Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-09-30 / 5. szám

104 103 — IV. A klímára nézve nincsenek statisztikai adataink. Az az állítás, hogy hidegebb vidékeken gyakoribb lenne a hályog, azon alapszik, hogy hidegre kitett szemben a lencse elhomályosodik ; csakhogy ezt nem lehet a szemgödörben rejlő, a test hőmérsé­­kétől melengetett szemre vonatkoztatni, V. Az öröklést a hályogosodásra való hajlandóság egyik íőokáúl kell tekinteni. A lencsének átöröklödő molekulás szer­kezete, kisebb-nagyobb tömöttsége, összetartása mind közrehat, hogy a lencse életereje meddig tartson, milyen legyen a külső behatások és külömböző testi állapotok iránt való ellenállása. És csakugyan megegyeznek abban a szerzők, hogy vannak csa­ládok, melyekben a családtagok egész sora megkapja a hálya­­got, még pedig vagy mindegyik éppen bizonyos korban, avagy a következő nemzedékek mind korábban-korábban. Néha egyes nemzedékeket átugorva öröködik át. VI. Testi állapot. A test általános kóros állapotai közűi a rákos, görvélyes, csúzos dyscrasia, úgy látszik, nem fejleszt há­lyogot, mert nem támadja meg a lencse táplálkozását. Ellenben a glycosuria (diabetes') kétségtelenül elhomályosíthatja a szem­lencsét a szem nedveibe is eljutó czukor útján. Hályogtámasztó hatása van a köszvény-nek is, a mennyiben az érhártya erein idéz elő átheromás elfujulást s így megrontja a lencse táplálko­zását. A bujakór oly módon hat a lencsére, hogy megtámadja a szivárványhártyát, sugártestet és érhártyát, izzadmányt rak a sugártesti övbe, a honnan a lencse táplálékát nyeri s így idézi elő a lencse elhomályosodását, lágy hályog képződését, de gyak­rabban részleges hályogokat támaszt (polaris posterior, capsulo­­corticalis anterior). Tissier födözött föl a diabetesnek egy alak­ját, mely igen sok phosphat kiürítéssel jár, úgy hogy a test a kiürített vizelet minden literjében a rendes 1*5 gramm helyett 4 sőt 8 grmot is veszt. Ifjabb Tissier ilyen pbosphat-uriás beteget többet talált azok között, a kik hályogos szemüket operáltatták. Dór kétségtelenné tette, hogy a phosphaturia lencse elhomályosodást okozhat. Lázas betegségek kivételesen szintén tá­maszthatnak hályogot, pl. a hagymáz és himlő. (Recueil d’ophth. 1882). Csapodi dr. — A retina-leválás származása. Dr. /. Stilling-töl Casselben. —Miután az ideghártya leválásának kérdése napirendre került, St. is közöl egv régibb esetét, mely nem igazolja ugyan Lebernek azt az állítását, hogy leválás csak a retina berepedése után támadhat, de támogatja azt a fölfogást, hogy az üvegtest zsugorodása vonja le az érhártyáról az ideghártyát. Vas szilánkok hatoltak egy fiatal kovács szemébe és szem­tükörrel meglátható nagy terjedelmű retina-leválást támasztottak. St. a szemet enucleálta s azon hevenyében vágta föl vízben. A mikor a szemtekéről az inhártyát és érhártyát gondosan eltávo­lította, meggyőződött, hogy a retina, mely alól a savó kifolyt, nem libegett a vízben, hanem szorosan az üvegtesthez tapadva maradt, a mennyiben hullámos főlszinének behúzódásain szorosan összefüggött vele. A harmad részényivel megkisebbedett üveg­test borostyánkő sárga színű volt s állományában nem lehetett, úgy mint rendesen, tömöttebb kérgi és lágyabb közepi részt megkülönböztetni, az egész üvegtest tömöttebb volt, s közepi csatornáját sem sikerült belövelni. Kötőszöveti fonalak nem vol­tak az üvegtestben. Vas szilánkot többet is lehetett benne találni. Ez esetben tehát az egész üvegtestnek tömörülése, meg­­kisebbedése vonta maga után a vele összefüggő ideghártyát. (Knapp’s Arch. f. Augh. XII. k. 3 füzet.) Csapodi dr. — Jodoform alkalmazásáról a szemészetben. Vossius A. dr.-tól Königsbergben. —Kórházban kezelt 3 blennorrhoea acu­­tában szenvedő betegnél jodoformot alkalmaztak, mind a 3 eset­ben a gyuladás fokozódott, a corneákon a genyedés gyorsan kezdett terjedni, úgy hogy a gyógyításnál Graefe szabályait kellett ismét alkalmazni. Jodoform a csecsemők blennorrhoe­­ájánál sem mutatott különös eredményt. Trachománál sem volt | ez eredmény kedvező, bár néhány egyénnél jónak bizonyúlt, sőt I voltak esetek, hol az egyik szem tűrte a jodoform port a másik nem. Melyik egyén tűri a jodoformot, melyik nem, ennek bírálá­sára nincs támpontunk; legtöbbször az első inspersio mutatja, hogy fogja e tűrni azt a beteg vagy nem ; jodoform a tracho- | más csomókra nincs befolyással. Eredmény nélküli volt a jodo­­formmal gyógyítás conjunetiv. phlyctaen, pannus scrophulosusnál, keratitis tasciculosánál, keratitis diffusa és parenchymatosana!, infiltratum supp. és episcleritisnél. Feltűnő jó hatása volt a jodoformnak az ulcus serpens és ulcus atonicum-nál: ulcus serpens 36 esetében, hol 17 eset­ben dacryocystoblennorrhoea is volt, csak 2 szem pusztult el, ezeknél a Saemiscb-féle keratotomia sem állhatta útját a ge­­nyedésnek. A jodoform por vagy kenőcs alakban használható; ha a por mint idegen test izgatott, kenőcsöt adunk. Már az első hasz­nálás után az izgalom, de a fájdalom is kisebbedik, a fekély alapja és széle tisztul, s kezd gyorsan gyógyúlni. A homályok feltisztítására sárga kenőcsöt lehel alkalmazni. Jodoformmal a gyógyítás azért is előnyös, mert a nem súlyos esetek ambulan­ter is kezelhetők, mi nagy fontossággal bír a munkás osztálynál. Jó hatással volt a jodoform fistula sacci lacrym. vagy a saccus kiirtásánál ; a seb behintése után gyorsan gyógyúlt az be. Cornea sérüléseknél, mint pl. ha idegen test van a corneában, igen ta­nácsos jodoform port hinteni a kötőhártyára, mert soha sem tudjuk, hogy az idegen test nem vitt-e fertőző anyagot a corneába. Összegezve a jodoform indicatioit : i) használható minden cornea fekélynél, különösen az ulcus serpensnél. Complicatiók az iris részéről a szert nem contraindicálják. 2) felszines és mély sérüléseinél a conjunctivának, corneának, úgyszintén a scle­ra sebzéseinél, mint antisepticum. A jodoform alkalmazásának kellemetlenségei alig jönnek számba. Néha az atropin conjunctivitishez hasonló gyuladás tá­mad ; egy esetben, hol a beteg mérték nélkül használta, sajátos kötőhártya gyuladás, chemosissal, cornea edényződéssel fejlődött ki ; mindez gyorsan elmúlik, ha a szert nem alkalmazzuk tovább. (Graefe Arch. Bd. XXIX. Abth. 1 pag. 297.) Ottava J. dr. — Typicus retinitis pigmentosa veleszületett üveg­test homályokkal Ulrich R. dr.-tól Strassburgban. — 12 éves fiúnál, kinek több testvére retinitis pigmentosa és hemeralopiá­­ban szenvedett, mindkét szem üvegtestében finom szálszerű ho­mályok voltak, melyek közül egy különösen feltűnő volt: ez egyik végén finom szálakból, mint egy fészekbe, göngyölődött csomót képezett. Miután ez symmetricusan mind a két széniben látszott, U. ezeket az ébrényi üvegtest-edények maradványainak tartja . Egy másik esetet 32 éves férfinál észlelt U., kinek mind­két szemén retinitis pigmentosa volt, igen szűkült látótérrel.Az üveg­testben közel a papillákhoz lencsenagyságú korong volt, mely­nek széleiből finom szálak indultak ki. (Klin. Mnbltr. XXI. pag. 140.) Ottava J. dr. — A retina megbetegedés négy esete, napfogyatko­zásnak szabad szemmel nézése után. Sulzer D. dr.-tól Zü­richben. — Erős világosság, de különösen a napba nézés után tá­madt' látási zavarokat, sőt a retina megbetegedéseit több szem­orvos tapasztalta és leirta; S. 4 esetet észlelt. I eset. 31 éves nő 1882 év május 17-én a napfogyatkozást több pérczig szabad szemmel nézte. Közvetlen utána erősen káp­­ráztak szemei és mindent sárgának látott; ez idő óta ködöt vagy fátyolt lát szemei előtt. J. sz. v. = 5/6, b. sz. v. = B/6. A pupillák jól reagáltak. A jobb papilla kissé vörös, a fovea cen­tralis bágyadtsárga-, egész szürke-, kissé kiemelkedő korong alakját mutatta, körülvéve szélesebb sötétkék pigmentes szegély­­lyel. B. sz. a kép hasonló, csakhogy a macula lutea vidékén két fénylő pont van. November 20-án mindkét sz. v. = 1, a ma­­culák vidékén semmi kóros. 2. eset. 14 éves leányka a napfogyatkozást nézte szabad szemmel ; közvetlen ezután fénylő korongot látott, mely később szürke folttá lett. J. sz. v = 1, b sz. v = 20/30. Kis centrális scotoma. Szemtükörrel erős reflex volt látható a fovea centrá­lisban, körülvéve vörös-barna pigmentes övvel. B. sz. semmi sem látszott. Novemberben : j. sz. v = */3, b. sz. = 5 6, a jobb macula lutea vidéke még kissé borús. 3. eset. 23 éves férfi j. sz. gyermek korától gyönge látó volt. Május 17-én szabad szemmel nézte a napfogyatkozást;

Next

/
Thumbnails
Contents