Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-09-30 / 5. szám

104

103 —

IV. A klímára nézve nincsenek statisztikai adataink. Az az állítás, hogy hidegebb vidékeken gyakoribb lenne a hályog, azon alapszik, hogy hidegre kitett szemben a lencse elhomályosodik ; csakhogy ezt nem lehet a szemgödörben rejlő, a test hőmérsékétől melengetett szemre vonatkoztatni,

V. Az öröklést a hályogosodásra való hajlandóság egyik íőokáúl kell tekinteni. A lencsének átöröklödő molekulás szerkezete, kisebb-nagyobb tömöttsége, összetartása mind közrehat, hogy a lencse életereje meddig tartson, milyen legyen a külső behatások és külömböző testi állapotok iránt való ellenállása. És csakugyan megegyeznek abban a szerzők, hogy vannak családok, melyekben a családtagok egész sora megkapja a hályagot, még pedig vagy mindegyik éppen bizonyos korban, avagy a következő nemzedékek mind korábban-korábban. Néha egyes nemzedékeket átugorva öröködik át.

VI. Testi állapot. A test általános kóros állapotai közűi a

rákos, görvélyes, csúzos dyscrasia, úgy látszik, nem fejleszt hályogot, mert nem támadja meg a lencse táplálkozását. Ellenben a glycosuria (diabetes') kétségtelenül elhomályosíthatja a szemlencsét a szem nedveibe is eljutó czukor útján. Hályogtámasztó hatása van a köszvény-nek is, a mennyiben az érhártya erein idéz elő átheromás elfujulást s így megrontja a lencse táplálkozását. A bujakór oly módon hat a lencsére, hogy megtámadja a szivárványhártyát, sugártestet és érhártyát, izzadmányt rak a sugártesti övbe, a honnan a lencse táplálékát nyeri s így idézi elő a lencse elhomályosodását, lágy hályog képződését, de gyakrabban részleges hályogokat támaszt (polaris posterior, capsulocorticalis anterior). Tissier födözött föl a diabetesnek egy alakját, mely igen sok phosphat kiürítéssel jár, úgy hogy a test a kiürített vizelet minden literjében a rendes 1*5 gramm helyett 4 sőt 8 grmot is veszt. Ifjabb Tissier ilyen pbosphat-uriás beteget többet talált azok között, a kik hályogos szemüket operáltatták. Dór kétségtelenné tette, hogy a phosphaturia lencse elhomályosodást okozhat. Lázas betegségek kivételesen szintén támaszthatnak hályogot, pl. a hagymáz és himlő. (Recueil d’ophth. 1882). Csapodi dr.

— A retina-leválás származása. Dr. /. Stilling-töl Casselben. —Miután az ideghártya leválásának kérdése napirendre került, St. is közöl egv régibb esetét, mely nem igazolja ugyan Lebernek azt az állítását, hogy leválás csak a retina berepedése után támadhat, de támogatja azt a fölfogást, hogy az üvegtest zsugorodása vonja le az érhártyáról az ideghártyát.

Vas szilánkok hatoltak egy fiatal kovács szemébe és szemtükörrel meglátható nagy terjedelmű retina-leválást támasztottak. St. a szemet enucleálta s azon hevenyében vágta föl vízben. A mikor a szemtekéről az inhártyát és érhártyát gondosan eltávolította, meggyőződött, hogy a retina, mely alól a savó kifolyt, nem libegett a vízben, hanem szorosan az üvegtesthez tapadva maradt, a mennyiben hullámos főlszinének behúzódásain szorosan összefüggött vele. A harmad részényivel megkisebbedett üvegtest borostyánkő sárga színű volt s állományában nem lehetett, úgy mint rendesen, tömöttebb kérgi és lágyabb közepi részt megkülönböztetni, az egész üvegtest tömöttebb volt, s közepi csatornáját sem sikerült belövelni. Kötőszöveti fonalak nem voltak az üvegtestben. Vas szilánkot többet is lehetett benne találni.

Ez esetben tehát az egész üvegtestnek tömörülése, megkisebbedése vonta maga után a vele összefüggő ideghártyát. (Knapp’s Arch. f. Augh. XII. k. 3 füzet.)

Csapodi dr.

— Jodoform alkalmazásáról a szemészetben. Vossius A. dr.-tól Königsbergben. —Kórházban kezelt 3 blennorrhoea acutában szenvedő betegnél jodoformot alkalmaztak, mind a 3 esetben a gyuladás fokozódott, a corneákon a genyedés gyorsan kezdett terjedni, úgy hogy a gyógyításnál Graefe szabályait kellett ismét alkalmazni. Jodoform a csecsemők blennorrhoeájánál sem mutatott különös eredményt. Trachománál sem volt | ez eredmény kedvező, bár néhány egyénnél jónak bizonyúlt, sőt I voltak esetek, hol az egyik szem tűrte a jodoform port a másik nem. Melyik egyén tűri a jodoformot, melyik nem, ennek bírálására nincs támpontunk; legtöbbször az első inspersio mutatja, hogy fogja e tűrni azt a beteg vagy nem ; jodoform a tracho- |

más csomókra nincs befolyással. Eredmény nélküli volt a jodoformmal gyógyítás conjunetiv. phlyctaen, pannus scrophulosusnál, keratitis tasciculosánál, keratitis diffusa és parenchymatosana!, infiltratum supp. és episcleritisnél.

Feltűnő jó hatása volt a jodoformnak az ulcus serpens és ulcus atonicum-nál: ulcus serpens 36 esetében, hol 17 esetben dacryocystoblennorrhoea is volt, csak 2 szem pusztult el, ezeknél a Saemiscb-féle keratotomia sem állhatta útját a genyedésnek.

A jodoform por vagy kenőcs alakban használható; ha a por mint idegen test izgatott, kenőcsöt adunk. Már az első használás után az izgalom, de a fájdalom is kisebbedik, a fekély alapja és széle tisztul, s kezd gyorsan gyógyúlni. A homályok feltisztítására sárga kenőcsöt lehel alkalmazni. Jodoformmal a gyógyítás azért is előnyös, mert a nem súlyos esetek ambulanter is kezelhetők, mi nagy fontossággal bír a munkás osztálynál. Jó hatással volt a jodoform fistula sacci lacrym. vagy a saccus kiirtásánál ; a seb behintése után gyorsan gyógyúlt az be. Cornea sérüléseknél, mint pl. ha idegen test van a corneában, igen tanácsos jodoform port hinteni a kötőhártyára, mert soha sem tudjuk, hogy az idegen test nem vitt-e fertőző anyagot a corneába.

Összegezve a jodoform indicatioit : i) használható minden cornea fekélynél, különösen az ulcus serpensnél. Complicatiók az iris részéről a szert nem contraindicálják. 2) felszines és mély sérüléseinél a conjunctivának, corneának, úgyszintén a sclera sebzéseinél, mint antisepticum.

A jodoform alkalmazásának kellemetlenségei alig jönnek számba. Néha az atropin conjunctivitishez hasonló gyuladás támad ; egy esetben, hol a beteg mérték nélkül használta, sajátos kötőhártya gyuladás, chemosissal, cornea edényződéssel fejlődött ki ; mindez gyorsan elmúlik, ha a szert nem alkalmazzuk tovább. (Graefe Arch. Bd. XXIX. Abth. 1 pag. 297.)

Ottava J. dr.

— Typicus retinitis pigmentosa veleszületett üvegtest homályokkal Ulrich R. dr.-tól Strassburgban. — 12 éves fiúnál, kinek több testvére retinitis pigmentosa és hemeralopiában szenvedett, mindkét szem üvegtestében finom szálszerű homályok voltak, melyek közül egy különösen feltűnő volt: ez egyik végén finom szálakból, mint egy fészekbe, göngyölődött csomót képezett. Miután ez symmetricusan mind a két széniben látszott, U. ezeket az ébrényi üvegtest-edények maradványainak tartja .

Egy másik esetet 32 éves férfinál észlelt U., kinek mindkét szemén retinitis pigmentosa volt, igen szűkült látótérrel.Az üvegtestben közel a papillákhoz lencsenagyságú korong volt, melynek széleiből finom szálak indultak ki. (Klin. Mnbltr. XXI. pag. 140.) Ottava J. dr.

— A retina megbetegedés négy esete, napfogyatkozásnak szabad szemmel nézése után. Sulzer D. dr.-tól Zürichben. — Erős világosság, de különösen a napba nézés után támadt' látási zavarokat, sőt a retina megbetegedéseit több szemorvos tapasztalta és leirta; S. 4 esetet észlelt.

I eset. 31 éves nő 1882 év május 17-én a napfogyatkozást több pérczig szabad szemmel nézte. Közvetlen utána erősen kápráztak szemei és mindent sárgának látott; ez idő óta ködöt vagy fátyolt lát szemei előtt. J. sz. v. = 5/6, b. sz. v. = B/6. A pupillák jól reagáltak. A jobb papilla kissé vörös, a fovea centralis bágyadtsárga-, egész szürke-, kissé kiemelkedő korong alakját mutatta, körülvéve szélesebb sötétkék pigmentes szegélylyel. B. sz. a kép hasonló, csakhogy a macula lutea vidékén két fénylő pont van. November 20-án mindkét sz. v. = 1, a maculák vidékén semmi kóros.

2. eset. 14 éves leányka a napfogyatkozást nézte szabad

szemmel ; közvetlen ezután fénylő korongot látott, mely később szürke folttá lett. J. sz. v = 1, b sz. v = 20/30. Kis centrális

scotoma. Szemtükörrel erős reflex volt látható a fovea centrálisban, körülvéve vörös-barna pigmentes övvel. B. sz. semmi sem látszott. Novemberben : j. sz. v = */3, b. sz. = 5 6, a jobb macula lutea vidéke még kissé borús.

3. eset. 23 éves férfi j. sz. gyermek korától gyönge látó volt. Május 17-én szabad szemmel nézte a napfogyatkozást;