Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-05-27 / 3. szám

53

54

csarnok rendes mélységű. A barna szivárványhártya felületén a szűkült látától 2 milliméternyi távolban ki és felfelé egy fekete mákszemnyi rendetlen alakú idegen test (vas). Semmi hypoaema. Extractio keskeny iridektomiával ki és felfelé. Gyors gyógyulás.

•—r Priickler Antal, 12 éves czipésztanoncz 15 nappal felvétele előtt gyutacsot égetés által robbantott fel; egy darab szemébe ment. Egyszer volt állítólag orvosnál, azután a szomszéd gyógyította valami szemkenőcscsel. Munkáját folytatta, habár fájdalmai voltak és látását lassankint el is vesztette. Mikor 15 nap múlva végre hozzám jött, közepesnagy izgatottsági állapotban találtam a szemet. A szaruhártya belső felső negyedében egy vonalszerű finom hegg; lejebb egy mély tömött tejfehér homály, mely a felületig nem ért. A mellcsarnok bal fele majdnem egészen egy fennálló tömött fehér izzadmányfelhő által elfoglalva. A szivárványhártya látható része nagy fokban hyperaemikus. A szűkült láta a felhőtől elborítva. Csak fényérzet. Az idegen testből csak oldallagos világításnál lehetett valamit az izzadmánynak alsó végén keresztül kideríteni. Extractio a szaruhártya alsó széle mellett ejtett seben keresztül. A szivárványhártya a hátsó synechiák által in situ tartatott, és így megmentve maradt a csonkítástól. A lencse nem volt bántalmazva. Atropin hatása alatt a láta odatapadásaitól legnagyobb részben szabadult. Az idegen test egy tökéletesen lapos (nem hajlott) 3 mm.-nyi hosszú és nem egész 2 mm.-nyi széles rézdarabka volt.

(Folytatása következik.)

Egy adat a színlátásnak a tárgylátástól való függetlenségéhez.

A m. kir. orvosegyesület 1883. márczius 31-iki gyűlésén ismertette Csapodi István dr., klinikai gyakornok.

A látást eszközlő ideghártya a tárgyak alakjának és a színeknek fölismerését zavartalan működhetés folytán sajátítja el. A kifejlődött látóképességtől aztán a látás nem használhatása többé meg nem fosztja a retinát. Tapasztalás szerint ugyanis hosszú ideig meglevő szűrke hályog eltávolítása után helyre állhat a teljes ®/6 látás tökéletes tárgy- és színlátással s csak mulékonyan zavarja a sárga fényt átszűrő lencse elhárítása után mutatkozó kéken látás. Ellenben a gyermekkel vele született hályog a szemet megfosztja a működés kifejlődésének lehetőségétől, amblyopiával sújtja, úgy hogy lelkiismeretes szemorvosnak kötelessége, hogy vissza nem rettenve a gyermek gyönge korától, még az első év folyamában végezzen olyan műtétet, mely a kisdednek szemevilágát megmentheti, A születés után habár rövid idővel későbben, fejlődő hályogoknak amblyopiát okozó jelentőségét a szerzők kétségbe vonják, bár véleményem szerint nagyon is bebizonyításra szorul, vallyon annak az egyénnek szeme, kit az élete legelső éveiben fejlődött hályog a tárgyi világ színről színre láthatásától megfosztott s kinek ekként értelme fejlődésében is hézagot ejtett, alkalmas lehet-e késői operálás után a teljes működés utólagos kifejlődésére.

E kérdésre érdekes világot vet egy 26 esztendős tót legény, Vanczák János, esete, ki f. é. február 27-én vétette föl magát az egyetemi szemkórosztályra. Arcza kifejezése igen bárgyú, beszédjében igen fejletlen értelmi képesség nyilatkozik. Kísérőjétől azt hallottuk, hogy csecsemő korában kivitték a mezőre, nap sütött a szemébe, az után vették észre baját; ő maga azt állítja, hogy szaladgálni is tudott, tehát néhány éves korában még látott. Mindkét szem folyton rezeg, látása csak kézmozgás észrevevésére szorítkozik, fényérzése azonban jó és a látótérben mozgatott gyertyafényt helyesen projiciálja. Mindkét szem lencséje átlátszatlan meszes tömeggé zsugorodott; az iris rezeg, atropin becsöppentésére a pupilla tágra nyílt, lenövése nincs; a szemek feszülése rendes. Jobb szemén márczius 3-án, a balon 10-én végeztetett Graefe-féle hályogmütét. Mindkét szem baj nélkül gyógyult» úgy hogy márczius 2I-én haza bocsáthattuk.

Távozásakor szemei halaványak, a bal szemét kissé hunyorgatja, nystagmusa változatlan, a tág pupilla és coloboma területén vékony utóhályog van. A látásvizsgálatnak erepménye az volt, hogy i i D-ás convex üveggel 8 méternyiről is meglátja az embert, sőt felismeri a karunk mozgásait, a 2—3 méternyiről,

vagy közelebbről is mutatott tárgyakat nem ismeri, csupán a fejünkre tett s levett kalapra mondja rá, hogy kalap ; kezünket megismeri, de a mutatott ujjakat nem tudja megszámlálni, úgy látszik, számokról nincs is fogalma. Szóval látása sokkal hiányosabb, hogy sem annak segítségével a tárgyakra nézve kellő tájékozódása lehetne.

A rossz látása és elméje fejletlensége • egymásra hatását egészen kölcsönösnek tekintjük. A tárgyakról részben azért nincs fogalma, mert nincs hozzá elég értelme; másrészt értelme fejletlen maradt, mert vaksága miatt műveletlen családja kezdetleges nevelésére is alkalmatlan volt. De ez csak annál meglepőbbé teszi azt az eredményt, melyet a színekre nézvést történt megvizsgálásában nyertünk. Ugyanis a Pflüger-féle füzet színes lapjait mind hibátlanúl nevezte meg, hogy vörös, sárga, zöld, kék, sőt két-két egyféle színről hogy melyik vörösebb, sárgább kékebb. Ez eredmény értékéből nem von le az, hogy pusztán a színek megneveztetésére szorítkoztunk; A vizsgálat ugyanis nem színtévesztés, banem szín-nemlátás kiderítésére irányult. És hogy a színeket helyesen nevezte, abból jogosan következtethettünk arra, hogy van speciális fogalma a fény minőségi tulajdonságairól, mely őt az egyes színek megkülönböztetésére képesíti.

Ennél fogva az esetet úgy tekinthetjük, mint az achromatopsia ellenképét, tehát más oldalról való bizonyítékát a tárgy- és színlátás egymástól való függetlenségének, vagyis hogy nemcsak jó tárgyalás járhat színtévesztéssel, hanem megfordítva, rossz tárgylátás mellett is hibátlan lehet a színlátás.

Az esetünkben fölismert ez állapot kifejlődhetését egyszerűen abból származtathatjuk, hogy a lencse elzavarodása folytán megbomlott a szem szabályos fénytörése, úgy hogy a tárgyakról a szembe jutó sugarak már nem egyesülhettek a retinán szabályos képekké, a mikor még tovább is szűrődött át színes fény, úgy hogy a színérzés hibátlanúl kifejlődhetett.

Úti levél.

(Prága. Lipcse. Halle.)

Dr. Juhász LAjos-tól.

Prágában az operativ szemészet ma is classicus korát éli. Azon korszakot, midőn — a hályogeltávolítás primitív és nehézkes módszereinek feledésbe merültével -— az egyszerű, szép és technikai szempontból bevégzett, Beer-féle műtétmód volt egyedül uralkodó.

Egyetemünk képezte e műtételnek utolsó előtti menedékét, még akkor is, midőn a szép helyére a jobb lépett, s a szemészek általában Gräfe eljárását tették magukévá. Lippay tanár idejében még bő alkalmuk volt gyönyörködni az összehasonlíthatlan látványban, midőn a műtétel, vértől teljesen szabad területén, egy újjnyomásra előbukott a hályog, szép, kerek, fekete pupillát hagyva maga után.

A legifjabb orvosi nemzedék azonban már csak leírásból, vagy igen ritka, complicált eseteknél előforduló alkalmazásból ismeri e műtétmódot. Egyedül Hasner tanár nem engedett az újabb áramlatnak s ma már egyedül az ő klinikáján láthatjuk rendszeres alkalmazásban a Beer-féle extractiót.

Azonban még az ő kezei között sem menekült meg a módszer minden módosítástól. Az ékalakú késsel ugyanis nem marad mindvégig a cornea átlátszó szövetében, hanem alulról a limbuson metsz ki, hogy a kés éle a kötőhártya alá jusson. A conjunctivát azonban nem vágja át, hanem a kés eltávolítása után ollóval metszi be a contrapunctió oldala felől, úgy hogy belőle még mindig 2—3 mm. széles csík maradjon átvágatlanúl, mely a limbus alsó szélét a tekével összekösse.

Ezen kh. híd megtartását igen fontosnak tartja, mert a mellett, hogy a lencsének kifejlését épen nem gátolja, megakadályozza l-ör a lebeny fölperdülését, elősegíti 2-or a seb egyesülését a mennyiben a sebajkakat folytonos érintkezésben tartja, 3-or a lebeny közvetlen táplálkozására befoly. Mindez igen fontos érv a módosítás mellett, s miután 3 esetben én is közvetlen meggyőződést szereztem felőle, mikép az expulsiót ez épen hagyott conjunctíva-csík teljességgel nem nehezíti ; lebenyes kivonásnál a I módosítást nágy nyereségnek kell tartanom.

3