalaikkal egymásfelé állíttatnának.

Stilling kísérletek alapján a glaucoma okáúl a filtráló útaknak aggkori elváltozások folytán beálló elzáródását veszi fel okúi normalis elválasztások mellett. Mint az elfolyást eszközlő útakat említ egyet a chorioidea epithel rétege és a retina között (úgynezezett »Ventrikelraum«), egyet, mely a látideg burka és az üvegtest centrális csatornája közt van, filtrál továbbá a sceralis ür és leginkább egy a látidegfő körül levő körkörös zóna. A hydrophthalmust is ekkép keletkezettnek gondolja.

Brettauer aggkori hályog felszívódásának 3 esetét említi meg nem sértett tok mellett. Mindegyiknél találtatott mély csarnok, rezgő iris, bizonyos stádiumban fix helven rezgő cholestearin jege-