Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-03-29 / 2. szám
——*----—-—•• -.idA . ~ V' ' '11 SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 13-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 2. SZ. Vasárnap, márczius 29-ikén. 1885. Tartalom : Dr. Creniceanu Gy. Az iriscysták kóroktanának prioritása. — Dr. Csapodi I. Retina alatti cysticercus. — Dr. Creniceanu Gy. A szürke hályog megérési idejéről. (Folytatás és vége.) — Könyvismertetés. F. v. Arit, Zur Lehre vom Glaucom. (Folytatás és vége.) — Szemorvosok gyűlése Heidelbergában. Közli Baumerth Gy. — Apróbb közlemények. — Szemelvények. Az iriscysták kóroktanának prioritása. Közli Creniceanu György dr. szemklinikái gyakornok. Érdekes egy thema ez, és sajnos, hogy Goldzieher mtnr.-nak erről szóló előadása a budapesti kir. orvosegyesiilet 1885. február j 21-iki ülésén, úgy látszik, nem ébresztett valami különös figyelmet | a jelenlevőkben. Alig gondolnám, hogy az előadás természetében rejlett az ok, a mit azonban nem tudhatok positivitással, mert én is mint az »O. H.« illetve a »Szemészet« legtöbb olvasói azon előadás tartalmát csakis referálásból ismerem és csak sajnálom, hogy nem lehettem jelen; valószínűbb, hogy a tárgy a maga természete szerint nem talált érdeklődésre. Midőn Reverdin az 1869-iki év végén különös fontosságú tapaszlalatait a felhámátültetésről a franczia kir. sebészeti társaságnak előadta, azoknak elfogadása idegenszerű, majdnem hideg volt. Azt hozták fel, hogy Reverdinnek több esetei közt csak egyben sikerült az átültetés s ezért tartózkodással kell várni, mit fognak az ismételt kísérletek mutatni; másrészt azon ismert tényre hivatkoztak, hogy a sebfelületek közepén sokszor képződtek önként is felhámszigetek, mihez Billroth a felhámágynak hátramaradását okvetlen szükségesnek, más kórboneznokok nélkülözhetőnek is tartják; ismét más bíráló azon aggodalomban volt, hogy hátha az az egy mm.-nyi transplantált felhámocska nagy bajt, erysipelást okoz. A kísérletek számtalanszor ismétlődtek, mondhatnám aránylag véve annyiszor mint pl. ma a cocainnal, s fényes sikerük mindnyájunk előtt ismeretes. Szántszándékkal hoztam elő példa gyanánt Reverdin kísérleteit, mert nekem úgy látszik, hogy nagy vonatkozással bírnak a szóban forgó kérdéshez, a mint soraimból ki fog tűnni. Az orvosi tudomány egyes szakmái sokat vettek a szemészetitől s megfordítva (Leber). Ez utóbbi áll az iriscystákról is. Az iriscystákról több jeles közlemény találtatik az irodalomban, melyek közt az elsők, a múlt évtized előttiek (köztük egy Mackenzie, Arit, Graefe stb.-é) a cysták kóroktanára nézve nem hoztak kielégítő magyarázatot. Wecker (Traité des Maladies des yeux. Ed. II. T. 1. 397. lap) az úgynevezett iristömlősödés (Absackung) elméletét állítja fel, mely azonban nem élégíthette ki őt teljesen, minthogy 1869-ben egy másik, a felhám átültetés elmélete után nézett. (Knapp Archiv I. 125. 1.). Későbben (Kiin. Monatsbl. 1871. 400. 1.) azt nyilvánítja, hogy midőn iriscystákról kutatásait tette s azon nézetnek adott kifejezést, hogy az iriscysták képződését megelőző sérülések alkalmával a mellső csarnokba idegen testek (epidermis) juthatnak s cystát okozhatnak, neki Reverdin dolgozatáról még nem volt tudomása. így állván a dolog, puszta véletlennek kell tartanunk, hogy Wecker ezen nagyon számba jövő eszmét ugyanazon évben mondta ki, a melyben Reverdin ■> greife épidermique«-je is megszületett, sőt talán a színhelyen már sok beszédnek is tárgyát képezte. 1.871-ben Schweigger a cystákra nézve Krausehez, Rothmund pedig Buhl kórszövettanászhoz fordult felvilágosításért, kik alkalmasint a Reverdin-féle tapasztalatok által befolyásolva, vagy lehet, hogy csupán a górcső útmutatása folytán, a felhámbehatolásról ugyanazon nézetnek adtak kifejezést mint Wecker. Ezen nézetnek kimondása fordulópontot képez az irieyisták kóroktanának megmagyarázásában. Ezután úgy következtek a kísérletek mint minden egyéb új feltalálás után. Az első kísérletek, a mennyire én tudom, Donders tanácsára Dooremaaltól származnak. Ezek által indítva érezte magát Goldzieher ugyanazon kísérleteket ismételni (vagy másképen értelmezzem az ő szavait a Klebsféle archívumban 1874. 388. lap: »Bevor ich Gelegenheit hatte, die bezüglichen Versuche zu beginnen, erschien eine Arbeit von Dooremaal, die im Wesentlichen dieselben Zwecke verfolgt wie ich sie vorstehend skizzirt habe. Indessen machen van Dooremaal’s Resultate weitere Versuche nicht überflüssig, sondern fordern dazu noch heraus« . . . ?). A mennyire ezen kísérletté vők munkáit átnéztem, elismerhetem, hogy Goldzieher tr. egy lépéssel tovább haladt mint megelőzője, a miért is nem puszta ismétlő (másoló) gyanánt veendő, de azt is el kell ismerni, hogy Goldzieher tr. önön magát feltűnő módon, pedig elégtelen alappal dicséri midőn mondja, »hogy ő volt az első, ki ezen kísérleteket teljesebben kivitte és utána mások megkísérelték«. (»Gyógyászat« 1885. 143. I.)1) Azóta Masse szintén tett hasonló kisérleteket, s azok talán nem annyira hátramaradottak, mint a hogy ezt Goldzieher tr. tartja. Ha Goldzieher Masseval szemben szeretné prioritási jogát megőrizni, akkor Dooremaal még jobban teheti ezt Goldzieherrel szemben, és épúgy jogos a követelés hogy a kísérlethez adott eszme teremtőinek prioritási joga megóva maradjon. S még pár szó Massenak akár védelmére akár vádolására. Én Masse-nek a »Comptes rendus«-ben megjelent s másfél oldalra terjedő közleményét átnéztem s találtam is benne egy vád alá vehető helyet, mely Goldziehert ösztönözhette, hogy a prioritást, már nem tudom magának vagy Dooremaalnak megkövetelje. Az így hangzik: »Les expériences que je viens de faire sur les animaux prouvent, que cette théorie (a Rothmund-féle), qui n’était considérée jusqu a présent que comme une hypothése, peut étre justifiée par des expériences trés concluantgs sur les animaux.« Ebből azt veszem ki, hogy Masse nem is sejté, hogy Dooremaal s ennek nyomain Goldzieher hasonló kisérleteket tett mint ő. Nem tudom, szemrehányást érdemel-e Masse, hogy talán mint más franczia is idegenkedik a német irodalom vívmányaitól, vagy pedig kimenthető-e azzal, hogy talán a német nyelvet nem bírja (a Recueil d’ophthalmologie 1881. évi folyóiratban megjelent közleménye csak oly német munkálatokra hivatkozik, melyek a fran*) E mondat szerint G. tr. vagy érdemével maga sincs tisztában vagy az olvasó iránt nem őszinte, mert mondata más értelmű a szerint a mint első vagy második felét hangsúlyozzuk, — a két fél hangsulyozatlan sima olvasásnál pedig egymásnak mond ellen. Ha »első« akkor miért csak »teljesebben«, és ha csak »teljesebben« akkor nem »első«. Ha azt hangsúlyozza hogy »első«, akkor Dooremaalt tagadja meg; és ha azt hangsúlyozza hogy »teljesebben«, akkor nincs prioritása. Ha mindakettőt egyenlően hangsúlyozza, akkor csak első javító és nem felfedező; és ha első javító, akkor mindenki a ki e tárgyban dolgozott, szintén olyan első abban a mi javítást tett. — G. tr. mondatából voltaképen nem lehet kivenni, mennyi prioritást tulajdonit magának. De a tényálladék szerint nagyon határozottan lehet tudni, hogy G. tr. nem a kezdeményező, hogy tehát »a prioritás« nem az övé. Javítók többen lévén, a javítások prioritásai közül az »egyik prioritást« G. tr.-tól I nem lehet megtagadni. Közönségesen »prioritás« alatt azonban nem azt értik.
