Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-05-27 / 3. szám

57

Halle-ról, a cysticercusok és traumatikus hályogok klinikájáról cs Gräfe Alfred szemészi működéséről nem régiben kimerítő leírás jelent meg e lapokban, melyhez semmi hozzá tenni valóm nem lenne, ha azóta lényeges reformon nem ment volna keresztül, nevezetesen a hályog műtétele.

Az előbbi 5—6 u/o-os veszteségek ugyanis arra indították Gräfe-t, hogy az antiseptikus elbánást kisértse meg. Carbol-sprayt csak a műtét előtt használ a levegő-gombáinak dőlésére, azontúl pedig a permetezést teljesen beszüntetve, csak is leöntéseket alkalmaz, 4°/0-os bórsavoldattal. E czélra picziny kétnyakú lombikot használ, mely a vegyi dolgozók öntözőüvegének bővebbnyílású, miniatur kiadása. Leönteti a szemet minden mozzanat után.

Ez eljárásnak kedvező hatását tapasztalta. 126 így végzett műtétele után csak egyetlen primär elgenyedés fordult elő. S ez az említett desinficiáló folyadék annyira megnyerte bizalmát, hogy picziny irrigator segélyével hypopion-keratítiseknél is gyakorta alkalmazza a porczhártya felhasítása után a csarnok kiöblítésére.

Másik módosítása régibb műtétmódjának, hogy most az irisből csak kicsiny darabot metsz ki. mely eljárás a lefelé ejtett seb mellett, nagyon is indokolt. Nehezebb volna magát a seb elhelyezését a felső corneoscleralis tájról, teljesen kielégítő okokkal támogatni.

Ezzel épen ellentétben van lágy és perinuclearis hályogoknál követett eljárása. Ezeknél ugyanis iridectorniát végez fölfelé, 6 hét múlva discissio-val megnyitja a tokot, s alkalmas időben kibocsátja a duzzadó lencsét, a cornea felső széle mellett ejtett seben. Ugyanazon okok, melyek senilis cataracta eltávolításánál az alul ejtett sebb mellett szólanak, lágy hályognál is épen úgy irányadók maradnak s a különböző kivitel magyarázatára nem is marad más mint a cosmetikus szempont, mely fiataloknál még is is inkább megfigyelendő.

Kifogást lehetne tenni az, utóbbi esetekben rendszeresen alkalmazott iridectomia ellen. A combinált tokmetszés és corneacsapolás elég kitűnő művelet arra, hogy legtöbb esetben az iris megcsonkítása nélkül czélra vezessen. Igazi szükség csak akkor van az iridectomiára, ha a pupilla atropinra nem tágul eléggé, mikor is általa a puffadó tömegnek kell helyet teremtenünk.

Gr. esetei közül legérdekesebb volt egy, relativ divergentia miatt operált beteg, kinél a műtét előtt és után egyaránt nystagmus lépett föl a másodlagos szemállásokban, mely legerősebb fokot ért el az átmetszett izom irányába tekintésnél. A nystagmusról uralkodó felfogásunk mellett aligha magyarázható jelenség.

F'elemlítendőnek tartok meg egy 14 nap óta teljesen gyógyult retinaleválást. Ez Gräfe-nek már második esete, hol a sclera punctio kívánt eredményre vezetett s egyszersmind elég bizonyíték a mellett, hogy az említett műtét nem való egyáltalában a szemészet lomtárába, hova némelyek dobni szeretnék.

Szemhéjtályog egy esete.

Közli: Ottava I. dr. tanársegéd.

F. N. 7 éves leánykának 1882. évi deczember 10-én több óráig tartó hideg borzongása volt. A következő napon a bal arczfél erős fájdalom mellett vörösödni és dagadni kezdett. További 5 napon át a folyamat folyton növekedett. 18-án az arcz duzzadása kisebbedni kezdett, a bal alsó szemhéjon azonban a duzzadás még növekedett s oly erős fájdalmak támadtak, hogy a gyermek napokig nem aludt. Állítólag 20-án a szemhéj már dió nagyságúra duzzadt s mi különösen elrémité a szülőket, feketedni kezdett. Ekkor a beteg kezelésem alá jutott.

A halovány bőrű, sovány gyermek egészen ki van merülve. A bal alsó szemhéj félgömb alakban emelkedik mellfelé. A kiemelkedés alapjának hossza haránt irányban 3, függélyes irányban 2 ‘5 centiméter, magasságú 2-5 centiméternél több, jól határolt. A bőr a kiemelkedés felett sötétkék, közepén barnavörös, helyenkint szürkülő. A duzzanatban erős fluctuatio mutatható ki.

A tályogot haránt irányban felhasítottam, mire szemmérték szerint ítélve 8—10 köbcentiméter sárgászöld geny ürült ki, melyben elhalt szövetczafatok voltak. A szemhéj bőre egész

kiterjedésében alá volt ásva, közepén i’5 centiméter hosszú és 0-5 centiméter széles rész el volt halva. Az üreget langvos vízzel kiöblögettem, genyszalagot vezettem be s jodoform porral behintett foltocskával fedve, egyszerű védőkűtést alkalmaztam.

A következő napon a genyedés igen bő volt; később mindinkább fogyott s a tályog 2 lemeze (külbőr és szemhéj) összenőtt. A mikor 1883. év január 6-án újra láttam, a szemhéj teljesen gyógyult volt. A mitől féltem, nem következett be : ectropium nem fejlődött.

Klinikai közlemények.

(Egy műmelléklettel.)

E czímen az egyetemi szemkórosztály kortörténeteinek gazdag gyűjteményéből és évről évre számosabbá váló ambulantiájáról írt följegyzésekből olyan eseteket szándékozunk közölni, melyek akár ritka voltuk vagy különös alakjuk, akár meglepő gyógyulásuk vagy gyógyításukra nézve czélszerűnek bizonyúlt eljárások szempontjából avagy más valami tekintetben érdekesek és tanulságosak, szóval megérdemlik, hogy poros iratok tárából kiszedve a szakértőknek hozzáférhetőkké válhassanak.

I. Adatok az iris és chorioidea veleszületett colobomájához.

Közli Ottava I. dr. tanársegéd.

I. eset. T. M. 26 éves szolgáló gyönge látásról panaszkodott. A j. sz. szabad szemmel 6/36, M. 1. diopr. javítása után V — 6/is • A b. sz. szabad szemmel 0/36 ? M. 5 dioptria javítása után v=e/i8.

A tekék külsőleg elváltozást nem mutatnak. A jobb cornea haránt átmérőben 10 mm.; a függélyesben 10*5 mm.; alá és befelé haladó irányban II mm. széles. A bal cornea függélyes és haránt átmérőben 10 mm.; alá és befelé 11 mm. széles. A jobb iris szélessége a ciliar tájtól a pupilla széléig; a függélyes irányban 4^5 mm., a lateral oldalon 4, a median oldalon 2 mm. ; a bal szemen a függélyes irányban 5, a horizontális irányban a lateral oldalon 4, a médián oldalon 3 mm. Mindkét szem irissében alá és befelé coloboma van.

Összetérésnél mindkét pupilla jól összehúzodik, fény és árnyékra jól reagál. A pupillák szűkülése és tágulásakor különösen az iris felső része működik, a horizontális átmérő alatti rész csaknem mozdulatlan. Mindkét corneán finom homályosodások vannak; a corneák közepén a keratoskop körei szabályosak, alul és belül az iris colobomák feletti területén kissé elhúzódnak.

Mindkét iris colobomája a pupillái szélnél legszélesebb, a ciliaris tájon hegyes szögletben végződik. Az irisek sugaras rajzolásának szálai a colobomák szárainál mindinkább hegyesebb és hegyesebb szög alatt találkoznak, a sugarak is mindinkább rövidebbek és vékonyabbak voltak. Az iris a coloboma szárainál nagyon vékony, úgy hogy a coloboma alsó felében az irisnek zöld színétől eltérő halványbarnás hártyát képez, sőt az iris mellső lemezei a coloboma szárak alsó V3-ná 1 nem terjednek a coloboma széléig, hanem attól 0-5 mm.-nyíre visszamaradnak. A colobomák a pupillái szélnél kiugró szöget képeznek, melyből finom szürke szálacska húzódik a lencsére, ezen szálacska tulajdonképeni kezdőpontja az iris szélén belül 2 mm.-re fekszik. Gyűjtött fénynél a lencsén finom szürke szálakból egész hálózat látható.

Szemtükri lelet: J. szemben a pigmentes epithel igen rosszul van kifejlődve. A kerek papilla külső szélénél a chorioideában keskeny', sorvadt terület látható. A szemfenék alsó felében nagy', fehér mező van, mely a corpus ciliaretől a szem hátsó pólusáig terjed; közte és a papilla alsó széle között 2 papilla széles, a szemfenéki közönséges vörös fényt adó rész van. A fehér mező élesen határolt, széleinél a narancsvörös fény erősebb, mely lassan a szemfenék rendes színébe megy át. A retina edényei a fehér mező határainál mintegy két oldalra terelve, a fehér mező határaival párvonalasan haladnak. Közel a fehér mező felső szélénél egy' vastagabb edény igen erős lehajlást képez, mintegy a fehér mező határa alá rejtőzik, ebből igen finom edények a fehér mező területére lépnek és ott elágaznak.

— 58 -