Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-12-07 / 6. szám
124 szembetegség, mint endemicus betegség van elterjedve. Eltekintve I a prophylakticus rendszabályoktól a betegség továbbterjedésének megakadályozására, a már megbetegedettek gyógykezelése csak in- j gyenes, nyilvános rendelések útján történhetik, a melyek igénybe vételére minden trachomás hatóságilag köteleztessék. Átlagos kórházi kezelés a következő okokból kivihetetlen : 1. a betegek roppant nagy száma és a kezelés hosszú tartama, a mely egy fél usque 2 évre is kiterjedhet, szinte lehetetlenné teszi megfelelő nagyságú kórházaknak a létesítését. 2. lehetetlen a családokat fenntartójuktól, a kiskorú gyermekeket anyjuktól oly hosszú időre megfosztani és végűi 3. a tapasztalat azt mutatja hogy a trachomának teljes gyógyítása kórházban rendkívül nehezen eszközölhető, a mennyiben a betegség nagyon gyakran megállapodik egy bizonyos fokon és az orvosnak minden fáradozása daczára nem halad tovább a javulás felé. Akkor azután a beteg haza küldése mégis szükségessé válik, — otthon a szabad levegőn és a jobb kedélyhangulat mellett az orvosi gyógykezelésnek is nagyobb hasznát látja a beteg. A mondottakhoz még hozzá járúl az a körülmény, hogy nem is nagyon ritkán a teljesen gyógyult trachoma előbb utóbb recidivál, megbízható orvosoknak a jelenléte tehát mégis csak szükségeltetnék a községekben, a kik az ilyen eseteket megfigyeljék és ismételten a kórházba küldjék. Azért ajánlatos a betegeket mindjárt elejétől fogva saját községeikben ambulatorice kezelni és csak az ellenszegülőket, vagy az erősebben ragályozó stádiumban levőket, különösen ha megbízható elkülönítésük kivihetetlen, vagy végűi az operálandókat szükséges szemkórházakba szállítani, a melyek a mi esetünkben legczélszerűbben N.-Becskereken és Pancsován volnának felállíthatok. Miután sok inficiált községnek egyáltalán nincs orvosa, de az ott lévő orvosoknak is csak egy része alkalmas az említettem nehéz feladat teljesítésére, nagyobb számú, mintegy 20 megbízható trachom-orvosnak több évre szerződtetése válnék szükségessé, a mi persze szerfelett nagy pénzáldozatokat igényelne. Véleményemhez irány tadó helyen elvileg hozzájárultak és megbíztak vizsgálataimnak a megkezdett irányban folytatásával. Visszatértem tehát a pancsovai járásba, a hol 14 községben 41,511 lakost vizsgáltam meg és ezek közt 2119 azaz 5*10 *7„ kétségtelen trachomát és 337 részint kisfokú, részint kétséges esetet találtam. 2656 egyén nem jelent meg a vizsgálatra, ezeknél az általános hányadból kiindúlva még legalább 135 trachomára lehet következtetni; az egész járásra tehát kerek számban 2250 kétségtelen trachoma esik. Az alibunári járás 10 községében 22,016 ember jött vizsgálat alá, a kik között 861 kétségtelen és 184 kismérvű trachoma tatáltatott. A teljes trachomák százaléka 3-91, tehát valamivel kedvezőbb, mint a pancsovai járásban. A vizsgálatról elmaradt 2813 egyén közt legkevesebb 100 teljes trachoma föltehető, tehát ebben a járásban a tökéletesen kifejlett esetek száma 1000. Az antalfalvi járásban Antalfalva és Lajosfalva községek, a bennök több héten át nagy mértékben uralkodó skárlát miatt nem voltak megvizsgálhatók. A többi 12 községből 4-et és pedig Rudolfsgnadét, Leopoldovát, Opovát és Barandát Dr. Plechl megyei főorvos úr vizsgált meg, 8 községet pedig én. A 30,016 megvizsgált egyén közt 1248 tökéletes és 200 kisfokú trachoma találtatott. A tökéletesen kifejlett esetek százaléka 4’15, a 13,600 meg nem vizsgált egyén közt 500 kétségtelen trachomát fölvéve, az összeg ezen kerületben 1750. A három járásban együtt 93,543 megvizsgált egyén közt 4228 kétségtelen trachoma és 721 részint kisfokú, részint kétséges eset találtatott; hozzá számítva azonban a vizsgálattól elmaradottak közt teljes joggal supponált eseteket, a teljesen kifejlett trachomák összege kerek számban 5000-et tesz ki. — Mindenütt csak idült trachomát találtam; míg a heveny folyamatokat csak következményeikben volt itt-ott alkalmam láthatni: mint phthisis bulbi-t szemcsésedésekkel, vagy mint leucoma totale corneae esetleg staphyloma corneae. Az idült trachoma többnyire szemcsés vagy vegyes alakú volt, a tisztán papilláris alak sokkal ritkábban fordúlt elő. Ezen adatokról statistikát nem vezettem, miután mint a szemészek túlnyomó többsége, én sem tulajdonítok semmi lényeges befolyást a trachoma ezen alakváltozatainak. Igaz ugyan hogy a tisztán papilláris trachománál a kötőhártya kevésbbé — 123 — vagy felszínesebben hegesedik és ennek következtében kevésbbé is zsugorodik össze, mint a kiterjedt szemcsés alakúnál; a kórkép ilyetén befejezése azonban nem tekinthető szabálynak és annál kevésbbé alkalmas a két alak elválasztására, mert a klinikai megfigyelés amúgy is megint összefoglalja őket és a papillaris trachoma felületes hegesedése (Flächennarbe, Raehlmann) megmagyarázható a kevésbbé mélyre terjedő, a kötőhártyának csupán adenoidalis rétegére szorítkozó infiltratio által, mint a milyennek a papillaris trachoma csakugyan mutatkozik. Érdekesek voltak reám nézve ama régi esetek, a melyeknél a felső szemhéj kifordításánál, de még inkább a porczra gyakorolt nyomásnál, nagyszámú, apró, a conj. tarsi-ban és a megvastagodott porczban székelő abscessus ürítette ki részint gennyes, részint morzseszerű tartalmát. Magától értetődik, hogy ezen abscessusok visszafejlődő infiltratumokból keletkeztek; de valószínűleg hozzájárúl ama csöves képleteknek1) a megrekedt tartalma is, a melyek régi trachomáknál a bemélyedt kötőhártyai barázdáknak felületes összenövése által keletkeznek és a szemhéj kifordításánál részben kinyomatnak. A hol az infiltratum-csomók ilyen visszafejlődő alakváltozása áll be, ott a conj. tarsi sajátságos tarka kinézésű lesz : injectio, heg, ép és szétesett, elsajtosodott és elmeszesedett csomó, ezen a kis téren mindmegannyi sajátságos színt mutat. Ámbár már a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy nem mindenik szem alkalmas minden időben a trachoma-ragály fölvételére — hiszen nem is olyan ritkán láthatni évekig tartó trachomát, — időnkénti secretioval az egyik szemen anélkül, hogy a másik szem ragályozva volna — mégis feltűnt nekem, hogy oly gyakran találtam egészséges egyéneket trachomatosus paraszt-családokban, az elővigyázat tökéletes elhanyagolásának daczára. Ezen viszonylagos immunitásnak gyakorisága nagyon megnehezíti az orvosnak azt a feladatát, hogy a népet, a mely irányában különben is tartózkodó, elővigyázatra tanítsa, nehogy még a baj továbbterjedjen. Némi érdekesség nem vitatható el ama, szorosan körülírt kis hegtől sem, a mely néha gyermekeknél az alsó átmeneti í'edő külső felében, közel a külső zúghoz, látható. Mindenesetre egy úgynevezett folliculáris csoport vonta kivételkép ezen heget maga után 2). A 4228 trachomásnál 925 centralis cornea homályok miatt gyöngelátóvá vált és 234 a trachoma következtében megvakúlt szem constatáltatott. Az utóbbiak közül 37 gyógyszerelés vagy műtét (iridectomia) által gyógyíthatónak mutatkozott, míg a többi 197 szem, phthisis bulbi, a corneának teljes heges elfajulása, mellső synechia és másodlagos glaucoma, vagy nagymérvű xerophthalmus folytán örökre megvakúlt. Egyénenként számítva mindkét szemre vak volt 49 beteg, ezek közűi azonban 11-nél egyik szemet, 8-nál mindkét szemet látóvá lehetett volna tenni, 136 egy szemre volt vak és pedig 18 gyógyítható és 118 gyógyíthatlan. Megvakúltak egy szemre: gyógyítható 18, gyógyíthatlan 118, összesen 136; mindkét szemre: gyógyítható egyik szemen 11, mindkét szemen 8, gyógyíthatlan 30, összesen 49. A községek nem voltak egyenlő mérvben ragályozva; voltak községek io°/„ beteggel, mint Crepanja, Dolowa és Farkasdin ; voltak mások 5—8 °/0, megint mások 1—2%; 1 °/„ -nál is kevesebb csak az oláh nemzetiségű Petrovoseloban volt, ú. i. 0.71 u/u ; Sándorfalva német-tót gyarmatban (az alibunari járásban) egy eset sem volt. Ez irányban szembetűnő a község nemzetiségének a befolyása, a szerb népesség a legnagyobb beteg létszámot szolgáltatta, míg az oláh és német sokkal kisebbet. De a szerbeknél nemcsak az esetek sokasága, hanem azok súlyossága is szembeszökő volt az oláhok és németekhez viszonyítva. Az említett körülmények mármár oda terelnek, hogy a szerbeknél nagyobb hajlandóságot tételezzünk fel a megbetegülésre. A szerbeknél előforduló nedvdús, secretorius és erősen edényzett pannus-szal járó trachoma, egybevetve azon nemzetiség finom, barna teintjével egyfelől, és a túlnyomóan kismérvű és száraz trachomák, durvább bőr mellett az oláhoknál és németeknél, a mi egyszersmind a betegségnek ezen l) Lásd Stelhvag : Abhandl. aus d. Geb. d. Aughlk. Wien 1882, 114. lap. -) Másnemű érdekes jelenségek, a melyek ilyen tömeges vizsgálatnál feltűnnek, a trachomával azonban semmi összefüggésben nincsenek, egy későbbi közlés tárgyát fogják képezni.
