Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-03-30 / 2. szám

3i

32

A jequirity-ről és hatása módjáról.1)

Csapodi István dr., szemklinikái gyakornok-tói.

(B'ölolvasta a m. kir. orvosegyesület 1884. évi februárhó 23-iki ülésén.)

Tisztelt Orvosegyesület!

Tekintsük akár eldöntöttnek, akár eldöntetlennek azt a kérdést, vájjon trachoma és ophthalmoblennorrhoea egy ugyanaz a szembaj-e, avagy a mégis csak eléggé megkülönböztethető kórképük szerint más-más okból származik egyik s másik, abban nem lehet kétségünk, hogy e megjelenésükben förtelmes bajok majdnem biztos megvakulást rejtenek magukban s a környezetet is hasonló sorssal fenyegetik. Ismeretes, mennyire kipróbálja az ilyen makacs betegség az orvosnak és betegének türelmét, mily hosszadalmas, kitartó orvoslással lehet csak vele megbirkózni, ha ugyan egyáltalában minden fáradozásunk is sikertelen nem marad.

Jaeger Frigyes, azon az alapon, hogy hevenyés (acut) gyula" dás eloszlásra bírhatja idült gyuladás termékeit, az akut blennor hoea átoltását ajánlotta, bár a kornea állapotától föltételezett megszorításokkal. Azonban a szemészek nagyobb része még most is sokkal veszedelmesebb kísérletnek tartja ezt az eljárást, hogysem általánosabban elterjedhetett volna. Akadtak ugyan újabban is ajánlói, de a szemészek általában csak a régi fáradságos, türedelmes gyógyító módra adták fejüket, míg legújabban egy bráziliai népies szer kezdett gyors hódítást Európa szemorvosai között.

Századok óta ismeretes Szíriában, Arábiában és Dél-Amerikában egy cserje, mely a hüvelyes növények közé tartozik s melyet Linné Abrus precatorius-nak nevezett el. A fekete köldökű szép piros korallszínű babszemeket a bennszülöttek felfűzve ékszerül használják, a cserje gyökerét pedig édes-gyökér módjára rágják. Az európai orvosi világ elé Wecker terjesztő 1882. év második felében azt az érdekes jelentést, hogy a bráziliaiak az ott jequritynek nevezett növény babjának áztatásával olyan folyadékot készítenek, mely a náluk roppant arányban elterjedt trachoma gyógyítását heves gyuladás előidézése útján eszközli. 1883. évi januáriusban közölte Wecker a Zehender-féle Monatsblätter-ben a szer alkalmazásán szerzett tapasztalatait. Ezek szerint jequiritys vízzel hártyás gyuladást lehet előidézni, melynek foka attól függ, hányszor mossuk vele a szemet és milyen erős a készítmény. Továbbá az új gyuladás eloszlásra bírja a sarjazásokat ; a gyuladás pedig, még ha ismételve kell is előidéznünk, a szemet nem pusztítja el, a corneát nem támadja meg és elmúlik magától. Az elért eredményeket nagyon magasztalja. Wecker egyúttal volt segédjének Moura Brazilnak jelentését is közli, a ki már ő előtte ismerte a szert és vízben könnyen olvadó zöldes kivonatot használt kedvező eredménynyel, bár a kivonat készítése módjáról nem szól.

Weckernek nem sikerülvén chemikus által ható anyagot állíttatni elő, növényi erjesztő anyagot sejtett a jequirityben s e ható anyag kiderítésére Sattler-1 kérte föl. Sattler, ki a trachoma, illetőleg blennorrhoea chronica baktériumainak vizsgálatával foglalkozik, a jequiritys vizet s ennek hatását beható vizsgálatnak és kísérletezésnek vetvén alá, eredményűi azt mondta ki, hogy a jequiritys vízben egészen sajátlagos mikroorganismusok tenyésznek, melyek a *)

*) A jequirity-re vonatkozó közlemények :

Wecker. Die mittelst Jequirityinfusion künstlich erzeugte Opthalmia purulenta. (Zehender. Klinische Monatsblätter, 1882. 317. 1.)

U. a. Die jequiritysche Ophthalmie. (Zeh. Klin. Monatsbl. 1883. 1.1.)

Sattler. Die jequirityopthalmie. Eine neue Infectionskrankheit. (Wiener med. Wochenschrift 1883. 17—21: szám.)

U. a. Ueber die Natur der Jequirityophthalmie. (Zeh. Klin. Monatsbl. 1883. 207. 1.)

Sattler et Wecker. L’opthalmie jequiritique.

Hippel. Ueber die Jequirity-Ophthalmie. (Graefe Arch. f. Ophth. 29. IV. 231. 1.)

Peschei referátuma Centralbl. f. Augenheilk. 1883. 230. 1.

Chauzeix. Le jequirity (These de Paris).

Revue général d'ophth. 1883. Kivonatok: Penya, Moura Brazil, Deneffe, Warlomont, Wecker, Grüning, Alcon, Terrier, Dujardin, Chiralt, Osio, Bordet, Adamück, Schmid, Bernard, Terson, Smith, Fonseca, Foucher, Fano, Girard, Gillet de Grandmont.

Recueil d’ophth. 1883. Mouro, Sédan, Mazza, Paggi, Lainat et Niccolini, Badal, Guaita, Parizotti et Galezowski.

Tangemann. Zur Jequirity-Frage. (Zeh. Monatsbl. 1884. 26. 1.)

Zopf. Spaltpilze.

szem kötőhártyáján egészen sajátlagos fertőzéses gyuladást támasztanak.

T. Orvosegyesület! Mielőtt vizsgálataimat ismertetném s ezek eredményét a Sattleréivel egybevetném, álláspontomat akarom kitűzni.

Mindnyájunk gondolkozását áthatja az a felfogás, hogy bizonyos apró növényi lények folyadékokat bonthatnak meg, betegségeket nemzhetnek, a mennyiben az ép testet kóros folyamatok előidézésével megtámadják s az így létezhetésében veszélyeztetett életmüséget (organismus) ragályzó tulajdonsággal ruházván föl, a kóros folyamat terjesztésének újabb góczaivá teszik. Ezek szerint nekem sem juthat eszembe, hogy a baktériumoknak betegség nemző tulajdonságát kétségbe vonjam, de mindenkor szemem előtt tartom, hogy baktériumok jelenléte még nem jogosít föl bennünket arra, hogy épen az ő jelenlétüknek kelljen felróni minden olyan folyamatot, mely baktérium tenyészettel jár. Gyakran csak ártatlan kísérők. Mert példáúl abból, hogy összehasonlításul vizsgált reggeli nyálomban igen nagy számú, élénken mozgó spirochaete alakokat (a Leptothrix buccalis mellék alakjait) találtam, szabadna-e arra következtetnem, hogy azoknak ott ugyanaz a jelentőségük mint a visszatérő hagymázban szenvedők vérében ?

Korunk tudományossága általában kutatások útján fejlődik. Csakhogy mindig megfontolandó, helyes-e a követett irány, reális-e a kiinduló pont. Volt a tudomány történetében elég olyan irány, mely azt közeledés helyett csak messzebbre távoztatta a czéltól.

Ilyen forma aggodalom fog el, a mikor azt látom, hogy a betegségek kóroktanának kikutatásában mindinkább általánosítanak egy egyetlen lehetőséget; a baktériumok szereplése körébe ügyekszenek bevonni mindenféle betegséget; tévedéseket vajmi könnyen megengedő kísérletezéssel támogatva az elfogult felfogást.

E megjegyzésekkel terjesztem tárgyamat a t. Orvosegyesület elé.

A jequirity-magvak igen kemények, a mennyiben porczellánszerű burokba vannak foglalva. E burok olyan tömött hogy hideg víz nem is bír áthatni rajta, ellenben kálilúg elveszi föstékét s a burkot tág hólyaggá puffasztja. Eczetsavban igen szép vörös színben olvad a fösték, kálilúg hozzáöntésekor megzöldűl. A buroknak vízben áztatott pora a folyadékot sötét zöldre fösti, teljesen hatástalan s fehérjét nem tartalmazván bakterium-tenyésztésre alkalmatlan. A bab szikjei igen szívósak s csak vízben áztatva metszhetők. Keményítőt nem tartalmaznak. A metszetekben vastagfalú parenchyma-sejteket látni, melyek falain bunkós megvastagodások vannak. A sejteket szemcsés anyag tölti ki, de vannak olyanok is, melyek tele vannak olajcsöppszerű gömbökkel. Ha a finom porrá zúzott magvakat absolut alkohollal áztatjuk, az alkohol bizonyos, vízben oldhatatlan anyagot von ki belőlük. Víz hozzáöntésére emulsio fejlődik, mely mikroskóppal nézve csupa halvány fényű, a fénytörés beállítása szerint változó színeket játszó, mindenféle nagyságú csöppekből áll. Ezek egészen hasonlók a ricinus olaj emulsiója csöppjeihez, csakhogy fölosmium-savtól nem feketédnek meg, mint emezek. A jequirity alkoholos kivonatának elpárolgása után sötétsárga gyantás anyag marad vissza.

A jepuirity-bab porának sajátszerű, nem épen kellemetlen szaga van. Ha kémlő-csőbe tett port hideg vízzel jól összerázunk, a víz erősen habzik, zavaros rózsaszínt ölt s fölveszi a jequirity szagát. Mikroszkóppal a folyadékban vastagfalú sejteket találunk, továbbá fehéije-szemcséket és nagy számú olajcsöppszerű gömböket, melyek i'8—6 73 ft nagyságnak s a fehérje-szemcsékkel együtt élénk molekulás mozgásban vannak. A folyadék állás közben tisztül, igen halavány színű lesz, finom fehér por ülepszik le a fenéken levő durvább por hegyé. Másnapra a felső réteg megzöldűl. A további napokban piszkosan elsárgúl, a fűszín zöld felső rétegeiben nyálkás tömegek képződnek s felszínét hártya lepi be. Szaga kellemetlenebbé válik, de mind végig emlékeztet eredeti szagára; tulajdonképeni rohadás bűzét később sem érezni. Csak a mintegy másfél hónapig eltartott folyadék lett a bomló vizeletéhez hasonló szagúvá, bár közömbös hatású maradt a lakmusz papírosra nézve.

A jequiritys vizet nem a hogy mások szokták 24 órai áztatás után megszűrve, hanem vagy azonnal a kellő összerázás után vagy legalább még a készítés napján szoktuk alkalmazni; azért szükséges volt már az áztatás ideje alatt megvizsgálni, micsoda váltó-