Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-05-25 / 3. szám
59 6o törvényszék a végtárgyalást félbeszakította, míg ezen körülményre (és egyebekre nézve) pótvizsgálati eredmény lesz beszerezve. A vizsgáló biró a törv. orvos belefoglalásával 3 orvosból álló tanácskozmányt hívott egybe és E.-en a hivatalos helyiségben szakértői szemlét és vizsgálatot végeztetett. Az egybehangzóan kiállított véleményben az orvosok oda nyilatkoztak, hogy a panaszos jobb szemén nem találnak ugyan olyan kóros változásokat, melyekből a látási képesség elvesztésére lehetne következtetni, minthogy •azonban nem vélik kizárandónak a lehetőséget, hogy az állítólag | megvakult szem mélyebben fekvő képletein a sértés folytán oly kóros elváltozások jöttek létre, melyek a szem vizsgálati módszereiben nagy jártassággal biró szemész által lennének kideríthetők: azt ajánlják hogy L. utasítassék állítólag beteg szemét a budapesti egyetemi szemkórosztályon vizsgáltatni meg. Időközben L. látásának kiderítésére a vizsgáló biró tanukat j is hallgatott ki, kiknek vallomásából mint az ügyben ugyan mellékeset de lélektanilag különöset, a következőket említem fel. Egy barátja L.-nek elmondja, hogy tudja annak gyermekkorától, hogy szemeinek semmi baja nem volt, mióta pedig megvörösödött »éjszaka a jószág után nem tud menni, mert egyik szemével nem lát« !! Végre L., személyazonosságát bizonyító hivatalos irattal 1884. jan. 16-ikán a szemklinika rendelési órájában előttem megjelent. Egyszersmind hivatalos úton a periratok is velem közöltettek és felülvélemény kéretett. A vizsgálat már ezen egy alkalommal teljesen tiszta eredményt adván, L. még aznap déli időben el volt bocsátható. Látlelet. i. A jobboldali falcsontdomb tájon kissé karélyos 40 mm. hosszú bőrheg van, mely alatt csonthorpadást nem tapinthattam. A jobb homlokdudor táján szintén bőrheg van, mely ki és hátrafelé nyúlik, a szemöldökkel valamint a szempillákkal semmiképen össze nem függ és az alapon jól eltolható. 2. A szemhéjak épek, a szemtekék is külső látszatra, a pupillák mozgását mechanice gátló változás nincs, a közegek tiszták. 3. A jobboldali szemgolyó belsejében a látóidegfő behorpadt, kékesfehér színű, élesen határolt, a rostás lemez likacsai heges kötőszövettel kiteltek, az arteria-ágak nagyon szűkek, az érhártyában jelentéktelen szöveti és festeny ritkulás van. 4. A jobb pupilla fényre semmit sem hat vissza, azonban megmozog midőn a másik szemen vagy alkalmazkodás idéztetik elő vagy szemmozgások végeztetnek vagy fény és árnyék váltakozik. 5. Midőn valamely tárgy távolból közeibe hozatik, a bal szem a tárgyállást követi, a jobb szem azonban ekkor nem összehajtó hanem párirányos mozgást végez. Nyugalmi helyzetben egyébként a jobb szem állása kissé kifelé kancsalító. 6. Midőn hasábüveg éllel az orr felé tartatik a magában nézésre kényszerített jobb szem elé (mialatt a bal szem eltakarva tartatik), ez nem végez semmi a hasábhatást kiegyenlítő mozgást, milyent nézésre képes szem az egyén akaratától független módon okvetetlenűl tenne. Midőn hasábüveg a két szemnek nyitvatartása mellett a bal szem elé tétetik, a bal szem a kiegyenlítő mozgást megteszi, de a jobb szem emellett nem marad veszteg mint azt néző ép szem tenné, hanem mint a vak szem a másikat párirányos mozgással kiséri. 7. A bal szem ép és látása rendes (visus = e/6). Vélemény. 1. A jobb szem teljesen vak és az egyén semmiképen sem túloz vagy ámít. 2. A megvakulás legközelebbi oka látóidegsorvadás (régi, már elavult kifejezés szerint »fekete hályog«). 3. A látóidegsorvadást olyan lobfolyamat idézte elő, melynek székhelye a látóidegnek szemürbeli és nem koponyabeli darabja volt. 4. A látóidegsorvadás legalább 1 éves és legfeljebb 3 éves. 5. A látóideglob a halántékon és kivált a homlokon szenvedett ütéssel hozandó kapcsolatba. 6. A széttérő (habár épen nem kirívó) kancsalításnak nincsen a megvakulásban része hanem az, ellenkezőleg, a megvakulásnak következménye. Indokolás. Ad i. Hogy a jobb szem vak, azt az egyén jó vagy rossz akaratától függetlenül, végleges határozottsággal bizonyítja a hasábüveggel végezett kísérletek eredménye. Ugyancsak a jobb szem vakságát bizonyítja másodsorban az is, hogy pupillája a fénynek változásakor egyenesen nem, de igenis a bal szemnek felváltott fény- és árnyékba hozatalával együttérzőleg (consensualiter) visszahat. — Az orvosi látleletek egyikében mondatik, hogy a pupilla a jobb szemen rendesen hat vissza. Ez ma nem áll és véleményem szerint akkor sem állhatott midőn azon vizsgálat megejtetett. Úgy hiszem, hogy a vizsgáló nem vette figyelembe miszerint a pupillaris visszahatás (heveny idegbajoktól eltekintve) 4 féle módon jöhet létre : alkalmazkodással, összetérítéssel, egyenes áthajlás útján, és a túloldali látóidegnek fény ingerületére együttérzőleg (consensualisan). Az egyenes visszahatást csak akkor lehetett constatálnia, ha a pupilláris visszahatásnak másik ”három módját biztosan kizárta, mi különösen az alkalmazkodás tekintetében nehezen sikerűi meggyőzően. És tényleg a szóban forgó egyénnél a pupillának alkalmazkodási mozgása meglepően és egészen szokatlanúl élénk volt, úgyhogy kifogástalan eredménynek nyerése nem volt olyan egyszerű mint azt más vizsgáltakról megszoktuk. Egyébként azt sem hallgathatom el, hogy vannak kivételes esetek, melyekben biztos megvakulás mellett az egyenes pupillaris mozgás megmarad: úgy hogy még a direkt pupillaris mozgás meglétele sem bizonyítana a vakság ellen és ha ilyen az egyén által állíttatnék, —• a simulálásra. Ad 2. A sorvadást a látóidegfőnek szemtükörrel látható lehorpadása, éles határoltsága és kékesfehér színe kételyen kívül bizonyítja. Ad 3. Hogy a sorvadást a látóidegnek épen szemürbeli darabján volt lob okozta, azt a verőerek megszűkülése és a rostás lemez likacsainak tömör fehér kötőszövettel kitelése bizonyítja. Ez hiányzik midőn sorvadás más okokból támad vagy midőn a sorvadást okozó elváltozás a látóidegnek más darabjában pl. annak koponyabeli részein fészkelt, — még ha e helyen lobfolyamat lett volna is. Ad 4. A felhozott számok nem feltétlen érvényűek ugyan, azonban sok eset észleléséből hasonlóság szerint elég megnyugvással következtethetők. A sorvadás előhaladott foka kizárja, hogy az csak néhány hónapos. A sorvadt felületnek aránylagosan fénytelen, még nem sima volta kizárja, hogy az már sok éves. Ad 5. A kiállott tompa ütés alkalmas volt arra, hogy vagy szemürbeli, esetleg látóidegbeli vérzés útján, vagy egyenesen rázkódás által, vagy a véredényeknek (bár mulékony) reflex bénulása útján vértorlódást és lobot előidézzen.1) Hogy külön fájdalmakat, melyek a látóideg-megbetegedést elárulták volna, nem panaszolt, az onnan van hogy a látóideg bajai nem is fájásban hanem rosszlátásban nyilvánulnak. — Mivel ütések a fejre nem mindig vannak követve látóideglobtól és mivel látóideglobok más okokból is származnak, ezért az oki összefüggés a sértés és a látóideglob között nem mondható oly magas logikai érdemben kimutatottnak mint a i—4. sz. alatti következtetések. Azonban be kell érnünk annak megállapításával, hogy valamely esemény részletei szerint megtörtént, a hol az emberi felismerés nem képesít annak bizonyítására, hogy azon esemény részleteinek kimaradhatlanúl így kellett összesorakozniok. És valóban tekervényes okoskodásnak kellene tartani, ha valaki az oki összefüggés ellen azt hozná fel, hogy a fejen sérült egyénnek szemén ugyanazon időben más okokból eredt látóideglob is keletkezhetett, úgyhogy a kettő egymástól függetlenül és véletlen szerint esett volna azonos időbe, — vagy hogy a kedvezőtlenül lefolyt látóideglobot felderítő szemtükör-vizsgálat csak ma ejtetvén meg, mégsem bizonyos, hogy ez a lob valóban a sérülés idejébe, sem előbbre sem későbbre, teendő. Az elsőre felelnők, hogy a látóideglobnak lehető okai közül a sérülés az ismert, a többi ismeretlen, tehát a külön (concret) esetben csak az ismert, a sérülés, vehető létezőnek s így a látóideglobot előidézőnek. A !) Tompa ütés a fejre megvakulást sokszor úgy okoz, liogy a foramen opticum felső határolását képező kis szárny az ikcsontról letörik, a látóideget zúzza és neuritis optica orbitalist vagy egyenesen nyomási atrophiát gerjeszt, — a mi mellett egyéb agyi tünemény hiányozhat. Ezt azonban az élőn csak gyanítani lehet, ezért fent nem is szólok róla.
