Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-04-01 / 2. szám

45

46

szövetet teljesen tiszta szövet pótolhatja, de ekkor nem találunk heget. Továbbá, a hol a kötőszövet-túlképlődés oly nagy, mint R. észlelte (?) ott a kimaradhatlan zsugorodás a körébe eső idegelemeket is tönkre teszi, és ezért a látásnak akár központi akár környi részében hiánynak kell lenni. Ref.)

Ottava 1. dr.

Apró közlemények.

(A „Revue générale d’ophthalmologie“ 1882. 1—12. füzetéből).

— Héméralopiás szemekben Poncet (Soc. de biologie 1881. május) szemtükörrel a következő változásokat találta: a vénák tágultak, az artériák szükebbek, némely betegek szemében a főbb vénák, amint a papilla szélét érik, hirtelen elszükülnek, vagy a mint a tölcsérbe jutnak, kitágulnak, az artériák vékonyak, némelyek papillája körül vizenyősség latható. melybe az erek mintegy bele merülnek. E leletek a látóideg kis fokú összenyomásából magyarázhatók. Héméralopia szegődhetik Cornilion szerint (Progrés médical i 881 Nr. g.) máj nagyobbodásból származó idült sárgasághoz, még pedig hosszabb idővel a sárgaság megjelenése után. A hém. mulékony, egyszerűen csak alkáliákat adjunk a betegnek, ha azonban a májbaj súlyosbodik, visszatér s állandóvá válhatik ; ekkor aztán már a retinában is állanak be fölismerhető változások.

— A szeszes italoktól okozott amblyopiának Romiée szerint (Recueil d’ophth. 1881. i—2.) első jelentkezése az, hogy az alkalmazkodás meggyöngül, sőt egészen megbénulhat, a pupilla tágul, később a látás ^g-ára csökkenhet, megromlik a színlátás, kivált közepi scotoma területén. A látóidegfő előbb bővérű, utóbb elhalaványodik, végre szürke sorvadás éri. A jóslat annál rosszabb, minthogy a beteget igen nehéz az italról leszoktatni, pedig a baj tovább fejlődését igen kevés szesz is siettetheti. A különböző szeszek különböző mértékben veszélyesek ; a tapasztalás azt bizonyítja, hogy bortermő vidékeken még az iszákosok is mentesek e bajtól, ellenben éjszaki vidékeken a pálinkával s borovicskával mértéktelenül élők közt igen gyakori a baj. Az orvoslásban fő dolog a szeszes italok szigorú eltiltása, orvosi szerekül pedig adhatunk sulfas strychnit, brómkálit, chlorált, phosphas zincit, jó továbbá az állandó elektromos áram, a hydrotherapia, az alkalmazkodás gyengesége ellen eserin.

— Az elektromos fénynek vakító hatásáról Írja Nodier (These

de Paris Nr. 264, 1881.), hogy két tengerész tiszt szemén, a

kik két óra hosszait voltak nagyon erős elektromos világosságban, fénykerülés, ciliáris fájdalmasság és ideghártyai hyperaemia fejlődött. Ilyen hatása minden erős világításnak lehet, de kiválóan ilyen hatású az elektromos fény, mert „több benne a chemiai sugár“ (! ! ?). Azonban e hatás mulékony; therapiája: hashajtók, sötét szobában fekvés, atropin. A baj megelőzésére sötét üveg hordása ajánlatos, a világítást pedig szabályozni kell. (Elmúló fájdalmas káprázást magamon két ízben tapasztaltam, egyszer a „Fantoche“-szinház mindenféle színben gyorsan változó erős világításé mutatványain, más Ízben pedig szemüvegemre sütő erős napfényben, amikor is rövid időre árnyékos helyre kellett vonulnom. —di.)

— Hysterias szemkápr ázások nem lehetnek pusztán képzeletiek vagy tettetette!?, mert a mint Féré (Journ. de thérap. 1882. 1) irja, prizma segítségével a káprázatos képeket meg

lehet kettőztetni. Kell tehát a látás környéki részeiben is okuknak lenni, nemcsak az idegközpontokban.

— Az amblyopiák okainak sokféleségéhez újabb adattal szolgál Gatti (Paris médical 1881. 7. sz.) a ki 8 gramm natr. salicylicum használata után mydriasist, ideiglenes elvakulást s megsüketedést látott ; xo óra múlva a látás ismét helyre állott, I a másik két tünet más napig tartott.

— A myopia fejlődésének a szemgödör alakjától való függését Amadéi (Annali d’ottalm. XI. 1.) 88 koponya mérésével bizonyítja. Dolikokephal koponyáknak legmélyebb a szemgödrük, a szemteke hozzá idomúi a térbeli viszonyokhoz, myopiássá nyúlik ; ebből az inhártya és érhártya ínyopíás változásai, valamint a belső egyenes izom elégtelensége is kimagyarázható.

— A lencse mulékony eltorzulásáról ír Gayet (Arch, d’ophth. jul.-aug, sz.), t. i. ütés folytán vér ömlött a csarnokba, a kötőhártya alatt is vérhólyag támadt, ez utóbbiban találták meg néhány nap múlva a teljesen levált irist; a lencse nem hagyta el helyét, átlátszó maradt, de a szemtükörrel bevetett fény törése szabálytalanná vált, színjátszás mutatkozott s a lencse szélétől a a közepe felé elipszises árnyék haladt, mely fényes területet határolt, a szemfenék egyik artériáját nézve a kérdéses helyen át, az majdnem félkörben meghajtottnak látszik s a parallaxisos eltérés úgy érvényesül rajta, mintha a körív húrja körül forogna. Egy idő múlva a lencse eltorzulása ismét elmúlt.

— A lencse elhályogosodását Robert (These de Paris Nr.

335. 1881.) a függelékes epitheliuvni képződmények elfajulásával (hajhullás, fogvesztés, őszülés) veti egybe ; ugyanazon folyamatok okozzák a lencserostok tápláló sejtjeinek (zona nuclearis) megváltozását, a lencserostok elfajulását, a lencse elhomályosodását.

— Vérömléses glaukomáról Interiano (These de Paris Nr.

296. 1881) azt hizonyítja, hogy miliaris és capillaris tágulatok

támadnak a retina selerosisos apró erein, a vérzések majd megelőzik, majd követik a glaukoma kitörését; operáló beavatkozás mindig veszélyes, legföllebb selerotomiát engedhetni meg, ha pedig a látás elveszett s a szem fájdalmas, a másik szem megóvására szükséges az enucleálás.

— Lépfene mérgével beoltott nyulak szemfenekét vizsgálta Machek (Przegiad Lekarski 1882. 3.) s a következő eredményre jutott: a mikor már a vérben bacillusok találhatók, a szemfenék artériái és vénái, sőt az apróbb erecskék is föltúnőbbekké válnak elsötétülő színűkkel, a második időszakban aztán elvékonyodnak az erek, de színük csak annál sötétebbé válik, sőt az érhártya erezete is észrevehető lesz, az anaemíának e tünetei a halálig eltartanak, kozvetetleniil ezt megelőzőleg a vénák orsószerűen szakgatottaknak mutatkoznak, az artériák pedig rendkívül vékony fonalaknak. A sötét szín a vérnek sötét színétől van, a vértelenség pedig abból származik, hogy a mindinkább elszaporodó bacillusok eltömik a tüdő hajszálereit, mind kevesebb kevesebb vért bocsátanak a szívbe és a nagy vérkörbe.

— Meningitis basilaris okozta szemfeneki változások sorrendje Huguenin (Corresp. bl. f. Schweizer-Aerzte 1882. 4. 5.) szerint ez : retinái vérpangás, a papilla vízenyőssége, neuroretinitis, atrophia, de sorvadás helyett az előbbi szakokban gyógyulás is történhetik. A vérpangást az agyvelő kamráiban megszaporodó folyadék nyomása okozza, mely a látóideg hüvelyeivel közlekedik. A további elváltozásokat föltételező gyuladás lassacskán ugyan, de közvetetlenűl terjed le Húg. szerint a kemény agyburkokról.

— Az extractio cataractae újabb módosítását ajánlja Moura Brasil (Archivo ophthalm. de Lisboa 1881. 5.), ugyanis a szokásos sebkészítés után kihúzza csípővel az irist, függőleges metszéssel ketté szeli, aztán eltávolítja tokostul vagy tok nélkül a hályogot, végűi az iris két lebenyét visszahelyezi úgy, hogy lehetőleg összeérjenek, végül néhány csöpp eserint csöppent a szembe, valamint más nap is. 23 esetben operált így, mindig sikeresen.

— A szarúhártya égési sebeiről azt jegyzi föl Dujardin (Recueil d’opth. 1882. 6. szám) hogy izzó testek, ha nem hatnak

í mélyre, igen vékony átlátszatlan fehér izzadmányos hártyát támasztanak a behatás helyén, mely úgy tűnik szembe, mintha mélyre hatott volna a roncsolás, ha azonban a szemhéjjal dörzsöljük a szemet, a hártya könnyen leválik, s alatta csillog a cornea.

— Tüzes vas használatát Sbordone (Movimento medico

I 1881. 12. sz.) nemcsak ulcus rodens ellen ajánlja, hanem pro-J lapsus iridis esetében is megengedhetőnek tartja, úgyszintén a kötőhártyának olyan tömött halvány, különálló csomósodásainak elroncsolására is használja, melyek etetéssel el nem oszlathatók.

— Iritis diabeticát ir le Ullmann (France médicale 1881. 44. sz.) ; volt ugyan a betegnek egyszersmind uraemiája és cystitise is, de ezekből nem származtathatván az iritist, azt véli, a diabetes támasztotta úgy, mint a hogy cataractát szokott.

— Iris gümősödést ir le Woolfe (Brit. med. journal 1882. március). A 8 éves gyermek szeme sérült s ennek folytán nagyon megdagadt, egyszer aztán az iris fölső szélén gombostű fejnyi csomót pillantott meg, melyet kivágott; később újabb csomósodások szükségessé tették a szemteke kivevését. Mikroskóppal