Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-09-27 / 5. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 39-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 5. SZ. Vasárnap, szeptember 27-ikén. 1885. Tartalom : Dr. Creniceanu Gy. Közlemények Schulek tnr. klinikájából. I. Rheumaticus fogfájás, mint a glaucomás roham megelőzője. — Issekutz L. dr. A budapesti egyetemi szemkórház opthalmometerének használati táblázata. — Dr. Creniceanu Gy. Első 50 Gaefe féle hályogkivonásom. — Klinikai közlemények. Ottava I. dr. I. A szemhéjak alatt csírázó kendermag. II. Mikrophthalmus, vele született corneahegedésekkel. III. Sajátságos összenövés a szemhéjakon. IY. Symmetriásan fekvő nagy nyirkedény-tágulások. Y. Emphysema a palpebrákon. YI. Meszes lencse. VII. Blepharophimosis és ptosis congenita. VIII. Ritka sebgyógyulás. IX. Anophthalmus congenitus bilateralis. X. Petechiae iridis. X. Aggkori hályog mag nélkül. — Angelucci dr. A látásnak egy új elmélete. — Könyvismertetés. Dr. Mauthner. Die Nuclearlähmung. — Szemelvények. — Apróbb közlemények. — Vegyesek. Közlemények Schulek tnr. klinikájából. Dr. Creniceanu György, szemorvostól.1) I. Rheumaticus fogfájás, mint a glaukomás roham megelőzője. A szem és a fogak kölcsönös bajait tárgyaló monographiám kidolgozása alkalmával azt tapasztaltam, hogy ezen szempontból a glaucomáról szóló irodalom kevés adatokat tartalmaz. Igaz hogy Mooren sok esetről szól, de egyet sem közöl. Nyilatkozata így hangzik: »A régi néphiszem, mely szerint heves fogfájás képes lenne veszedelmes szemgyuladásokat okozni, hosszú időn át absurdumnak tekintetett, de mégis teljesen igaznak bizonyult, mert számtalan észlelés létezik, melyben a trigeminus valamelyik fogi ágának folytonos ingerlése glaucomát váltott ki«. (Beiträge zur kiin. u. operat. Glaucombehandlung, 1881. 12. 1.) Nevezett munkámban (Lásd : Arkövy »Diagnostik der Zahnkrankheiten, 365. és 369. 1.) azon nézetemnek ad-tam kifejezést, hogy heves fogfájdalmak képesek ugyan praedispozitióval biró szemen glaucomát előidézni vagy egyszerű glaucománál a lobos rohamot megindítani, de nem képes akármelyik szemben glaucomás lobfolyamatot teremteni. Ezen nézet kifejezése óta következő esetet észleltem, mely hozzájárul annak megerősítéséhez. M. I. 64 éves, tanfelügyelő, erős testalkattal bír, de szerfelett ideges (rheumatismusban is szenvedett), ez év április 18-ikán éjjeli 3 órakor heves fogfájások által zaklattatott, melyek valamelyik bal zápfogból indultak ki s az egész bal arczfélre a fülig terjedtek. A beteg még ugyanazon reggelen az alsó állkapocs alsó szélén mogyorónyi csomót érzett, melynek megfelőleg egy fog erősen mozgott. A következő napon a fájdalmak alábbhagytak, de a rákövetkező éjjelen 3 órakor még nagyobb hevességgel indultak meg a homlokon át mentek a jobb szemhez is. Ezen fájdalmak oly nagyok voltak, hogy >a beteg úgy reszketett mint hideglelésben«. Bal szeme gyermekkora óta romlott s soha sem fáj. Házi orvosa tanácsa folytán 12 órai útra indult Schulek tnr.-hoz. A vizsgálat teljesen kifejezett lobos glaucoma-rohamot derített ki a jobb szemen, erős kötőhártyai és ciliaris injectioval, mérsékelt zavarral a corneában és a csarnokvízben, tág és mozdulatlan látával. A látás csak 1—2 méternyi távolból való olvasásra szorítkozott. A bal szem sorvadt. Schulek tnr. a jobb szem csarnokvízét kieresztette és pilocarpin-oldatot rendelt, hogy így a beteget iridectomiára előkészítve, mely harmadnap meg is történt segédkezésem mellett. A mütő az iriskimetszés és a szemhéj becsukása után azonnal vattával és ujjaival mérsékelt nyomást gyakorolt a szemre, hogy ezáltal valamely szembeli vérkiömlést megakadályozzon; néhány perez múlva a kötés alkalmaztatott. Az első két napon a műtét eredménye teljesen háborítatlanul megmaradt. A sebajkak egyesültek s jó sok tiszta csarnokvíz gyűlt össze, a belövelés is fogyott. De a harmadik éjjelen a beteg roppant fájdalmak által zaklattatott s ezek épígy jöttek mint az első roham alkalmával. Midőn én 2 óra ') Derék munkatársunk most Jassyban telepedett meg. Szívből kívánjuk, hogy kitűnő képességei ott hamar elismerésre jussanak. Szerk. tájban éjfél után odajöttem, a kötést véresnek találtam, a csarnok is tele volt vérrel és a beteg nyögött fájdalmaiban. E kellemetlen incidenst a beteg rósz magatartásának tulajdonítottuk, mert ily vérzéstől inkább közvetlen a műtét után mint későbben szoktunk tartani. A rendelt hideg borogatásokat tűrte, de néhány nap múlva chemosis fejlődött és a csarnokbeli vér változatlanul megmaradt. A műtét utáni 12-dik napon már a chemosis engedni kezdett; de ekkor (egy hideg, esős napon) a beteg újra fogfájástól lepetett meg s másnap a szemgödör körül is érzett fájdalmakat. A jobb arczfél és a szemhéjak dagadtak, fájdalmasak s ezért csak nehezen lehetett a szemet megtekinteni és látni, hogy a chemosis tart, a sebajkak vérrel aláfutottak, a corneán át a csarnok vérrel teltnek mutatkozik. A szemgolyó kissé előnyomultnak látszik. Ez ízben már nem lehetett megütést okolni, a mit a beteg és hozzátartozói is erősítettek, hanem új glaucomás rohamok kitörésében kellett hinni. Opium-homlokkenőcs, meleg kendők és 3-szor napjában, néha többszöri pilocarpin-becseppegtetés rendeltetett, mire némi enyhülés állott be. Még most is fájt néha az egyik bal foga. Az erősen mozgó bal alsó böleseségi fogát kézzel húztam ki s meggyőződtem, hogy gyökere érdes, szúró. Május 16-ikán a beteg haza utazott. A chemosis eltűnt, de nem az egész vér a csarnokból, melynek csak felső harmada tartalmazott tiszta csarnokvizet. A szemteke belövelése még tart, a látás hiányzik, csak fényérzés van 4 m.-nyire. A mint a házi orvos tudósításából kivehettíik, a viszonyok későbben sem fordultak jóra, és julius végén a szem lobtalan, a csarnok szűk, az iris fakó és synechiás, a lencse diffuse zavaros, a tensio lágy, és a fényérzés csak kétesen volt meg. Tanulságosnak tartom ezen esetet úgy tudományos mint gyakorlati tekintetben. A beteg fog által fentartott izgalom azon gondolatra vezetheti az embert, hogy az okozta a glaucomás lobfolyamatot ; de a beteg tüzetes kikérdezése után rájöttem, hogy ő már 3 év előtt, a mikor fogával semmi baja sem volt, roszul látott s este színes köröket látott a lámpaláng körül, de a Kanka dr. úr által ajánlott műtétnek nem vetette magát alá, mert Arit tanár, kit szintén consultált, akkor operatiót állítólag még nem tartott szükségesnek. Ha e véleménykülönbség csakugyan megvolt, mi részünkről Kanka dr. úrral tartottunk volna, mert legszivesebben akkor operálunk, midőn a glaucoma első kezdetén van. II. A sugártest érzékenysége sérülésekkel szemközt. Némely angol tankönyv szerzője a sugártest sérüléseinek külön fejezetet szentel. Arit (Verletzungen stb. 67., 76. és 100. 1.) ezeket a sclera és az iris sérüléseivel együtt tárgyalja. Dr. Szili magántanárnak bő alkalma volt szemsérülésekkel találkozni, de esetei közt egy sincs, melyben a sugártest direct sérülést szenvedett volna; csak egy indirecte bántalmasott sugártest leírását adja (»Szemészet« 1883. 70. 1. és Knapp, Archiv XIII. 43 1.), mely annyiból érdekes, hogy az idegen test 16 évig székelt nyugodtan egy szemnek elhomályosodott lencséjében, honnan azután ütés következtében a ciliaris nyujtványokra került s így a másik szemet is nyugtalanította. Azt hiszem több sugártestsérülési eset 5