Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-11-29 / 6. szám

tóttá a pupillát ad maximum. A sclerosishoz csatlakozott a sclera sebbe nőtt coloboma szár, mely vongálása által irritatiót és hypersecretiót okozott, ennek tensio emelkedés glaucoma lett a vége, mely ha az irist a sebből ki nem szabadítjuk, tönkre teszi a szemet. A glaucomának a hályogoperálás után rövid idő múlva kellett megindulni, különben nem lett volna képes a tensio emelkedés az erős sclera sebet (heget) kitágítani.

Ha a sclerotómiának csakugyan oly nagy hatása volna a glaucoma ellen, mint azt Mauthner állítja, akkor esetünkben érvényesülni kellett volna. Midőn a hályogoperatiót csináltuk a glaucoma minden bizonynyal oly stádiumban lehetett, melyben a betegek nem szoktak orvosi tanácsot kérni, hanem jóval későbben s ily esetekben végezte Mauthner a sclerotómiát oly fényes eredménynyel, mint ő mondja: csak egy esetben nem volt az eredmény kielégítő. A mi klinikánk nem volt ily szerencsés: egyetlen egy esetben sem kaptunk oly eredményt a minőt vártunk, az csak oly pillanatnyi volt, mint a régi punctió corneaenél. De nem tudom a véletlen hozta-e hozzám Mauthner egy betegét a legnagyobb foka acut glaucomával. A 45—50 éves férfi Bécsből jött, hol Mauthner 4-szer csinált nála sclerotomiát (az értelmes beteg megnevezte az operálás nevét is). Talán ez volt azaz egy nem sikerült eset. De ezen még lehetett volna sokszor sclerotómiát csinálni, a míg a beteg él mindig; egyszer mégis meg kellett volna szűnni a glaucomának, tehát ez az eset sem veszteség! ?

A sclerotómia sohasem fogja pótolhatni az iridectomiát; mert bármiképen forgatjuk, a végső eredmény mindig az marad, hogy a hegedős, mint vékonyabb rész, könyebben szűri át a nedveket. De a glaucomás szemén a hegedés rendesen csak olyan mint más szemen, tehát csak addig filtrálhat jobban, a míg gyönge, vékony. Esetünkben elég gyönge, elég vékony volt, de a glaucomát nem volt képes megállítani; pedig még iridectomia is volt mellette. Nem volt hatása, mert az alapbetegséget, az edények sclerósisát nem szüntethette meg; sőt az iris colobomának a sebbe nőtt szára csak siettette, fokozta a betegséget.

Ne csodálkozzunk azon, ha lesznek betegeink, a kiknél semmire sem megyünk az annyira kipróbált iridectomiával, de még kevésbbé a sclerotómiával. A glaucoma gonosz lappangó betegség, a méh' csak akkor mutatja létének jelét, mikor már nagyon elterjedett; már a prodromal stádiumban nagyon előrehaladt; hányszor tapasztaljuk azon eseteket, hogy a glaucoma simplex megvakította a szemet, anélkül, hogy a betegnek legkisebb tudomása lett volna arról, hogy szeme beteg. Hagyjuk el a speculatív gyógykezelést és alkalmazzuk azt, a mit a legnagyobb mester, a tapasztalás, dictál.

— 113 —

Villámkáprázásból származó megvakulás kérdése.

Közli Schui.ek Vilmos tanár.

Az irodalomban a villámsujtás általi szemsérülés, úgyszintén a lecsapó villám általi megkáprázás és a belőle származó rosszlátás esetei gyéren vannak feljegyezve. A tudomány ez irányban tehát még anyaggyűjtésre szorul, hogy az ilyen sérülésekre vonatkozó átalános tantételeket levonhassa. Midőn jól megfigyelt eseteknek közlésével a tudomány fejlődésének szolgálatot tehetünk, másrészről hiányos észlelésű eseteknek a tudományos irodalmi anyag közzé vitelével kárt okozhatunk és azt a mit előbbre vinni akarunk, a tudományos fejlődést, megzavarhatjuk és hátráltathatjuk. Hogy mennyire óvatosaknak kell lennünk az esetek irodalmi gyűjtésében, azt a következő eset fel fogja tűntetni, mely, ha felületesen vétetik, vagy tapasztalatlan bíráló kezéből kerül az irodalomba, első látszat szerint könnyen a villámsérülések casuistikájába lett volna állítható, — míg valójában a villámcsapással közel semmi összefüggése sincsen.

Baumgarten Károly, budapesti ügynök, 41 éves, 1884. júl. 19-ikén zivatar alkalmával a váczi-úton az Arany János utcza benyilásánál lóvonatú vasúti kocsiról leszállt és eközben erős villámlás káprázta meg szemeit, annyira hogy néhány másodperczig az utczán az esőben megállani volt kénytelen, míg végre látása anynyira visszakerült, hogy útját folytathatta. Bal szemén tért vissza a látás, jobb szemén közel vakság maradt meg, (hogy addig milyen volt a jobb szem látása, az külön vizsgálat vagy próba tárgya azonban nem volt). Szentül hívén, hogy e rosszlátás »a villámsujtás« eredménye, — pedig nem is villámsüjtásról hanem csak villámfény által való megkáprázásról lehetett szó — elment orvosokhoz, kiknek elmondta, hogy jobb szemét »a villámsujtás« vakította meg. Júl. 25-ikén (6 nappal az esemény után) Vidor Zsigmond dr.-nál volt, kinek lelete saját szíves közlése szerint alább fog szóba jönni, és a ki jodkali-kenőcsöt a homlokra és strychnin subcutan befecskendéseket alkalmazott. Később Goldzieher Vilmos dr.-nál volt, ki szintén kezelte. Egy ízben Siklósy Gyula és más ízben Blau István dr.-oknál is bemutatta magát. Mivel az első osztrák általános baleset ellen biztositó társaságnál befizetett volt, most az elszenvedett sérülés miatt díjfizetést kívánt. A társulat kétségbe vonta a villámcsapásból származott sérülést és a hozott bizonyítványokra nem hederített. Baumgarten a társulat ellen pert indított.

A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, érdemleges határozat hozatala előtt, szakértői szemlét kívánt és a kérdések egy sorára feleletet kért. Szakértőkül Siklósy Gyula, Blau István dr.-okat és (a bíróság részéről) engem hívott meg. Feladatunk nehéz volt. Ugyanis az 1 */4 év után talált leletből kellett volna egy régebbi positiv napra vonatkozó következtetéseket vonni. Azonban régebbi orvosi feljegyzések magán úton rendelkezésünkre jutván, ezekből sikerült a kérdéseket tisztázni, mint következik.

Orvosi vélemény.

Baumgarten Károly, ki állítja hogy jobb szeme azóta majdnem megvakult, midőn 1884. júl. 19-ikén zivatar alkalmával erős villámfény szemeit megkáprázta, általunk a mai napon tüzetesen megvizsgáltatván, a következő állapotot tűntette fel.

1. A jobb szem külsőleg rendellenest nem mutat, pupillája fényre visszahat (habár nem teljes erélylyel), a fénytörő közegek tiszták; a látóideg rendesnél halaványabb, bár nem egészen fehér, kötőszövete sűrődött, szélei ködösen és kissé csíkosán elhomályosodottak, a külső fél valamicskét lelapult, a belső fél jól kiemelkedő, az artériák szűkebbek és rövid darabon kötőszöveti túltengéstől (perivasculitisl kisérvék; a sárga folt tája ép; a látás ujjaknak 112 méternyire megolvasásában áll, a látótér rendes terjedelmű de benne a látás a halántéki oldalon élénkebb, a színlátás az általánosan rossz visussal arányos.

2. A bal szemen — melyről panaszt annyiban tesz, hogy az egy idő óta olvasásnál nem kitartó (asthenopia retinalis) —, a látóidegfőn a jobb szemleletéhez hasonló bár kisebb fokú változások vannak; a látás e szemen 8/s, emmetropiás, közelnézése nem presbyopiás.

3. A két szem együttműködésében feltűnő, hogy távolba nézésnél mindakettőnek látótengelye párirányosan áll és így kancsal szemállást nem árul el, — hogy ellenben közeibe nézésnél a jobb szem nem társul a balhoz, hanem összetérés helyett kifelé mozog; hasáb-kisérleteknél is az mutatkozik, hogy a jobb szem a balnak hasáblegyőző mozgásait párirányosan és passive követi, azaz hogy a kétszemi együttnézés minden ösztöne teljesen kialudt.

Ezen leletből biztosan következik, hogy Baumgarten Károly jelenleg idült látóideglobban szenved mindakét szemén, mely a jobb szemen súlyos és maradó, a bal szemen pedig könnyebb fokú és esetleg még gyógyulható elfajulást okozott. Hogy a jelzett változások kezdete mennyi időre vezetendő vissza, névleg hogy azok a kérdéses 1884-iki júl. 19-iki naphoz miképen viszonylanak, az azonban a mai leletből semmiképen nem Ítélhető meg.

Hogy a biróságilag feltett kérdésekre megfelelhessünk, kénytelenek voltunk még azon kórtörténeti adatokat is figyelembe venni, melyek a Baumgarten Károlyt kezelő orvos uraknak a villámos káprázást röviden követő időkben tett észleléseiből tudomásunkra jutottak. Ezek a következők:

i. 1884. július 29-ikén (10 nappal a villámkáprázás után) Baumgarten Károly Dr. Siklósy Gyula főorvosnál consultált és ez betegnaplójába azt jegyezte fel hogy: jobb szemével egy méterre olvassa az ujjakat, peripherikus látása kifelé jobb; a papilla mindkétfelül haloványabb, jobb felül inkább; bal felül a vénák csavartak, némelyek kettős kontúrjukat elvesztették, vastagabbak, az artériák rendesek, a papilla átlátszó határai rendesek; prismával nem lát kettősen, ha a bal szemmel rögzít a jobb kifelé tér; bal szemen v = %.

— I 14 —