Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-02-08 / 1. szám
Hdlyogosok száma : Életkor Fabininél Galezowskinál 1__________ Hasnernál r Stellwagnál E. Ja n férfi A r 1 t n á 1 egerei nő Életkor férfi 3 O* újabban lebenyes kivonás 0—10 14 126 28 I 17 7 15-ig 36 19 _ 11—20 16 139 42 10 8 15—25 21 31 — 21—30 18 197 40 II 9 l6 25—35 20 26 — 31—40 18 243 56 8 13 ló (31—40) — — 33 41—50 5' 444 105 10 29 48( 35—45 59 76 — 51—60 102 967 133 37 81 90 (41—50) — — 147 61—70 172 1538 1 IQ 31 no 72 45—60 218 154 474 70-en felül IO9 — — 14 — — 61—70 181 13 562 71—80 — 734 39 — 66 35 71—80 40 23 270 81—90 — 85 5 — I I 3 81-90 6 I 25 91—100 — 9 — — — Tehát a 60 és 70 közti években halmozódik a legtöbb eset mint ezt idősb Desmarres, Fr. Jaeger és Ruete is tapasztalta. Hasner és Stellwag helyes megjegyzése szerint a 70. éven felüli embereknek kevésbbé gyakori megbetegedése hályogban csak látszólagos, a mennyiben aránylag kevesen érnek el oly magas életkort. Hasner s részben Arit is 50 és 60 közt talált legtöbb esetet. Galezowsky majdnem hajlandó Hasner adataiban kétkedni, a mi helytelen volna, mert nem hibás feljegyzés, hanem inkább az életviszonyok, melyek más földrészekben mások szoktak lenni, okai a különböző fejlődési időpontoknak. így pl. állatokon tett kísérletek bizonyítják, hogy nagymennyiségű sónak a testbe jövetele a lencsében zavarodást hoz létre *); tehát könnyen elképzelhető, hogy bizonyos tájak vizei a hályog képződésére nagyobb befolyású minőségű és mennyiségű sókkal bírhatnak. Ha már bizonyos ország hona lehet a golyvának, miért ne lehetne bizonyos földrész a hályognak többé vagy kevésbbé gyakori széke és befolyással a hályog érési viszonyaira ? E helyen még egy aetiologiai pontra utalok. A hályog átöröklését már régi szerzőknél is találjuk említve s mégis mai napon is szükségesnek tartják még ezen pont felvilágosítására adatokkal szolgálni* 2 3 * 2). Az én adataimat illetőleg bevallom, hogy magam sem tartom lehetségesnek a hályog megérési idejének az egyén szerinti pontos meghatározását, a mi talán valaha mégis lehetséges lesz, de mostanra legalább tájékoztató adatokat akarok nyerni tömeges számlálásokból, mi által némileg könnyítve legyen a praktikus orvosnak helyzete, mikor betegje zaklatja, hogy neki hályogjának megérési idejét határozza meg. Wecker8) erre nézve így nyilatkozik: A legtapasztaltabb klinikusok megközelítőleg sem képesek meghatározni a hályog fejlődésének gyorsaságát; soha se engedjük a betegek kéréseinek és tartózkodjunk nekik a kezdődő hályog megérésének időpontját határozottan megjelölni. Könnyen megeshetik, hogy magunk ejtünk csorbát éleslátásunk reputatioján és a beteg előtti tekintélyünkön, hogyha kijelentjük, miszerint valamely kezdődő hályog mellett a látás meglehetős karban maradhat meg hónapok vagy évek során át, s azután kevés nap (vagy 24 óra) leforgásán belül a homály általánossá lesz. Legokosabb a valószínűség határán belül maradni s a betegnek egyenesen kijelenteni, hogy ez idő szerint még nincs birtokunkban biztos eszköz, melynek segítségével képesek volnánk bajának haladási gyorsaságáról némi határozottsággal nyilatkozni. S valóban így gondolkozhattak eddig sok más szemklinikusok is, minthogy tankönyveikben bizonytalan határokat tűznek ki a hályog megérésének. így találni azt St-Yves, Heister, Plenck (hajdanta egyetemi tanár Nagy-Szombatban), Beer, Richter, Benedict, Himly, Ruete, Arit s Becker könyveikben. — Andreae, Wredmüller, Warthon-Jones, Sichel, Hasner, Meyer s Hersing a hályog megérését hónapok és évek közt ingadozónak mondják. Klein hetek, hónapok és évekről, Tetzer néhány nap és évekről szól. Maitre-Jean lehetetlennek tartja, hogy egy nap alatt képződjék b Centralblatt f. prakt. Augenheilkunde. 1883. 446. 1. 2) Klammroth, Ueber Erblichkeit der Cataract. Dissert. Ref. Nagel’s Jahresbericht. 1874. 470. 1. — Appenzeller, Ein Beitrag zur Lehre von der Erblichkeit des grauen Staars, Dissert. Nagel Mittheilungen II kt. 1884. 120.1. 3) Thérapeutique oculaire. Paris. 187g. 433. 1. hályog; míg Demours állítja, hogy látott hályogot egy éj alatt képződni s ezen állítást magáévá teszi Wredmüller és Jaeger is. Különben a mi a hályog gyors megérését illeti, Mooren1) észlelte egy hályognak 8 nap alatti képződését s ugyanott említ egy esetet, melyben a hályog fejlődése 74 évet vett igénybe. A következő szerzőknél különböző időtartamot találunk említve a hályog érésére nézve, így Demours és Mackenzie-nél 1—2, Nettleshipnél 1—3, Desmarresnál 2, 3, 4, 8 év. Mackenzie tankönyvének első kiadásában nyilvánított nézetét a 3-ik kiadásban módosította, mondván2), hogy a hályog lassú baj, mely hónapok vagy évekre szokott terjedni, s ugyanott szól továbbá arról is, hogy a mellső tok részletes elhomályosodása évek során át vagy élethossziglan állandóan maradhat meg ; ellenben a hátsó tokhályog ritkán állhat fen hosszú ideig anélkül, hogy a lencse el ne homályosodnék. Mackenzie ebben, úgy látszik, összetéveszti a hátsó, ritkán előforduló tokhályogot hátsó kéreghályoggal, a mi könnyen megeshetik (1. Becker, Graefe-Saemischben V. 236.) Azonban a megkülönböztetés még sem nagyon nehéz, mert a chorioidea és az üvegtest bajaiból, speciálisán pedig a retinitis pigmontosából eredő hátsó kéreghályognál hiányzik a tokhályogot jellemző csillogó fehér kinézés és tükröző simaság, azonkívül éppen a kéreghályog gyors fejlődése zárja ki a lassan fejlődő tokhályogot, mely az arteria hyaloidea persistenssel áll oki összefüggésben. A mellső tokhályog, keletkezésére nézve, kétféle: vagy intrauterin corneabajok s perforatió által van okozva, a mikor lassan szokott fejlődni, de aligha lassabban mint a hátsó tokhályog, vagy pedig a szemet érő sérülésből származik s ekkor rendesen igen gyorsan fejlődik s csak kivételesen marad állandó (stationär) mint milyent én is közöltem e szaklap idei 3. sz. 62. lapján. Az általános szokás szerint az öregkori hályognak négy fejlődési osztályát különböztetjük meg: 1. cataracta incipiens, progrediens s. tumescens et nondum matura, 2. maturescens et matura, 3. hypermatura, 4. Morgagniana. A sérülési és veleszületett hályog nem esik számlálásaim keretébe. A hályog fejlődésének kezdetét felismerni igen nehéz. Becker (Zur Anatomie der gesunden u. kranken Linse. Wiesbaden, 1883. 175. 1.) említi, hogy az öregkori hályoggal járó vegyi változások, melyek az ép és öregedő lencse tülkösedésével össze nem tévesztendők, nem veszik kezdetüket egy időben a mag és kéreg határán képződő homályosodásokkal, hanem ezeket sok évvel előzik meg. Váljon egy 60 éves egyén hályogos lesz-e, az talán már negyvenes éveiben el van döntve. Ezzel párhuzamban kell állítani, mit Becker a kezdődő hályogról mond (Graefe-Saemisch V. 258. 1.) s pedig, hogy a kezdődő hályogot jellegző gerontoxon lentis felismerésekor (villaszerű vonalas homályok a lencseaequator táján, egyenlő távolban a lencse közepétől, gyűrű vagy koszorú alakban) nem kell a beteget 5, 6 vagy több évvel előbb, mint az operadóra kerülhet, megnyugtalanítani és életöremeiben csorbítani. A klinikai értelemben vett kezdődő hályog felismerése a szemtükör feltalálása által igen könnyítve lett. Tágított pupilla mellett eresztünk be gyenge áteső fényt a szembe s azalatt az egész lencsében keresünk sötét foltok vagy csíkok után, melyek gyakran találtatnak a lencse alsó belső negyedében; néha pedig diffus is lehet ez az úgynevezett molecularis zavar. Az átmeneteket a kezdődő hályogtól az érettig, melyeketmint gyakorlatilag különös fontosággal nem bírókat az első fejlő dési stádiumban soroltam fel, egymástól élesen elhatárolni nem le hét. A mi az időbeli menetüket illeti, fontos tudni, hogy a hályog első időszakában mutatkozó vonalas csíkok vagyis sugarasan elrendezett küllők finomsága és sárgaszürke színe a hosszú fejlődésű hályogot ismerteti meg, ellenben a széles csillogó küllők gyors fejlődésre hagynak következtetni. Utóbbi képződéssel lágy, előbbivel kemény összeállás jár együtt. Az érettségi stádium az, midőn a beteg tárgyakat már nem ’) Fünf Lustren ophthalmologischer Wirksamkeit. 1882. 115. 1. 2) Prastical treatise of the diseases of the eye. London. 1840. 635. lapon : Cataract is a slow disease, occupying months or years in its progress. És 645. lapon : Should the anterior hemisphere of the capsule be the seat of partial opacity, the disease may remain stationary for a number of years, or through the whole of life, without affecting the transparency of the lens ; but posterior capsular cataract rarely continues long without bringing on lenticular opacity.
