Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-12-02 / 6. szám

123

124

V. A lencse általános kortanához.

1. Haladó elváltozások. A tokonbelüli sejteknek rendesnél dúsabb új képződése előfordul minden nem traumás hályognál, kivételesen pedig öreg egyének oly lencséiben, melyekben hályogképződés nem vétetett észre. A torkonbelüli nyomás a lencserostok élettani növekedése és visszafejlődése közötti viszonytól függ. A növekedés az életkor haladásával fogy, a visszafejlődés pedig annál inkább jut érvényre, mennél több szövetelem vesz részt benne, s igy beállhat oly időpont is, melyben ezen két folyamat a lencse terjedelmére való befolyásuk tekintetében egymást ellensúlyozza; ez azonban csak igen előrehaladott korban lehetséges. De, csak részben megzavarodott lencsék is kisebb térfogattal bírnak, a mag elváltozása miatt. A tok és a környi rétegek követik a térfogat-kisebbedést, de ennek határa is van, a tokon belüli nyomás leszáll, s egy az újabb sejtek termelését korlátozó ok megszűnt.

A nyomás csökkenésével az örvény (Linsenwirbel) kinyúló sejtjei az egyenlítőben épúgy változnak át szabálytalan hólyagos sejtekké, mint a hálvogműtét utáni kristályszegélyképződésnél.

A mellső tokon nem torlódik valamennyi új sejt a régi közé, hanem egyrésze befelé tolatik és hólyagos sejtté alakul át, másrésze a hám és tok között a tokhályog felé burjánzik. Lehetséges az is, hogy az örvény szétroncsolása után a hátsó tok felé burjánzanak az új sejtek.

Rendellenes sejtképződés következményi hályognál is található. Diabeticus hályognál minden valószínűséggel térfogatnagyobbodás, a szem közegeinek czukortartalma, tehát a tokonbelüli nyomás csökkenése, továbbá a táplálóanyagok nagyobb bősége és rendellenes minősége képezik a sejtszaporodás okát. Choroiditis után származó hályog nagy hajlandóságot mutat rendkivűli tokonbelüli burjánzásra, melynek oka főleg a kórosan megváltozott tápláló anyagban rejlik. A következményi catar. partialisnál és catar. polaris anteriornál a mellső tok pupillaris részlete secernáló fekélylyel jött érintkezésbe. Rövid idő alatt a megfelelő hámsejtek, és csakis ezek, sarjadzásra ingereltetnek, főleg a rendellenes táplálkozás következtében és kiválóan fiatal egyéneknél. — Regeneráló sejt újképződés a bíbircsek (Drusen) szomszédságában indúl meg. — A tokhályog legtöbbnyire a pupillaris területre szorítkozik, többnyire csak néhány tized mm., kivételesen 2 mm. vastag ; így következményi és complicált hályogoknál. Némely veleszületett, vagy korán szerzett, zsugorodott hályog tulajdonképen nem egyéb, mint redőzött tokkal körülvett vastag tokhályog. A burjánzó kötszövet és hám alakító működése saiát terményük által korlátoltatik; kifejlődött tokhályogban a haladó sejtburjánzás tünetei hiányzanak. A lencse rendes nagyságát túlhaladó sejtburjánzás, lencseújképlet, nem létezik.

2. Vissza/ejlodésielváltozások. Ide tartozik a lencse-sclerosisnál, a magképzésnél előforduló lencserost sorvadás. A környi rostoknál ez részben elzsírosodásból áll. A toksejteken előfordúlhat: sorvadás, colloid-átalakulás, hydropsia és elmeszesedés, (Vége következik.) (Centralbl. f. Augh. 1883. sept.)

Dr. Karafiáth.

— Vérhányás után amaurosis. Hoffmann F. W. dr.-tói

Erlangenben. — 47 éves férfinál vérhányás után a látás elsötétedett. A látóképesség később ismét teljessé lett. A következő napokon a vérhányás ismétlődött. Az utolsó hányás után 2 nap múlva az illető hirtelen megvakult mindkét szemére, később azonban a látás részben visszatért.

Vizsgálásnál a has és mellkas szervei épek voltak. A bal pupilla tágahb volt és renyhébben reagált. A pupillák együttesen és az összetérítésnél jól húzódtak össze. A bal pupilla igen halavány, a finomabb edények nem látszanak, a többi edények caliberje normalis, a szemfenék egyébként ép. A jobb papilla is halavány, különösen a felső fele ; az alsó fele közelít a rendeshez, sőt finomabb edényeket és csikolatot is mutatott. J. sz. v = 6/ls b. sz. csak kézmozgást vesz észre. Jobb szemen a látótér csak felül maradt meg. Diagnosis atrophia nervi opt.

Strychnin injectiókra a j. szemen a v — 6j6, b. sz. 3 meter, ujj. olvasására javult; jobb sz. a látótér javult ; és a színlátás, mely a b, szemen hiányzott, kezdett visszatérni. Amylnitrit belehelés és galvanizálás nem használt.

A bántalom valószínűleg az opticus perifericus részének lobja, melyet Graefe a retrobulbaris részben gondolt lenni.

Samelson a gyuladást úgy magyarázza, hogy a hirtelen beállott vérszegénységnél az agy és gerinczagyban a cerebrospinalis folyadék megszaporodik és pótolja a vér helyét, a vér visszajövetele után a folyadék az agyhártyák űréből a nerv. opt. subarachnoidealis űrébe szoríttatik és ez itt gyuladást támaszt.

Ha az ilyen esetek látászavarait két részre osztjuk :

I. vannak, melyek a vérzés után rögtön támadnak ; ezeket vérhiányból és ebből származó edényösszehuzódásból magyarázhatjuk ; ezek táplálkozási zavarokat okoznak a központokban és a végkészülékben ; ezek gyorsan elmúlnak és azért jó prognosist adnak. 2. van olyan rossz látás, mely a vérzés után hosszabb idő múlva támad ; itt a vérzést követő gyuladás oka a rossz látásnak.

A vérzés után támadt látzavaroknál a látótér szűk, és az is marad ; ez arra enged következtetni, hogy a vezető utak egy része tönkre tétetett, ebből pedig inkább egy bizonyos helyre szorított izgalomra kell következtetnünk, mit gyuladásból lehet legkönynyebben megmagyarázni. A gyuladást a vér nem okozhatja, mert a katastrofa akkor támad, midőn a beteg már egészen jól érzi magár.

Cohnheim vizsgálódásai után tudjuk, hogy nagy és sokszori vérzések után hydraemia fejlődik; az így megváltozott vér gyuladást támaszthat az edényfalakban, különösen, ha azok kevés resistentiával birnak, mint a látóideg, a retina és az agy. A gyuladást is tehát, a fentemlített esetekben nem a vérzés, hanem az anaemia és az ebből támadt hydraemia okozza.

A megbetegedés helyeily esetekben talán a foramen opticum, honnan periostitis indúl ki; a hirtelen megvakulást a gyuladásnál támadt oedema okozhatja, annál inkább, mert itt a nervus opticus nem térhet ki az oedemának. A gyógyításnál a strychnin injectiók adták a legjobb eredményt. (Kiin. Mntbl. XXI. p, 171.)

Ottava /. dr.

— A trachomás lobfolyamat. Mandelstamm tr.-tól Kiewben. — Szerző nehány éven keresztül a szemcsés kötőháriyalob kérdésével foglalkozván s pedig kivált azért, mivel bő kóranyag állt rendelkezésére (Oroszország délnyugati része hemzseg ilyen bajban szenvedő egyénektől), némi világot akar vetni azon zavarra, melyet a trachomára vonatkozó dualisticus nézetek előidéztek. Mindenekelőtt a fölött nyilatkozik, hogy a szemcsés kötőhártyalob fogalmi meghatározása klinikai szempontból igen laza. Az egyik „trachoma“-nak nevezi azt, mit mások „tüszős hurútnak“ tekintenek. Mig Arit a szemcsés kötőhártyalobot blennorrhoea chronicával, ophthalmia aegyptiacával, militaris contagiosával, szemcsésedésekkel azonosítja, addig mások szemcsékről ott beszélnek, a hol úgynevezett tűszőképződéssel van dolguk és épen ezen tüszőket szemcséknek nevezik. Mások granulatiók alatt a szemölcs-burjánzást értik. Sämisch, ki a trachomáról részletes monográfiát írt, az ugynev. trachoma-csomót mint sajátszerűt a folliculustól és a burjánzott szemölcstől élesen különválasztja. Iwanow és Berlin „trachomás mirigyekről“ beszélnek, mint oly tünetről, mely a trachomás folyamatra tulajdon jelleggel bír.

Ezen fogalomzavar eloszlatására szerző számos közölt esetek és kórszövettani vizsgálatok alapján a trachomát a régibb szempont szerint (Wolfring, Stellwag) értelmezi, azt állítván, hogy a trachoma név gyűjtőfogalom egy és ugyanazon kőtőhártyagyuladásnak alfajai számára, mely utóbbiak csak látszatra külömböznek egymástól, de lényegileg azonosak. Ő nem ismeri el, hogy a heveny tüszős hurut, vagy a heveny trachoma egyrészt, az idült tüszős hurút vagy idült trachoma másrészt külön bajok lennének (Sämisch), s hogy a valódi trachoma hegképződéshez, pannushoz vezetne, mig a tüszős hurút nem ; hanem ő ezen alakokat egy és ugyanazon baj stádiumainak tekinti, s a különböző képleteket, melyek ezen kötőhártyabajnál találhatók, olyan lobterményeknek tartja, melyek vagy visszafejlődő- vagy magasabban szervülőfélben vannak. A baj kezdetén jelentkező erős vérbőség, sejtbeszűremkedés, ugynev. tüszők képződése bizonyos ideig ezen állapotban fennállanak s kedvező körülmények közt nyomtalanúl eltűnnek (heveny trachoma, heveny tüszős hurút), vagy pedig a kötőhártya minden képleteit megtámadja s idültté lesz. Utóbb