Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-09-27 / 5. szám
99 ioo mozzanattól függ. A mint azon hátgerinczbajokat, melyeknél progressiv izombénulás mutatkozik, kezdték differencziálni, s így az általános poliomyelitis elnevezést kerülni, épigy sem a nuclearis bénulás nem identicus a poliencephalitis superiorral, sem ez utóbbi kifejezés által nem jelöltetik határozott baj; ezért kellene előbb a diagnosist ophthalmoplegia (s. myoparalysis) nuclearisra felállítani s azután a duczműködés (Kernfunktion) zavarát okozó folyamatot felderíteni. [Szerző az »ophthalmoplegia« elnevezést akkor használja, midőn vagy az egyik szemen különböző idegektől ellátott izmok bénák, vagy midőn mindkét szemen izombénulások vannak jelen. Ha csak a szemgolyón kivüli izmok bénák, akkor ophthalmoplegia exteriőrről, ha csak a belsők, interiorról van szó.] A nuclearis bénulás 38 részben általa észlelt, nagyrészt pedig az irodalomból szedett eset alapján tárgyaltatik és a szerző e bajról a következő átnézetet adja. A szemizomzat progressiv bénulásának oka a legtöbb esetben nuclearis. Ez utóbbi egyenesen kórismészhető, ha a sphincter és az alkalmazkodás a bénulás által nincs megtámadva. Az ophthalmoplegia exteriornak minden esetben nuclearis természetűnek kell lenni. A levator bénulása vagy tökéletes vagy tökéletlen lehet. Teljesen kifejlődött szembénulásnál a szemgolyók egyenesen előre állanak, a rendestől alig eltérve, vagy pedig divergálnak; csak kivételesen promineálnak észrevehetőleg, A nuclearis bénulás tökéletes kifejlődése előtt a mozgás zavar erélyes akaratos indíttatok által megszűntethető, a mozgás olyan mintha akadályozó közegben menne végbe, a kórjelek este felé kifejezettebbekké válnak mint reggel. A baj hosszabb idő óta tart, a kettős képek hiányzanak. Az ophthalmoplegia exterior complicatiókkal vagy azok nélkül is nuclearisnak tekintendő. Továbbá nuclearis bénulás kórismészendő, ha ép alkalmazkodás és a pupilla alkalmazkodási reaetiója mellett ennek világosság iránti reaetiója elveszett, ha ép alkalmazkodás mellett a sphincter béna, ha oculomotorius bénulás mellett a pupilla igen szűk. A mint az ophthalmoplegia exterior nuclearis okra utal, ép ezen viszony áll az elszigetelt ophthalmoplegia interiorra is (a sphincter és az alkalmazkodás bénulása). A nuclearis ophthalmoplegia születési (ptosis congenita) vagy későbbi eredettel bírhat. Felnőtteknél lassan fejlődhetik s megállapodhatik. Fejfájás és egyéb agyi tünetek nélkül is lehet, vagy pedig ezekkel jár s hozzászegődik még az opticus sorvadása, a trigeminus, a facialis bénulása, vagy a paralysis bulbaris, ataxia, progressiv izomsorvadás tüneteivel együtt. De a baj heveny vagy félheveny is lehet, a midőn vagy complicatiókkal halálhoz vezet, vagy javul, gyógyul, az izombénulások megállapodnak, vagy végre ismételt rohamok állanak be. Néhány esetben a látóidegen csíkos vérzések, vérbőség és lobos elváltozások észleltettek. Különben a szemtükrözés az ophthalmoplegia exteriornál nehéz a szűk pupilla miatt. A prognosisra nézve a heveny, somnolentiával és általános izomgyengeséggel járó esetekben a lethalis kimenetel előrelátható. Gyorsan támadt, szövedmény nélküli esetekben, gyógyulás, javulás vagy állandósulás beállhat. Még ha á'mosságnélküli izombénulásokhoz az acut paralysis bulbaris tünetei hozzászegődnek is, a gyógyulás lehetősége nincs kizárva. Ha a nuclearis izombénulás lassan fejlődik, szorítkozhatik a gyógyíthatlan szembénulás állapotára, de előbb-utóbb hozzászegődhetnek a paralysis bulbaris, az ataxia, a progressiv izomsorvadás és elmebajok jelei is. A gyógyulásra nézve csak oly chronicus ophthalmoplegiáknál, melyek syphilisből erednek, lehet javulást várni, Hutchinson szerint jódkálium nagy adagjainak hosszabbi alkalmazása folytán. Ezen bajnak gyógyszeres kezelése csak ennyiből áll. Dr. Creniceanu. SZEMELVÉNYEK. — Hályogkivonás után fellépő futólagos elmezavarnak két esetét közli Dr. Landesberg Philadelphiából. — 1. L. 65 éves ácsmesternek jobb szemén catar. incip. van, az utóbbin a visus = 1»/, 0 ■ Különben józan életű és téljesen egészséges. A műtét utáni első két napon úgy a szemnek állapota, mint a betegnek közérzülete tökéletesen kielégítő volt. A harmadik nap reggelén, egy jól eltöltött éj után, a beteg egészen megváltozott. Roppant elégedetlen hangulatban volt, mindent kifogásolt, a neki felesége és gyermekei által nyújtott eledeleket visszautasította, azt állítván, hogy ők az ételeket megmérgezték, környezetére rákiáltott, hogy ne alkalmatlankodjanak neki frivol kérdezősködéseikkel és midőn felvilágosították, hogy senki sem szólott hozzá, csak még haragosabb lett. Izgatottsága folyton fokozódott, kezeivel hadonázott, összefüggéstelen kifakadásokat hallatott. Egyszerre letépte a szeméről a köteléket, kiugrott az ágyból és kiszaladt a folyosóra, a hol egy szögletben meghúzódott és iszonytatóan jajveszékelt. Csak nagynehezen sikerült őt az ágybani visszatérésre rábeszélni azon Ígérettel, hogy egészen magára hagyják. Ebben az állapotban találta őt közlő, vad, merev tekintettel, egész testét izzadságtól elborítva, folyton panaszkodva, hogy ellenségei üldözik. Az orj vost megismerte ugyan, de nevére nem emlékezett. Az artériák kissé teltebbek, de verésök rendes; a hőmérsék nem emelkedett; j a bal pupilla normalis. Barátságos rábeszéléssel sikerült a beteget . megnyugtatni, eledelt is vett megint magához és a szemét be engedte kötni nyomó kötessek A napnak nagyohb részét nyugodtan töltötte el, este felé azonban megint izgatott lett, hallási hallucinatiók kisértették, végül megint letépte szeméről a köteléket és az ágy alá bujt, hogy az ott elrejtőzött embert kiűzze. A chloralhydrat daczára egész éjjel lármázott és csak reggel felé lett nyugodtabb, aludni azonban nem tudott. Ezen érzéki csalódásokkal complicált mániákus izgatottság még a negyedik napon is megvolt, mialatt este fokozódott és éjjel érte el tetőpontját úgy, hogy némi nyugalom és álom csak nagy adag morphiumnak a bőr alá fecskendezésével és chloralhydrátnak a belső adagolásával volt kierőszakolható. / A javulásnak első jelei a 4. nap délutánján mutatkoztak; a beteg jobban érezte magát és szívélyesebb volt hozzátartozói iránt. Éjjel mélyen aludt. Midőn felébredt, az izgatottságnak és a hallucinatióknak már nyoma sem volt. A betegség teljesen megszűnt és nem is lépett fel többé. A szemen azonban izzadmányos iritis tört ki, mely pupillaelzáródásra vezetett. Iridectomia után v = 10/3o. 2. C. 57 éves kereskedőnének mindkét szemén catar. matur. Előbb a jobb szeme operáltatott, ennek jó gyógyfolyamata következtében négy nap múlva a bal szem is. A beteg mindkét operatiónál kitünően tartott és úgy a nyomó kötést mint a fekvést jól tűrte. A második műtét utáni második éjjel azonban keveset aludt, a házban levő tűrhetlen zaj (dobolás, harangozás stb.) felett panaszkodott és siránkozott, hogy ő milyen mihaszna teremtés, a ki családjának csak terhére van. Nemsokára ingerlékeny és izgatott lett és minden szokása ellenére hozzátartozóit szeszélyeivel kínozta. Másnap a betegen nagy melancholia vett erőt; a látogató orvosnak tompa, monoton hangon adta feleleteit; emlékező tehetsége különben jó volt, tudta, hogy miért operálták és mikor, de azt hitte, hogy menthetetlenül megvakul és életét a szegények házában fogja befejezni, minden zörejre megijedt, abban a Íriszemben, hogy már jön a rendőr, hogy a szegények házába vigye. Az orvos nyomókötést alkalmazott a szemre és chloralhydratot rendelt. Öt órával később az orvos után küldtek, mert a beteg dühöngött. A chloralhydrátból csak egy adagot vett be, midőn a másodikat akarták neki beadni, arczul ütötte a leányát, letépte a szeméről a köteléket, kiugrott az ágyból és az ajtóhoz szaladt, hogy a rendőrségtől védelmet kérjen; csak erőszakkal sikerült az ágyba visszavinni. Érverése gyönge és gyors volt, bőre nedves. A kezelőorvos Merck-féle jegeczedett hyosciamint alkalmazott, még pedig miután belsőleg nem lehetett adagolni, 4 cseppet (*/so gran) fecskendezett bőr alá a betegnek a nyakába, miután semmi hatása sem volt, 20 perez múlva 5 cseppet fecskendezett be. Alig 5 perez múlva a beteg hirtelen felhagyott az őrjöngéssel és aléltan rogyott a párnák közzé, arcza elhalványodott, légzése akadozott, érverése gyengült. Nehány perez múlva pulsusa megint erős lett, gyorsabban légzett, arcza kipirult, míg végre ez az izgalmi stadium is elmúlt és a beteg mélyen elaludt. 9 és fél órai csendes álomból másnap reggel teljes egészségben ébredt fel, mely ezentúl állandó is maradt. A szemeknek a beteg ingerült állapota mitsem ártott. A közölt két esethez Dr. Landesberg reflexiókat fűzve azt mondja, hogy a hályogkivonás után fellépő futólagos elmezavaroknak nem tudja kielégítő magyarázatát adni. Id. Sichel ezt az állapotot a szem bekötésének tulajdonítja, úgy okoskodván, hogy a
