Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-07-22 / 4. szám

75 76 lag. Becker öreg egyéneknél a zonulát atrophisálva találta, Ber­ger ellenkezőleg hypertrophisálva szinte öreg egyénen, úgy mint Wedl üvegtestelfajulásnál. Az a miről én klinikai észleletek alap­ján szólandó vagyok, talán nem is nevezhető a zonula kóros ál­lapotának, mint inkább összefüggés-meglazulásnak közte és a len­cse közt, midőn ez utóbbi bizonyos kóros állapotot vett fel. A kö­vetkező esetek fogják ezt jobban illustrálni. I. Z. Ferencz, 45 éves napszámos P. Sz. Keresztről jött klinikánkra 1882 máj. 9-én szembaját gyógyítandó. Jobb szemé­vel a beteg tíz év óta, a ballal hat év óta semmit sem lát, de már ezen időközök előtt is körülbelül egy-egy esztendővel fogya­tékos volt a látása, mely apránként romlott el tökéletesen. Or­vos tanácsát soha sem kérte, s ha a véletlen nem hozza őt ösz­­sze egy szintén korosztályunkon operált egyénnel, ki őt nagyon biztatta, hogy itt segíteni fognak rajta, akkor talán örökké vak maradt volna. Felvételkor mindkét szem kötőhártyáján idült hurut némi tünetei vannak jelen. Azonkívül a lencsében is találunk kóros elváltozást, a mennyiben ez minden rétegeiben elhomályosult. E homály meglehetősen egyenletes, szürkés fehér, vízzel kevert tej­hez hasonló. Jobb szemén a kéregállomány higabbnak látszik lenni mint a bal szemen, mert előbbi szemben a borsárga, zsugorodott mag a lencsezacskó álján van. A lencsetokon egyetlen egy prae­­cipitatumot sem láthatni. A bal szem mellső lencsetokján a rajz­ból még egyes kuszáit vonások vannak jelen. Fényérzés és pro­jectio mindkét szemen jó. A tensió normális. Máj. 13-án extractio cataractae secundum Graefe oculi dextri. Az első momentum után a beteg fölfelé fordította szemét és sehogysem akart lenézni, mire a műtő rögzítő csípővel iparkodott a tekét lefelé húzni. Kezdetben úgy látszott, hogy a beteg enged, de azután újra felfelé rángatta szemét és még mielőtt iridectomia és cystotomia történt volna, a lencse kinyomúlt a tekéből. Tenyéren a lencsét úgy lehetett guruitatni mint egy lágy kígyótojást. Az egész mű­velet imposans volt, egy csep vér sem folyt ki, de az iris felső része duplicaltatott s pupillaris szélével a sebajkak közt foglalt helyet, míg azt a műtő reponálta, egy csep eserint adott s a szemet bekötötte. 14-én az iris hyperaemiás, a pupilla közepes, csak az iris felső lapja keskenyebb, illetőleg a pupilla fölfelé kissé tágult, mit az előrement sértésnek tulajdonítottunk (iridople­­gia). Most egy csep atropint kapott. 18-ig szépen folyt le a gyógyulás, de akkor felesége sírva jött őt látogatni, ő is sírt és szemét öklével dörzsölte. Esti visite-nél a legnagyobb siker­től megkoronázott műtétünknek romjai tárúltak fel előttünk : sebrepedés történt s az iris a sebbe ékelődött be, izgalom nem nagy, kötés alkalmaztatik. 23-ikán a másik szemen történt há­lyogkivonás, mely alatt a lencsetok csípővel könnyen huzaton ki. Május 27-én iridectomia történt a jobb szemen, hogy a kötőhár­tya alá csuszamlott iris eltávolítassék. Erre szépen gyógyúltak a szemei úgy, hogy junius 3-án a beteg elbocsátása megengedhető volt. Mindkét szem halavány a balszem sebe simán záródott, a coloboma széles, szárai széthajlók, területén utóhályog nincs; a jobb szem sebe záródott, de beléje nőtt a libegő iris s a seb­hez húzódó szárai csak 3 mm.-nyi rést alkotnak, utóhályog nincs. Látás j. sz. +11 D-val V=6/i„ b. sz. —J—11 D-val V=6/i2. (Igen értelmetlen beteg, azért a látás meghatározása nem biztos, valószínűen jóval több). II. Sz. Mihály, 53 éves földmívelő Félegyházáról. Feljött Pestre ez évi február elején, hogy szemét megvizsgáltassa, mert, mint mondja, látása 2 hét alatt gyorsan romlott, aképen, hogy eleinte csak egy pontot látott jobb szeme előtt, azután pedig gyorsan ereszkedett le a homály egész szemére, mely ellen orvosa ólomeczetes vizet akart rendelni. Nálunk diagnostisáltatott: cata­racta nondum matura oculi dextri, melynek megérésére körülbelül három hónapi várakozás ajánltatott a betegnek. Úgyis történt, má­jus 22-én feljött s vizsgálásakor sajátságos hályog-alakot találtunk. A lencse egész terjedelmében homogen szürkésfehér színben elho­mályosodott s a praecipitatumtól egészen mentes tok folyékony bennéket látszott tartalmazni (tehát olyan volt, mint az előbbi eset 10 éves hályogja), a mag rendes helyén székelt, a csarnok se­kély volt. Az extractiónál egész váratlanéi már az első momentumban a lebenykészítés után előbugyant egy hólyagalakú üvegtestmeny­nyiség, mely a sebajkak közt maradt. Megjegyzendő, 'hogy ezen esemény oka sem a műtőben vagy az assistensben ia Snowden-féle szemhéjtartó szárai nem is érintették a szemtekét), sem a beteg magatartásában nem keresendő. A műtő nem zavartattá magát a sokakat ijesztő üvegtest által, iridectomiát végzett, s ekkor az üvegtest hólyag felpukkadt, szétfolyt s a lencse Pagenstecher ka­nalával és módja szerint kivétetett. Üvegtest az említett hólya­gon kívül több ki nem folyt. A lencse sértetlen tokkal jött ki s úgy nézett ki mint a lágy kígyótojás, összenyomásnál a tok megrepedt, folyékony bennéke kifolyt s csak a kis mag maradt bent. A beteg óhajtotta a hólyagot magának eltenni s így nem teljesíthettem kívánságomat, hogy azt górcső alatt megnézzem s a zonula tapadási helyét közelebb megvizsgálhassam. A szem gyógyulása rendes menetelű volt, úgy hogy a beteg 13 nap múlva hazabocsáttatott szabad szárú colobomával, tág, koromfekete pu­pillával. , Ilyen eset több is akadt Schhlek tanár úrnak az ő ezerekre menő Graefe-féle hályog műtevései közt. Már mindjárt tanárkodása elején referál akkori assistense Dr. Imre (Kiin. Monatsblätter XIV. 1876. 186. 1.) egy esetről, melyben a cataracta Morgagniana (zsák­szerű tok a benne úszkáló sárga maggal) tokhasításkor a horoggal kihúzatott; a tok sértetlen volt és a teljesen fekete pupilla terüle­tén a hyaloidea selyemfénye azonnal látható volt. A tanulság, melyet én ezen esetekből vonok, az, hogy vékony tokkal (praecipitatumok hiánya) s híg bennékkel bíró hályogalakok­nál a zonula igen könnyen válik le, részint mert maga a zonula vékonyabb lehet mint rendesen, részint pedig, mert ha más nyo­mási viszonyok jönnek létre a szemben t. i. a pupilla és a seb felé van a locus minoris resistentiae, akkor a lencse gömbölyödhet s előrenyomatik, a zonula leszakadása könnyen történhet. Hogy vájjon ezen esetekben a zonula kóros-e? azt a további kórboncztani ku­tatások fogják kideríteni. Valami gyakori kóros elváltozásnak azonban a zonula nem látszik alávetve lenni, mert tudtommal nincs eset leírva, a melyben a tokostul kijött lencsén a zonula vagy ennek egyes részei ott függnének, hanem alkotásánál fogva mindig a len­cséről szakad le legelébb. Aeby (1. az archiv fönt említett füzetében 1x7. 1.) hullaszemeken azt tapasztalta, hogy macerálás folytán min­dig a lencséről szakadt le a zonula és sohasem a hyaloidearól. Tárgyalt eseteim alkalmából még azt akarom említeni, hogy a műtő és a segéd ilyenkor mindig nagyon óvatosan fogjanak a műtéthez s hogy elkészülve legyenek a leírt eshetőségekre ; továbbá hogy érdemes volna észlelni vájjon más hályogalakoknál a zonula ilyen könnyű leszakadása (feltéve hogy más tényezők, milyen a be­teg hánykolódása stb. nem folynak be) jőhet-e létre. Úti levél. Dr. Juhász Lajos-ióI. Párisi szemészek. Francziaországra nézve lejárt a Davielek nagy korszaka. A régenmultté immár azon idő, melyben minden fontosabb kez­deményezés a Rajnán túlról indult ki, s melyben a szemészet előbbvitelének dicsősége csaknem kizárólag a francziákat illeti. Nem mintha tán az újítás vágya halt volna ki, mert ellen­kezőleg sehol annyi újat s egyszerre meglepőt nem talál a sze­mész mint épen Párisban ; de ez újítások részletek, apróságok körül forognak rendesen és legtöbbször épen nem képeznek ha­ladást. A szemészet is — mint több más tudományág — a né­meteknél talált menedéket; ők folytatják az elvi kérdések harczát és képviselik leginkább a valódi tudományt. A francziák feltűnő - leg elfordultak a szemészettől annyira, hogy e szakmában fővá­rosuk nagynevű orvosai között egyetlen egy igazi francziára sem akadunk. Német, görög és lengyel bevándorlottak a párisi szemészet legelőkelőbb művelői, mig a bennszülöttek között csak másodrendű nevekre akadunk. Es e jelenségnek okát — azt hiszem — azon körülmény­ben kell keresnünk, hogy a szemészet az egyetemnek csak mos­toha gyermeke, oktatására nem fordítanak elegendő gondot. Avagy nem lehet-e méltán elhanvagoltatásról beszélni, midőn a

Next

/
Thumbnails
Contents