Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-07-22 / 4. szám
79 8o de másfelöl akadunk a felsoroltak között nehány pontra, melyek figyelemre és ellenőrző kísérletek tételére méltók. Mindezeknél azonban még sokkal feltűnőbb és érdekesebb Galezovszky hályog extractiója. Az általános irány közepette, mely a linearis sebet és iridectomiat lassankint ki akarja küszöbölni, G. nem állt meg fél úton, hanem visszatért egyenesen a régi lebenyes kivonáshoz, azzal a külömbséggel mégis, hogy a lebenyt fölfelé készíti s az egész műtételt két mozzanatra reducálja. Az első mozzanatban — rögzítő készülék alkalmazása mellett — Gräfe késsel sebet készít, mely a cornea felső harmadát fogja körül és mindenütt átlátszó szövetben halad. Mielőtt azonban a contrapunctiót végezné, a kés hegyét beszúrja a lencsetokba s egy kanyargással ezen is nagy sebet vág. A második mozzanatban eltávolítja a szemhéj-terpesztőt s csípőt, a felső sebajkra Gräfe-kanalat helyez, az alsó szemhéjat ujjúval nyomja be s így — óvatosan fokozva a nyomást — kiszorítja a lencsét. Az expulsio szépen s könnyen sikerült minden esetben, a melyet klinikáján láttam, az iris gyenge súrolás mellett vagy kanál alkalmazására helyébe visszatért. Műtét alatt semmi vérzés, műtét után szép kerek pupilla. Gyönyörű operatio ! Hogy az eredmény minő, még most nem mondható meg. 80—90 eset — ennyit végeztek mindössze is — még nem jogosít érvényes következtetésre, de félő, hogy a- műtétmóddal elvész a Gräfe-extractio legnagyobb előnye. A szivárvány végre is az egész expulsio alatt zúzódik s nekem úgy tetszett, hogy G. operáltjainál csakugyan sokkal gyakoribb az iritis mint ezt látni megszoktuk Gráfe-műtét után. Hályog-kivonásainál nem feledkezik meg G. az antisepsis divatáról sem. i°/„-os cárból spray-t alkalmaz, melylyel műtét előtt a levegőt fertőtlenítteti az ágy fölött, műtét végeztével j pedig a szemet permetezteti meg. Méltán kiváncsiak lehetünk az eredmények részletes közzétételére. Es most Wecker-hez jutottunk. Jó klinikus s önállő fő, kitől mindig tanulhatunk, ha nem fogadjuk is el minden újítását, melyek némely része nem képes az évekkel diadalmasan megküzdeni. Az ő klinikáján is idegen légkörben mozgunk. Régi ismerőseink közül alig találkozunk a „collyre jaune“- és „précipitat rouge“-on kívül mással. Az atropin csaknem teljesen száműzve, a piiocarpin másként alkalmazva. Ulcus serpens-nél példáéi a keratotomia után eserint alkal- j máz s az atropint csak akkor, ha a hypopium újra képződött, j Porczhártya lehorzsolásnál már pilocarpint ad, iritis serosanál az j atropint gondosan kerülve pilocarpin-befecskendéseket rendel; | pblyetäna és blepharitis ciliaris ellen arsenic-készítményt, conj. granulosa ellen pedig a jequerity infusumot. Utóbbi szert már kétségkívül ismerik e lapok olvasói. Az j összezúzott magvakból, hideg vízzel történő macerálás útján készül a hathatós infusum, melylyel naponta kétszer—háromszor kell megmosni a kifordított szemhéjakat, hogy a kötőhártyán előálljon az acut blennorhoeahoz nagyon hasonló, legtöbbször i álhártyákat is producaló, de amannál még is jóval enyhébb lob- ! folyamat. Hatása — saját meggyőződésem szerint is — kétségtelen, alkalmazására a granulátiok szembetünőleg kisebbednek s j vele rövid idő alatt nagyobb eredményt érünk el mint bármily j más szerrel. A betegek dicsérik s jelentékeny javulással dicseke- j dett például egy patiens, kinek szemeit más módon már 13 éve, | sikertelenül orvosolták. Nagy hátránya azonban a fájdalmasság. A betegek nem j csekély kínt állanak ki a szer alkalmazásának ideje alatt. (A j mosás maga nem okoz fájdalmat.) Továbbá a porezhártyán néha ; fekélyek támadnak. (Én is láttam egy felületes ugyan, de eléggé j infiltrált fekélyt.) A mosások megszüntetésével azonban rövid idő alatt megszűnik a gyuladás is s a támadt fekély föltisztul. És így a lob fokozása és csökkentése meglehetősen kezeink közt van. E szernek azt hiszem nagy jövője lesz húsos granulatiók esetén, különösen, ha azok vaskos pannussal párosulnak. Kevesebb jövőt Ígérhetünk azon üveg csészéknek, melyek alakra nézve a mesterséges szemekhez teljesen hasonlók s arra használtatnak, hogy péld. cornea-fekélyeknél a szemhéjak alá illesztve a tekét a levegőtől elzárják s így a kötést pótolják a nélkül, hogy a beteget a nézésben akadályoznák. Talán hamarább talál utánzókra ezen ú. n. „coq“ alkalmazása symplepharon műtétek után, midőn a szétválasztott sebes felületek újból összenövését s a kötőhártya-zsák megkisebbedését akarja velők Wecker megakadályozni. Nem kevesebb eredetiséget találunk Weckernél a műtételek tekintetében. Ezek minden alakjának gyakorlására különben is neki nyílik legtöbb alkalma Párisban, mert bár anyaga egészben véve kisebb mint Galezovszkynak (évi forgalom 6000 körül), de műtétéit senki sem végez annyit, mint ő (évente 1 100 körül). Ezek végezése a klinikán lázas sebességgel történik. Az újonnan jelentkező betegnek alig marad pár percze a meggondolásra, rögtön lefogják s megoperálják. Előkészítéssel, tervezgetéssel nem vesztenek időt. A műtételek főcontingensét a hályog képezi. Már újra, megint az extractióról kell szólanom. De nem tehetek különben, mert egyfelől a szemész működésének kétségtelenül legfontosabb részét ez képezi, másfelöl épen ez a tér az, melyen a legtöbb szemész megkísérti — legalább egy ártatlan módosítással — szellemének teremtő erejét. Wecker műtétmódja (a kis lebeny, picziny iridectomiával) lényegében eléggé ismerős. Csak a részletekről kívánok nehány szót szólani. Miután az egész seb a limbusban fekszik s az irisből csak a sphincter egy része metszetik ki, a vérzés általában csekély, s miután a seb nagy, az expulsio rendesen könnyű. E szerint a mütét-keltette benyomás kedvező. Hogy az eredmény is kielégítő legyen erről Wecker nagy szorgalommal gondoskodik. A sebbe szorult iris csücsköket ugyan is lámpafénynél, concentrált világításnál visszadugdossa s ugyan e czélból mindjárt a műtét után eserint csöppent be. A fertőzés megakadályozására pedig a szemet és eszközöket i^^o-os carbololdattal mossa meg. Ez úton — mint említé — oly kedvező eredményeket ért el, hogy 440 extractiója közül csak egynél volt kisebbfokú genyedés, mely occlusiora vezetett. Csak a jó eredmények e hoszszú sora után merült fel — épen ottlétemben — két külömböző napon végzett, rendes műtét után erős genyedés. A folytonos bórsavas borogatás és öntözés sem volt képes a lobot föltartani. Ez eredményekhez csak szerencsét kívánhatunk Weckernek, hanem az ellen már határozottan tiltakoznunk kell, hogy — a mint mondani szereti — „a Gráfe-műtétből ime csak a kés maradt“. Vagy nem Gráfe-nek köszönhetjük-e, hogy a sebet most csaknem minden szemész fölfelé készíti és hogy az iridectomiát (talán csak Hasner és Galezovszky kivételével) rendszeresen gyakorolja ? Magában véve igen fontos, de e vívmányokkal szemben azt hiszem mégis csekélyebb jelentőségű dolog, hogy egy kevéssel kisebb vagy nagyobb lebenyt alkotunk-e és hogy az irisből kicsiny vagy nagyobb darabot metszünk-e ki. Wecker módosításai igaz, hogy lényegesek, de végre is csak módosítások Gräfe műtételén. Tekintélyes számot képviselnek másodsorban Wecker műtétéi közt a tenotomia-k. (Talán a párisi nők hiúságának felrovandó körülmény). Ezeket Wecker igen czélszerűen végzi. A függélyes bemetszés után a kötőhártyát csaknem a carunculáig aláássa, hogy a majd átmetszendő izmot a conjunctiva ne akadályozza visszahúzódásában. Az átmetszés megtörténte után pedig a kötőhártyasebet összevarrja, még pedig a felső és alsó sebzugot egymással, nem pedig a sebszéleket. (Ez által kikerüli a feszülést horizontális irányban s a caruncula esetleges elsimulását. A kötőhártyával ily módon födött sebfelületen soha sem támadnak a külömben gyakori granuloma-k. Glaucoma-nál Wecker legtöbb esetben előnyt ad a sclerotomiának a szivárványcsonkítás fölött. Végzi mindkettőt, de előbbit jobban kedveli mert teljesen veszélytelen. Iridecromia útán már látott esetet, midőn az első látogatáskor, a műtétnél sértetlenül maradt lencse a szemrésben hevert. (Megengedhető, noha ehhez is sok szó fér, hogy a selerotomia veszélytelenebb, de a főkérdés, hogy melyik hatásosabb ?) Ha már iridectomia vagy selerametszés történt a szemen, W. néha a heget metszi át s ez eljárását cicatrisotomiá-nak nevezi.
