Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-11-29 / 6. szám

1 -4

— 123 —

elbocsájtatott. Teljesen gyógyult állapotában a cornea és a sclera sebének megfelelőleg egy kis heg és az üvegtestben kis homály látszott. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde 1885. auguszt.)

Issekutz dr.

—- Vas-szilánk eltávolítása az irisből, Dr. Fröhlich-t<5\ Berlinben. — T. S. 25 éves egyénnek jobb szemébe kalapácsolás közben egy kis vas ugrott, mely a corneán körülbelül 1 mm.-nyi ■ sebet ejtvén, az említett corneális helynek megfelelő irisbe telepedett meg. A kivétel úgy történt, hogy a seb ollóval kissé tágíttatott, ezen át kis vékony mágnessel az irisben levő vas, mely a mágneshez tapadt, óvatosan eltávolíttatott. A vas-szilánk súlya 0001 gramm volt. A gyógyulás egészen símán folyt le, a seb jodoformmal kezeltetett. 10 nap után a beteg elbocsájtatott és a cornealis sebet egy kis fehér heg jelezte. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde 1885. augusztus). Issekutz dr.

— A szem hátsó sarkának egy veleszületett rendellenességét közli Birnbacher Alajos magántanár Gráczból. — Fischbacher A., 21 éves, Ramsaui paraszt, nagy, jól kifejlett férfi, szülei és testvérei jól látnak. Már első gyermekéveiben rosszúl látott a távolba, iskolába járt, Írni olvasni megtanult. Közlő által besoroztatása alkalmával vizsgáltatott meg. Mindkét teke kiálló, szabadon mozgatható, nystagmus nincs. Külsőleg semmi rendellenesség sem található, látás mindkét szemen —7 D-val 6/se. Jobb szem 8 cm.-ben, bal szem 6 cm.-ben olvas Jäger I. A látótér normális, scotoma nincs, a fényérzés jó, cornealis astigmatismusnak nyoma sincs. Szemtükörrel a fénytörő közegek átlátszóknak találtattak. A papillák rendesek úgyszintén a retina edényei is. A jobb szemben a macula lutea helyét egy kerek, mintegy másfél papillányi átmérőjű lemez foglalja el, mely egy félgömbalakú kiemelkedésnek az opticai képe. A folt köröskörül fekete festenynyel van határolva, mely befelé nyúlványokat bocsájt; felső részén belül és felülről, ki és aláfelé haladó irányban egy zegzugos pigment sáv halad keresztül. A folt többi pigmentmentes részein jól látszik a halovány chorioideális edényhálózat sárgás-szürke, helyenként kékes alapon. Ez a sajátszerű ábra az ideghártya többi részeitől keskeny, elmosódott, barnás-szürke széllel határolódik el. A retinális edények közvetetlen a kiemelkedés mellett húzódnak el, a kiemelkedésen magán nyomuk sincs. A bal szem megfelelő helyén ugyanazt a képet találjuk, csakhogy itt a foltnak majdnem egész területe, kivéve az alsó részét, finom mézléphez hasonló festenyhálóval van borítva. A refractio meghatározása szemtükörrel azt a meglepő eredményt nyújtotta, hogy míg ezen alakzat centrumának megfelelőleg a jobb szemen 8 D., a bal szemen 7 D. myopia találtatott ; addig a papilla és a többi szemfenék még a képlet közvetetlen közelében is 25 D. myopiára vallott. A magassági külömbözet a kiemelkedés teteje és a retina többi részei közt, tehát mintegy 5 mm.!

Ezen kórtörténethez Birnbacher a következő reflexiókat fűzi: Hogy a centrális látásnak székhelye a kiemelkedés csúcspontja, azt már a subjectiv látásvizsgálat is bizonyítja, mely 7 D.-ás myopiát mutatott ki. Abban, hogy ez a szemfeneki változás veleszületett, alig lehet kételkedni, ha tekintetbe vétetik éles elhataroltsága a környezettel szemben és minden másnemű változás hiánya. Ép oly világos, hogy a retina a kiemelkedést takarja még pedig oly állapotban, a mely percipiáló rétegeinek mélyrehatóbb változását kizárja, miután scotoma nincs, a fényérzés rendes és a visus is aránylag jó. Kizárható minden retina és chorioidea közti lerakódás, miután a chorioideális edények a vizsgalat tanúsága szerint közvetlen a retina mögött feküsznek. Nem marad tehát egyéb hátra mint vagy azt föltenni, hogy a chorioidea és sclera közt van a lerakódás, vagy hogy az összes bulbus hártyák egy élesen körülírt helyen betüremkedtek, a mi, tekintetbe véve a kiemelkedésnek éles elhatároltságát a többi retinától, nagyon valószínűtlen.

Ezen rendellenesség létrejöttét Birnbacher képtelen megmagyarázni, miután sem a szemnek fejlődéstana, sem az összehasonlító boncztan nem nyújt alapot a megértéséhez. (Knapp, Archiv für Augenheilk. XV., 2. füzet.) Dr. Groisz.

— Keratitis dendritica exulcerans mycotica. Dr. Emuiért E.-tői Bernben. — Fentebbi elnevezés alatt egy különös alakját a fekélyesedésnek írja le közlő, melyet hat szaruhártyagyuladásban szenvedő egyénen észlelt és némely sajátos, jellegző és más alakoktól külömböztető tulajdonságai miatt önálló kóralaknak tekint. A hat esetnek rövid kivonatban közlése után a következőkben összegezi azoknak lényegét.

A keratitis dendritica phthisises és scrophulás egyéneken észlelhető, a 20—45 éves korig, férfiaknál és nőknél, jó és rossz viszonyok közt élőknél egyaránt, de legkivált olyanoknál, a kik még sohasem szenvedtek szemgyuladásban. A betegség magától, minden ismert ok nélkül keletkezik, februárius, április, augusztus és szeptember hónapokban, vagy más szóval tél utóján és a tavaszi és őszi hónapokban, többnyire rögtönösen lép fel és rövid 2—3 nap alatt igen erős subjektiv tüneteket, fénykerülést, könynyezést idéz elő ; a felső szemhéjji conjunctiva különösen a felső tarsalis szélen megdagad, a tekei conjunctiva erősen injiciált, ugyanakkor a cornea egyik vagy másik pontján szélig terjedő, vagy ép oly gyakran a corneaszéltől egy látszólag ép határ által elválasztott subepitheliás zavarodás mutatkozik, mely vagy egy kis csomó alakjában kezdődik, a melyből nyúlványok indulnak ki, vagy mint kis csík, mely később megnyúlik, elágazik és minden ága még apró nyúlványokat bocsát ki oldalt. Rövid időn ezen subepitheliális homályok fölött a hámsejtek föllazulnak és lehámlásuk által barázdák keletkeznek. Úgy a főág mint a mellékágak állandóan keskenyek maradnak. Az epithel veszteség mérvével lépést tart a reflectoricus szemhéjgörcs nagysága és egyszersmind az az érzés támad mintha a felső szemhéj alatt idegen test volna. A barázdák mélysége és a szarúhártya fekélyesedése okozta intensiv homályosodások következtetni engedik, hogy a folyamat a subepitheliális részeken kívül a lamina elastica anteriorra és a cornea lemezeire is kiterjed. Néha neuralgicus fájdalmak léptek föl a halántékokban. Az uveális tractusra a folyamat semmi behatással sem volt. A tekei conjunctiva soha semmiféle alakban sem volt megbetegedve, a szemhéjji conjunctiva pedig egy esetben sem secernált nyálkát vagy gennyet. Ha a kórfolyamat már egy bizonyos fokig kifejlődött, akkor lefolyása mindég 3—6 hetet vesz igénybe, míg az első két-három napon gyógykezelés alá kerülő esetek nehány nap alatt gyógyíthatók, meg pedig amint az eddigi tapasztalatok gyaníttatják, eserin-csepegtetések és sublimat-oldattal irrigátiók által. Előhaladott esetek gyógykezelése ingadozó és absolut helyesnek és eredményesnek egy sem mondható.

A gyógyulás kezdetének ismerve, hogy újabb infiltratumok nem keletkeznek, a régiek, ha epitheliumukat még nem vesztették el, azt megtartják, hogy a barázdaszélek szürke infiltrátiója eltűnik, maguk a szélek simábbak lesznek és végül a barázdák a básis felől kitelnek, lassanként sekélyebbek lesznek, míg az egész anyaghiány ki van pótolva. Egyidejűleg a szarúhártyai folyamat megállapodásával és visszafejlődésével, a felső szemhéji conjunctivának nagymérvű duzzadása is mind kisebb lesz és végre egészen eltűnik. Pannusnak a fejlődése csak azon esetekben észleltetett, a melyek szélig terjedő fekelylyel kezdődtek és akkor is csak annak helyére szorítkozott. A fekélyesedés okozta sajátszerű rajzolat még hónapok, sőt évek múlva is fölismerhető, ámbár a corneális homályok lassanként tetemesem föltisztulnak.

A betegség keletkezésének föltételeit illetőleg, az összefüggés a betegnek constitutiója, a meteorológicus viszonyok és a betegség létrejötte közt kényszerű valószínűséggel bír. Az összes megbetegedettek scrophulások és tuberculotikusok voltak és a betegség a tavaszi és őszi hónapokban lepte meg őket. A felületes epithelium lehámlással kezdődő eseteknek valószínű oka külső infectio, mely nélkül csak egyszerű ulcerosus keratitis fejlődött volna ki, míg így az epitheliumnak mélyebb rétegeiben talált dupla-bacillusok tovább fejlődése által azok a sajátságosán formált anyaghiányok jönnek létre, a melyek ezt a keratitis-alakot jellegzik. Máskép, mint a külvilágból származott infectio által, ezen cornea megbetegedésnek keletkezése nem is magyarázható hacsak nem akarjuk a tekei conjunctivából való beköltözést föltételezni. De eltekintve attól, hogy a hat eset közül egyikben sem találtatott bármily kóros elváltozás a tekei conjunctivában, ezen föltevés mellett teljesen lehetetlen volna az eseteknek épen felénél a corneaszél és fekély közt levő tiszta cornea rész épen maradását megmagyarázni. Van ugyan ezen jelenségnek egy analogonja az öröklött lueticusoknak interstitialis keratitisában, de ezeknél beköltözéses hidak egy ideig csakugyan láthatók é^Jcsak később tűnnek el, míg a keratitis dendritica leg-