Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-01-27 / 1. szám

13

14

valamivel szélesebbek s oly festenyzettek, hogy határaik még vékony metszeteken sem látszanak.

4. A festenynyulványok vagy egyenletes sűrű erdő vagy vékonyabb vastagabb nyalábok alakjában hatolnak a látósejtek közé; az előbbi gyakoribb sötéti, — az utóbbi világosi állatoknál, de szigorú szabály nélkül.

5. A nyúlványok friss készítményeken sohasem érnek túl a színes golyókon. Csak a tyúk- és galambnál látszik valószínűnek, hogy a centrumban a retina felső felében (hol a festeny is több) hosszabbak valamicskével a nyúlványok, mint egyéb helyeken.

6. A galambnál és gyíknál, különösen a világosban tartott példányokon úgy látszik gyakori a nyúlványoknak orsószerű nyalábokba szedődése a látósejtek két oldalán. Ezekről nem lehet állítani hogy műtermények, mert nagyon gyakoriak jól sikerült metszeteken is; előállásokat magyarázni bajos. Kevés valószínűség szól azon föltevés mellett, hogy ily helyeken a látósejtek külső tagjai lehullottak s a hézagot kitöltő nyúlványok összecsapzottak. Sokkal elfogadhatóbbnak tartom azt, hogy ezek a látósejtek külső tagjainak mechanicai izgatására, dörzsölésére, tehát a fényérzés előidézésére szolgálnak1) s e tekintetben a Boll nézetét vallom, ki posthumus dolgozatában a látósejtek külső tagját nyilvánítja a fényérzés első forrásának. Kühne2) is megemlíti ugyanezen feltevés lehetőségét, de szerinte »mégis valószínűbb, hogy a festenynek előrehatolása inkább a csapokra bír jelentőséggel.«

Némi bizonyítékúl felhozható ezen feltevés mellett az, hogy a pálczikák külső tagjain — ha a festenyerdőből kiszakadtak — igen gyakran látni jelentékeny festenyzettséget. Ezzel szemben a gyíknál az ovaleig leérő egyes finom szálak — mint a belső tag mellett szóló érvek — alig jöhetnek figyelembe.

(V. ö. Kühne'. Fortges. Untersuch, aus d. phys. Laborat. Heidelberg Bd. II. 1. 102. 1. és Bd. II. 411—422. 1.)

A rajzok magyarázata : I. rajz. A festeny topographikus elpsztódása a galamb retinájában. — 2. Sötétben tartott galamb. Centrum: Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 3. Sötétben tartott galamb. Vörös folt. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. -— 4. Világosban tartott galamb. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 5. Világosban tartott galamb. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 6. Világosban tartott galamb. Vörös folt. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 7. Világosban tartott galamb. Vörös folt. Száraz rendszer. Hartnack Obj. 7. Ocul. 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. — 8. Világosban tartott galamb. Peripheria. Száraz rendszer. Hartnack Obj. 7. Ocul. 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. — 9. Sötétben tartott tyúk. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Obj. 9. Ocul. 3. Tubus kihúzva. — 10. Sötétben tartott tyúk. Peripheria. •Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — II. Világosban tartott tyúk. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocular 3. Tubus kihúzva. — 12. Világosban tartott tyúk. Peripheria. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocular 3. Tubus kihúzva. — 13. Sötétben tartott tyúk. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 7. Ocul 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. — 14. Világosban tartott tyúk. Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 7. Ocul 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. — 15. Sötétben tartott tyík (Lacerta agilis). Centrum, Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 16. Világosban tartott gyík (Lacerta vsridis). Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 9. Ocul 3. Tubus kihúzva. — 17. Sötétben tartott gyík (Lacerta agilis). Peripheria. Száraz rendszer. Hartnack Object 7. Ocul 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. — 18. Világosban tartott gyík (Lacerta viridis). Centrum. Száraz rendszer. Hartnack Object 7. Ocul. 3. Tubus kihúzva. Csarnokvíz. -— A rajzok mind rajzoló hasábbal készültek.

Klinikai közlemények.

Havivérzés elmaradása által feltételezett megvakulás, heveny papillo-retinitissel. Közli Dr. Karafiáth M., szemklinikái

gyakornok.

A havi vérzés rendetlen megjelenésével összefüggésben levő látási zavarokról már régebben volt tudomásuk a szemészeknek. A múlt század íróinál bőven akadunk erre vonatkozó megjegyzésekre. Mindezek azonban csak a tény constatálására szorítkoznak, a két tényező közötti oki összefüggést nem találták meg, de nem is jöhettek rá, kellő élettani és bonctani ismeretek hiánya folytán. Még Arit nagy könyvében sem találunk többet, mint Beer-nél, és csak az utóbbi évtizedekben fordítottak egyesek nagyobb figyelmet ezen érdekes jelenségre. Nagy érdemeket szerzett közöttük Mooren,

1) V. ö. Boll: 1. c. 31, 32. 1.

2) Kühne: Fortges. Untersuch, aus physiol. Labor, zu Heidelberg. Bd. II. i. 124. 1.

ki évek hosszú során át tett észleletek szép és tanulságos eredményét néhány év előtt közölte Knapp Archívumának XI. kötetében és az 1882-ben megjelent »V. Lustren ophthalm. Wirksamkeit« czímű könyvében.

Ő keltette fel a figyelmet e tárgyra s jelenleg szaporodik a hasonló esetek száma, melyek közül érdekesek Galezowsky közleményei a Recueil d’ophthalmologie utolsó 3—4 évfolyamában. Mooren főérdeme az, hogy a méh és függelékeinek kimutatható kóros elváltozásainak, sok szembajjal való összefüggését felderítette. Hogy helyén van-e ezen összefüggés magyarázata, mely szerint az ovariális vagy méhi és méhkörüli reflexizgalom átcsapván a vagusra, a fejben névszerint a szemben vérbőséget kelt, azt eldönteni nem ezen rovat keretébe való, ép oly kevéssé azon állítás megbírálása, hogy »a venosus torlódás által az occipitalis lebenyekben okozott nyomás terjedelme és intensitása elegendő a hószám elmaradása után keletkező fulmináns megvakulás eseteit megmagyarázni«. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy vannak esetek, midőn ezen magyarázatok nem elégítenek ki, s midőn más úton kell a szembántalom keletkezését összefüggésbe hozni a nemző részek functionalis zavaraival.

Ezt tanusíja a mi esetünk is.

B. J. 20 éves hajadon Nagyfaluról (Arvamegye) havi baját 15 éves korában kapta meg először, mely azóta mindig rendesen, 4 hetenként 6—8 napi tartammal jelentkezett, fájdalmak vagy egyéb feltűnő mellékes tünetek nélkül. Folyó évi augusztus hóban tisztulását megelőzőleg némi szédülés és fejfájás fogta el, de ez egy-két nap múlva következmények nélkül ismét szűnt. Szeptemberben ezen tünetek nem ismétlődtek a tisztuláskor.

Csúzos bántalomban sohasem szenvedett.

Vallomásai szerint októberhó 19-ikéig jobb szemével ép oly jól látott, mint a másikkal. A nevezett napra várta tisztulásának megjelenését. A vérzés nem állott be, este felé azonban nagy szédülés, forróság és heves szúró fejfájás fogta el a leányt, ki az egész délelőttöt kenyérsütéssel töltötte volt. Szülei az ájuldozó beteget lefektették, hideg borogatást raktak fejére, mire a szédülést nyugodt álom váltotta fel. Reggelre felébredvén nagy ijedelemmel vette észre, hogy jobb szemére megvakult.. Orvos nem lévén a közelben, egyelőre azzal vigasztalta magát, hogy baja majd csak megszűnik annálinkább minthogy a gyakran ismétlődő szédülési rohamok 21-ikén reggel a tisztulás megjelenésével többé nem ismétlődtek, noha ez két nap múlva ismét megszűnt. Minthogy azonban a jobb szem látása most sem akart helyre állni, a legközelebbi orvoshoz fordultak, ki a szemtükörrel megejtett vizsgálat után 3 nadályt rakatott a jobb halántékra és sötét szobában való tartózkodást rendelt el.

Mindez mitsem használván a szülők végre elhozták lányukat Budapestre az egyetem szemklinikájára.

Felvételekor (okt. 27-ikén) következő jelenállapotot találtunk :

A szemeken külső megtekintésnél semmi rendellenes nem vehető észre; a szemtekék állása rendes, a corneák tiszták, átlátszók ; a jobb oldali pupilla valamivel tágabb és lassabban reagál fénykülönbségekre, mint a baloldali. A jobb szemtekére, valamint az orbita szélekre gyakorolt nyomás fájdalmat nem kelt.

Balszemmel lát s/6, Hm. 0^501) V=% ; közelpont: 130 mm.-ben olvas Schweigger I. számot.

Jobb szemmel a kézmozgást csak sejti közvetlenül a szem előtt, a fényérzés azonban még jó, míg a látótér felfelé megfogyott.

A jobb szem látóképességének ezen nagyfokú romlása magyarázatát a szemfenéki kóros elváltozásokban lelte, melyek igen érdekes és felette ritka képet nyújtottak s a fény törő közegek teljes ép volta mellett igen jól voltak megfigyelhetők.

A jobb oldali papilla kékesfehér, duzzadt, határai elmosódottak; a vénák a papillán közepes tágak centrális végük mindinkább vékonyodó; a verőerek igen vékonyak, de nem fonalszerűek a papilla szélének megfelelőleg a középponttól egyenlő távolban hirtelen megszakadnak és a duzzadt, sűrű kékesfehér retinában eltűnnek; ezen helyeknek megfelelőleg a vénák is vékonyabb vagy vastagabb fátyollal el vannak födve. A papilla edényein lüktetés nem észlelhető.

A retina fel és kifelé a szemteke legnagyobb frontál átmérőjéig, le és befelé nem oly nagy kiterjedésben szürkésfehér, sávosán duzzadt, különösen peripapillaris része, melyben a verőerek