Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-11-29 / 6. szám
... v. , ? • —-v. .............-— SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 48-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 6. SZ. Vasárnap, november 29-ikén. 1885. Tartalom : Dr. Szili A. Észrevételek az erytbropsiához. — Dr. Csapodi I. A kötőhártya diphtherias gyuladása. — Ottava /. dr. Néhány szó az iridectomiáról és sclerotomiáról. — Schulek V. tnr. Villámkáprázásból származó megvakulás kérdése. — Angelucci dr. A látásnak egy új elmélete. (Folytatás és vége). — Szemelvények. Észrevételek az erythropsiához. Dr. Szili Adolf magántanártól. Minél inkább gyarapodik a közölt esetek száma, annál inkább térnek el egymástól a vöröslátóság rejtélyes tüneményének meg- ! magyarázása iránt tett kísérletek. Nem csekély befolyást gyakorol a nézetekre főleg annak a fontos ténynek megismertetése, hogy az erythropsia nemcsak lencsenélküli szemeknél, hanem meglevő lencserendszer mellett is fellép; és ez nevezetesen odavezetett, hogy a külső befolyások mellett, melyek a legtöbb esetben a tünemény megindításánál majdnem kézzelfogható szerepet játszanak, mindenesetre egy belső dispositiót is feltenni kénytelenek vagyunk. Nehány észlelő (Hirschler, Benson, Pflüger, Szili) azt gondolják, hogy a látási zavart magának a reczehártyának bizonyos módú és mérvű izgalmára lehet visszavezetni. Mások, főleg Dimmer, Meyhöfer, Hilbert, Purtscher inkább általános functionális beidegzési zavarokat, egyebek közt a hysteriát is tartják alkalmasnak arra, hogy a vöröslátáshoz vezessenek. Hilbert és utána Purtscher egyenesen a látás czentrumának részvételére utalnak. Első közleményemben már főleg a reczehártya működésében kerestem a zavart; de, ellenkezve Hirschler nézetével, mely szerint kimerülés érzéstelenné teszi a reczehártyát a gyengébb törésű fénysugarak iránt, ahoz a nézethez jutottam, miszerint a reczehártyának vöröset érző elemei, a szem belsejének túlságos megvilágítása folytán, bizonyos még eddig közelebb meg nem határozható föltételek mellett, lúlérzékenyekké válnak. Hirschlernek feltevése ellen főképen az ő saját, Purtscher által megerősített kísérletét hoztam fel, mely szerint a vöröslátás a stenopaeikus kísérletnél eltűnik. Ez a kísérlet nézetét nem támogatja, hanem egyenesen ellentmond neki. Ha az erythropsia leginkább alkonyatkor jő létre (másoknál nappal is, de csak a szobában), tehát akkor, mikor Hirschler szerint a világítás nem elegendő, hogy a kimerült reczehártyának azokat az elemeit bírná megindítani, melyek a spectrum hűvös részének felfogását közvetítik, akkor teljesen érthetetlen az, hogy miért tér vissza a rendes színlátás, midőn szűk lik vagy rés által a szembe érő sugarak még jobban meg vannak ritkítva. Én a szem belsejének világossággal való túlságos elárasztásából a reczehártyának túlingereltségét vezettem le. Az eddig közölt esetek mindegyikében vagy oly szembelí rendellenességek voltak jelen, melyek czéltalan túlságos fénybetörésre és rendhagyó fényszóródásra nyújtottak alkalmat, vagy oly külső viszonyok forogtak fenn, melyek a szemnek fény általi bántalmazását vonták maguk után. Hogy azonban a szemben a szóródás útján elárasztott közönséges világosság főképen a reczehártya vöröset érző elemeire hatnak, azt a Smith-Brücke-féle kisérlet által véltem bebizonyíthatni. Közleményemnek német szövege1) Dr. Purtscher urat arra indította, hogy érveléseimre levélben válaszoljon. Legfőbb ellenvetése az oldalti megsugárzás kísérletére történt hivatkozásom ellen irányul: ennél a kísérletnél a sclerán és chorioideán keresztül hatnak a fényingerek és csak azért izgatják túlsúlyban a vörös elemeket. De kérdés, hogy széles colobomán vagy tág pupillán keresztül betörő tömeges fénysugarak, ha a szem belsejében (eltekintve a különféle rendhagyó fénytörés hatásától) csak visszaverő szóródás útján eláradnak, nem szintén túlnyomólag vörösek-e ? A hol nem épen igen vastag festenyréteg útban áll, ott a choriocapilláris a fénytörő közegeken át bejutott világosság visszavert részében csakugyan a vörös sugarakat túlsúlyba helyezi. Mennyi vöröset nem hoz ki a szemből már az a kis világosság is, a melynek segítségével a Briicke-Cumming-féle szemviláglási tüneményt észleljük; szükséges-e azt a mindennapi tapasztalást említeni, melyet a szemtükörrel teszünk ? De talán sikerül bebizonyítani, hogy a rendes úton bejutott és rendes módon tört fénynek csekély szóródó része gyengébb fokban ugyan, de mégis csak úgy hat, mint az, mely a sclerán át bejut. A keskeny csővel (stethoscoppal), melylyel a Smith-Brückeféle kísérletnek eredményét még jobban szembetűnővé tettem, a mellről megsugárzott szemnek chloropsiáját természetesen nem lehet kideríteni; de kellő elővigyázat mellett sikerül a másik szemnek egyidejű erythropsiáját észlelni. Értelmes betegeket, kiknek fél szemén a láta atropin által ki volt tágítva, egy erősen megvilágított nagy fehér papírlapra hagytam nézni, és pedig az atropinozott szemmel szabadon, a másik szemmel egyidejűleg a stethoscopon keresztül. Ha arra pontosan ügyelünk, hogy a vizsgált az oldalti világosságnak kikerülése czéljából hátával az ablak felé áll és a stethoscopon keresztül néző szemét a mennyire lehet a kehelyszerű nyílásba siilyeszti és talán azonkívül még a kezével is árnyékban tartja, akkor feltéve, hogy a vizsgált csak valamiképen tud finom színárnyalatok fölött Ítélni, könnyen észreveszi, hogy a stethoscopon keresztül látott világos foltnak határozottan vöröses árnyalata van. Ismétlem, hogy ennek a kísérletnek eredménye csak igen nagy elővigyázat mellett valóban megbízható, mert ha a szabadon néző szem oldalról is bővebben meg van sugározva, akkor a Smith-Brücke-féle föltételek is működésbe lépnek, és a másik szemnek erythropsiája sokkal feltűnőbb ugyan, de már nem bizonyít a mellről jövő fénynek hatása mellett; ha ellenben a stethoscopon néző szem oldalról világosságot nyer, akkor épen várakozásunk ellenére határozottan zöld foltot fog látni. Megjegyzem még, hogy magam saját szemeimmel látatágulat nélkül is positiv eredményhez jutok e kisérletnél. Mindez, mint már első közleményemben mondtam, nem magyarázza meg a pathologikus erythropsiat, sőt közelről egyenesen ellentmond neki, de bizonyítja, hogy a szem belsejének túlságos megvilágítása, akár csak mellről történik, legjobban a reczehártya vörös elemeit bántja. Annál inkább fogjuk azt feltehetni mindenesetre ott, hol széles coloboma, mydriasis, lencsenélküliség tömeges és rendetlen fénybehatást okoznak, vagy épen csak külső okból rendkívül intensiv világosság hat a szemre, (úgy a vöröslátóság több új esetén kívül egy igen régi esetben [1832], mely Mackenzie-től ered és melyet Purtscher1) szerencsés volt megtalálni). És minthogy minden közt, a mit eddig a vöröslátás fellé-Centralbl. f. pr. Augenheilk. 1885. febr. *) Centralbl. f. pr. Augenheilk. 1885. febr. 49. 1.6
