Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-12-07 / 6. szám
volt másoknak átengedni, s annak megjelenését nem is élte meg. Most már megint 15 év múlt el e folyóirat szerkesztőségének változtatása óta. Alkalmasnak látszik az időpont visszapillantást vetni a Graefe halála után fejlesztett szemészeti munkálkodásra, még pedig nemcsak folyóiratának körén belül, hanem szükség szerint az összes szemészeti terményekre kiterjeszkedve. A mi a múlt és jelen összehasonlításánál leginkább szembeötlik, az a szakirodalomnak szertelenül növekedett terjedelme. 30 esztendő előtt Graefe még kénytelen volt egy kizárólag szemészettel foglalkozó folyóirat szükségét bebizonyítani, most pedig már Németországban 4 ilyen létezik, azonkívül még egy összhasonlitó szemészettel foglalkozó folyóirat és egy terjedelmes évkönyv; a kézi- és tankönyvek, a monographiák, klinikai közlemények és észleletek stb. hasonló mértékben gyarapodtak és a külföldi irodalom is, bár nem annyira széltében, megfelelő gyarapodásnak örvend1). Ezen irodalmi termények szaporodása daczára gyakran hallani panaszt, hogy a szemészet fénykora, melyben azt előszeretettel mint a pontosság és kiképzettség mintaképét tűzték ki a többi disciplináknak, letűnt. Habár ezen panaszok nem egészen alaptalanok, mégis manapság nem helyes pessimismusnak hódolni. A szemtükör fölfedezéséből eredő tetemes előhaladások után oly időszak következett, melyben az elért vívmányok nyugalmas rendezése és a felhalmozódott anyag átdolgozása megtörtént s egyúttal a legkülönbözőbb irányokban gyümölcsöző tevékenység indult meg. Az eleinte alig művelt kísérleti módszer bő igénybevétele által a szem élet- és kórtanára nézve a leglényegesebb felvilágosítások nyerettek, példa gyanánt említendő a semidecussatio optici, a szemfiltratio és ennek befolyása a glaucoma tanára, a beoltott keratitis és tuberculosis. Most már tudjuk, hogy a magasabb emlős állatok és az ember látóidegein csak részletes kereszteződés létezik s ennélfogva mi a világ jobb felét a bal agyféltekével (specialiter az occipitalis lebeny kérgével), bal felét a jobbal látjuk, még pedig mindegyiket oly képben, mely mindegyik szem félképének összeolvadásából keletkezett. Tapasztaltuk, hogy a szem azon szerv, melyen a tuberculosis beoltasa világosan volt demonstrálható, s így a szemészetnek is jelentékeny része van a tuberculosis tanának vívmányaiban. Egy téren sem voltak kísérletek oly eredményesek mint a betegségek aethiologiájában, melyhez a kórboncztan s a betegészlelés, hathatósan segédkezve, hozzájárultak. Ezen a téren a szemészet adás és vevés által legjobban őrzi meg viszonyát a gyógyászat többi ágaival. Az aethiologiai kutatás számos betegségben j (nephritis, diabetes, leucaemia stb.) feltalálta a szembaj okát, mely összefüggést előbb alig lehetett sejteni. Azon meggyőződés, hogy a körfolyamatok nagyrészben élősdi okokon alapulnak a szemészetet is hatalmasan mozgatta. Ezen eredési mód a tuberculosison kívül még a belső szemburkok septico-emboliás meglobosodásainál, a cornea traumaticus lobjánál, a kötőhártyalobnál is bebebizonyított tény, mig a trachománál és a xerosisnál valószínűnek látszik. A rokonszenvi lobnál is úgy látszik a lob tovaterjedése az élősdi elemek emminens szétterjedhetőségéből tételezhető fel2). Különös, hogy műtéti téren a parasiticus elméletnek következményei a szemészek által nem fogadtattak mindjárt el ellenvetés nélkül, mint ezt a Lister-féle antisepsisnek diadalai a sebészetben Ígérni látszottak. Akkoriban hajlandóbbak voltak hinni, hogy a lebenyki vonásnak átlagosan 10 százaléknyi genyedései az elkerülhetlen traumaticus behatásnak tulajdonitandók s az eredményeket kielégítőknek is tartották. Az antisepsis elfogadásának késlekedésében megbocsátható körülmény az, hogy a szem zsengeségénél fogva nehezebben fertőzteleníthető mint a bőr. Ma azonban a szakértők már egyesült erővel látnak hozzá a legczélszerűbb módszer kifűrkészéséhez. ténő kivonásánál és hályogműtéteknél képes nagy eredményeket feltüntetni. A fertőztelenítés fölöslegessé teszi a lencsekivonás annyi Az antisepsis különösen idegen testnek az üvegtestből tör*) A 6 német folyóirat mellett létezik még: 9 franczia, 3 olasz, 3 spanyol, 2 portugál, 2 angol, I magyar és 1 orosz szemészeti folyóirat. Ford. 2) Deutschmann tr. idevonatkozó kísérletei nagy fontosságai bírnak ugyan, de tökéletlenségük miatt nem küzdhetnek egyik elmélet mellett sem oly határozottsággal, hogy egyik a másikat kizárná. Ford. — 137 — módosításait. Daviel lebenykivonásának modificálása a 60-as években, mely Graefe módosított vonalas kivonásában jutott befejezéshez, azért történt, hogy genyedés általi vesztességek fogyasztassanak, de fel kellett áldozni az iris tökéletességét. Talán majd sikerül az antisepticus prophylaxisnak a gyuladásokat minden körülmények között elhárítani s akkor visszatérhetünk a legeszményibb kivonáshoz, mely az iris épségének megtartásával jár. A glaucoma tanában a csarnokzugnak átjárhatlansága s így a nedvkifolyásnak megakadása oly felfedezések, melyek legalább bizonyos esetek megmagyarázására legvalószínűbben szolgálnak. Gyógykezelésére nézve az eserinben becses prophylacticus és enyhítő szert ismertünk fel. Az elméletileg fontos kísérletek az iridectomiát sclerotomia által helyetesíteni, az ilyen műtétek hatását még nem bírták kimagyarázni, azonban némely esetekben használható új műtéttel szaporították ismereteinket. A fénytörési rendellenességek tanában a rövidlátás keletkezése, viszonyban a mai mívelődés igényeivel, beható tanulmányok tárgyává tétetett. A színérzés és rendellenességei sokat foglalkoztatta a szakértőket és a mellett a veleszületett zavarok még a hatóságokat is megelőzési rendszabályok igénybevételére ösztönözték. A színérzés elmélete a Hering-ével bővitetett, mely azért talált oly gyorsan hívőkre a szemészek közt, mert az ellenszíneken alapúi és így a mindennapi tapasztalatoknak egyszerű kifejezést ad, habár a tények megmagyarázásánál erősen meginog. Az erythropsin felfedezése a retinának egyik fény iránt érzékeny anyagát ismertette velünk és egy egészen új tért, a retina photochemiáját tárta fel előttünk. Ezen visszapillantásból kitűnik, hogy a jelen korszak szemészete alkotásdús és bensőleg pezseg, nemkülönben reményt nyújt, hogy jövőben is ilyen marad. A haladás nem csak egyes kiváló nevekhez fűződik, hanem sok egyenlően törekvőnek műve és a növelésében résztvevő minden nemzetnek az összeműködése biztosítja a jövő szemészetét. De ezen munkaosztás másrészt rósz állapotokat is szül. Nemcsak a szemészeti irodalom, hanem átalában az összes orvosi irodalom túltermésben szenved; azért nemcsak az archivnak és olvasóinak érdekében, hanem általában véve is, a szerzők lehető rövidségre, alaposságra és átnézetességre törekedjenek. (A Graefe-féle Archivum XXX. kötetének előszava). Creniceanu dr. — A színrendszerekről. Bonders tnr.-tól, Utrechtben. — Donders védekezik Hering állítása ellen, hogy az ellenszínek, vagyis Hering, elméletének legtöbb főelveit magáévá tette volna, továbbá, hogy azokat csak két pontban iparkodott átalakítani és végre, hogy megkísérelte elméletét a Young-Helmholtz-félével egybekötni. Erre következik a Hering-féle elmélet1) megbirálása. Hering feketét és fehéret, különböző származásuk daczára, egyenlő színvonalra helyez. A fehérérzést a dissimilatióval (d) a feketeérzést az assimilatióval (a) hozza összeköttetésbe. A kettő közti átmeneti árnyalatoknak világossága szerinte a d- és az ii'-tól, nem pedig az absolut nagyságoktól függ. Heringnek ezen tétele egyike főtételeinek, mely azonban ellenkezik a psycho-physica alaptételeivel, hogy t. i. a psychicus ingerek a physikaiaknak teljesen megfelelnek. A tapasztalat sem hagyja helyben ezen tételt. Derült napon a szem órák hosszáig lehet kitéve oly érzésnek, mely a közép szürkét (érzés, melynél az a=d-\& 1) világosságra nézve tetemesen fölülmúlja, a mikor pedig Hering szerint az «-nak messze a d mögött kellene maradnia. A világosságnak fogynia kellene, mert d~>a lesz. Minthogy pedig a világosság fenmarad a — </-nek kellene lenni; ennélfogva mindkettőnek annál élénkebbnek kellene lenni, minél nagyobb lenne a világosság. Donders is a feketét, a fehéret és a Leonardo da Vinci 4 színét egynemű érzésnek tekinti. De abba bele nem egyezik, hogy a fehér a feketével egy színvonalon álljon, minthogy maga Hering megengedi, hogy a fehér érzése a fény közvetlen behatásától keletkezik, a feketé-é pedig contrast által. A fehér az összes színekkel, nemcsak a feketével áll ellentétben, a mit már Leonardo — 138 — •*) A szinvakság magyarázata az ellenszinek elmélete alapján. »Szemészet« 1881, 2. sz. 31. 1. — V. ö. »Szemészet« 1884, 4. sz. 95. 1. is.
