Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-03-30 / 2. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 13-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. 2. SZ. Vasárnap, márczius 30-ikán. 1884. Tartalom : Dr. Imre J. A műtétek utáni hyphaemáról. — Csapodi /. dr. A jequirity-ről és hatása módjáról. — Schulek V. tnr. A reductio bulbi értékéről, (Folytatás és vége.) — Franczia szemészek nézetei a jequirity-ről. Közli Csapodi dr. — Szemelvények. — Vegyesek. A műtétek utáni hyphaemáról. Dr. Imre JózsEF-tő], H -M.-Vásárhelyen. A mellső csarnokbeli vérömléseknek, mint tudjuk, háromféle oka lehet; vagy szivárványlob áll fen s a vérzés önkénytes edényrepedésekből származik, vagy sérülés érte a szemet és ezt követi nyomban a mellső csarnokban vér megjelenése, mely az átmetszett vagy contusiók mellett a nagy feszülés folytán megrepedt edényekből szivárog ki; vagy a sérülés után hosszabb idővel áll elő, bonyolult körülmények hatása alatt, a hyphaema. Alább látni fogjuk, hogy olyan esetek is vannak, melyekben mind a sérülés, mind a szivárványlob jelen van s mégis egy harmadik körülményben találjuk a vérzésnek és hyphaema megjelenésének közvetlen okát. A már kifejlődött hyphaema magatartása szintén kétféle lehet; vagy igen rövid idő alatt felszívódik s nagyobb aggodalmakra vagy beavatkozásokra okot nem szolgáltat — vagy makacsúl megtartja helyét és az exspectáló szemész türelmét kemény próbára teszi. Ha ez utóbbi eset soha elő nem fordulna, gyakorlati szempontból nem sokat kellene az egész hyphaemával foglalkoznunk. De minthogy előfordúl és a szemnek határozott kárára van, nem csekély gyakorlati érdekkel bír azon kérdés, hogy az ily rebellis hyphaemák kezelése miből álljon ? E kérdéssel, mintegy 7 évvel ezelőtt, foglalkoztam volt már s a budapesti szemkórodán, tanársegédi működésem ideje alatt észlelt esetekre támaszkodva, oly nézeteket tettem közzé (nem annyira magam, mint a kóroda nevében), melyek az uralkodó véleményekkel ellenkeztek.1) A dolgozat létrejöttének oka az volt, hogy hályogkivonások után néha sokáig volt baj a csarnokbeli vérrel, s hogy a tankönyvek ez irányban teljesen összehangzó állításaival ellenkezőleg (mert hiszen azok szerint »nem is szabad a hyphaema kibocsátására — punctióra —- gondolni;« — Wecker) épen a csarnok csapolása vált a kóroda rendes gyakorlatává ily esetekben. A közlemény czélja pedig az volt, hogy bebizonyítsam azt, hogy mikor a szemész okot lát a hyphaema kibocsátására, bátran és veszély nélkül teheti azt, sőt néha egyenesen szükséges tennie; a közölt esetek, úgy hiszem, a következtetéseknek elegendő alapúi szolgáltak. Hogy a hyphaema kórtanát megírjam, az észlelt jelenségeket kellően felderítsem, s a vérzés okainak részletes méltatásába bocsátkozzam, egészen gyakorlati irányú közlésemnek czélja nem lehetett, mint már czíme is mutatja. Mindezeket nem említeném, ha Broca A., ki közelebb ugyanezen tárgyról írt,* 2) az én közleményemmel sokat nem foglalkoznék s azt épen kórtani szempontból élesen nem bírálná. Tévedései felderítése végett bátor vagyok czikkét ismertetni és e tárgyról újólag elmondani némely tapasztalatomat. Az iritisből eredő hyphaema -— úgy mond Broca — nevezetes dolog, mert hályogkivonás után is előfordúl. Egyedül Sabatier, Gayet tanítványa, írta le jól; Imre is közölt egy zavaros érteke-’) »A mellső csarnokbeli vérömleny kezeléséről.« Szemészet 1877. — .Heber die Behandlung der Blutergüsse in der vorderen Augenkammer«, Berliner klin. "Wochensch. 1878. 599. és 612. 1. 2) A. Broca. Contribution ä l’étude des hypohémas consecutifs aux ritis et aux iridocyclites Archives d’ophtalmologie, 1883. 5. füz. 410. 1. zésben hasonló tényeket, de a különböző eredetű hyphaemákat összevegyíti, nem mutatja ki, mikor volt iritis a h. oka, sőt az esetek többségében az ellenkező oki viszonyt engedi meg (hogy t. i. a hyphaema okozza az iritist.) — Közöl aztán 3 esetet, melyekben a szivárványlobot csarnokbeli vér megjelenése kisérte; egy esetben nem síilyedt le a vér, csak az irist borította; egy más esetben csapolást végeztek, tökéletes sikerrel. (Mintha csak én mondanám 7 év előtti czikkemben, a mit ezen esetnél a punctio kedvező hatásáról mond, melyet ő a hyphaema által okozott glaukomás állapot megszüntetéséből magyaráz. Igen helyesen.) Megjegyzi, hogy a nem sérülésből eredő hyphaemák közt olyanok is vannak, melyek mellett a szivárványlobnak nyoma sincs (pl. scorbut mellett, meustruatio vicaria gyanánt stb. fellépő hyphaemák), melyeket »felhasznál Imre elméletének (!) czáfolására, ki szerint műtétek után az iritis rendszerint következése és nem oka a hyphaemának«. Alább látni fogjuk, hogy én ezt nem így mondtam. Áttérve a csarnok sérülésből eredő vérömléseire, fontosnak tartja megkülönböztetni azokat, melyeket a műtéti behatás egyenes következései, azoktól melyek a később előálló szivárványlobból származnak; a mivel semmi újat nem mondott. Ismét hivatkozik Sabatierra, ki a hypohaema traumatique primaire, és h. t. secondaire elnevezést használta ezek jelzésére. Említi több szerző véleményét, így» a Beck erét is, ki »nem tudja vájjon az iritist a vérömlések okáúl kell-e tekinteni, bár tudja, hogy szivárványlob és hyphaema sokszor egyszerre állanak fen.« Ezután két esetet közöl annak bizonyítására, hogy egyszer-egyszer mily tiszta dolog az, hogy a vérömlést az iritis okozza. Az első esetben april 24-ikén végzett hályogkivonás után plastikus szivárványlob és occlusio állt elő, betegnek fény érzete sem volt s 24 nappal műtét után »crise douloureu.se« (sugártesti fájdalom) jelent meg a szemen és a trigeminus elágazásaiban, melylyel egyidejűleg vér is jelent meg a csarnokban, mely a folyvást tartó cyclitissel és nyomás-emelkedéssel együtt (kemény, vörös szejn, rohamos fájdalmak voltak jelen) jun. 14-ikén, tehát megjelenése után 26 s a műtét után 50 nappal még a csarnok 2/s-át töltötte meg. A vér sclerotomia és lándzsával csapolás után újra megjelent, oly módon, hogy a jun. 15-ikén végzett sclerotomia után 7 nappal, fájdalmak közben, a 25-ikén tett csapolás után 9 nappal fájdalmak nélkül jelent meg újra a hyphaema, az utóbbi alkalommal 4 nap múlva történt csapolás, s ezután 2 nappal már ismét vér volt jelen és kibocsáttatott. Eserin és nyomó kötés alatt három hét múlva meggyógyúlt. — A másik (igen tökéletlenül közölt) esetben kivonás után 14 nappal, minden fájdalom nélkül, minden nagyobb változása nélkül az iris szövetének (mert csak az mondatik róla, hogy színe sárgászöldes s a láta szűkült, de azt nem tudjuk: milyen volt azelőtt) hyphaema áll elő s lassanként magától felszívódik; a sugártáj nyomásra fájdalmas volt, de más nagyobb változás nincs felemlíve. Ez utóbbi esetben a kivonás iridectomia nélkül történt. »Nem lehet kételkedni — mondja szerző ■— hogy e két esetben a szivárványtöb okozta a hyphaemát.« A mit azonban én bizonyosnak csak az első esetre nézve tarrhatok. A közlemény hátralevő része azt akarja bizonyítani, hogy a műtétek iitáni csarnokbeli vérömlés mindig szivárványlobból származik. Mindjárt kezdetben ezeket mondja: »Imre nem tagadja, 2
